Pénteki ülésén a kormány elfogadta az Magyar Fejlesztési Bank működését újraszabályozó törvénymódosításokat. Eszerint a közbeszerzési törvény értelmében a jövőben az MFB és a felügyelete alá tartozó társaságok számára kötelező lesz a közbeszerzési eljárás alkalmazása.
Az MFB-ről szóló törvény módosítása úgy rendelkezik, hogy a bank részvényesi jogait a jövőben a Gazdasági és Közlekedési Minisztérium gyakorolja. A kormány egyúttal felkéri a minisztériumot, hogy állítsa össze az MFB tulajdonában lévő azon vállalatok listáját, amelyeket a privatizációs törvény módosítását követően az MFB átad az ÁPV Rt.-nek.
A Magyar Fejlesztési Bank a törvénymódosítás értelmében külföldről csak a pénzügyminiszter előzetes egyetértésével vonhat be forrásokat. A kormány a közeljövőben áttekinti az MFB működésével kapcsolatos egyéb kérdéseket és ha szükséges, újabb jogszabály-módosítást kezdeményez.
A bank felügyelőbizottsága elnöki megbízását a korábban felkért bankszakértő, Király Júlia - akinek személyét már a PSZÁF is jóváhagyta - nem fogadta el, így tovább keresték a jelölteket. A Magyar Hírlap értesülései szerint a legújabb jelölt Kupa Mihály expénzügyminiszter, a Centrum Párt vezetője. Király, aki végül felügyelőbizottsági tag lett, nem kívánt az ügyről nyilatkozni. A korábbi publikációikban vele azonos álláspontot képviselő Várhegyi Éva azonban elmondta, hogy a fejlesztési bank korábbi, átláthatatlan, túl sok funkciót, köztük kereskedelmi banki feladatokat is ellátó modelljének fenntartását helytelenítették. Álláspontja szerint az állami banknak semmiféle kereskedelmi banki funkciót sem kellene ellátnia. A lakossági hitelezést, a kisvállalkozások finanszírozását (állami támogatással) a feladatért versenyeztethető kereskedelmi bankok jobban, olcsóbban és versenysemleges módon tudják ellátni. A diákhitel-finanszírozáshoz hasonló helyzetek elkerülése érdekében a Konzumbankot értékesíteni kellene. Az állami fejlesztési banknak elsősorban az uniós források igénybevételéhez szükséges feladatokkal kellene foglalkoznia, valamint a nagy infrastrukturális finanszírozások hosszú lejáratú hitelezését végezhetné olyan esetekben, amikor a kereskedelmi bankok nem tudják vállalni a számukra túl hosszú futamidőt. Ilyen projektek finanszírozására megoldás lehet hosszú lejáratú kötvények kibocsátása állami garanciavállalással.
Jelenleg úgy tűnik, a kormány által kezdeményezett változtatások egy középutas megoldás, kompromisszum eredményeként jöttek létre a szinte mindenre felhatalmazott, a költségvetés második szintjeként működő jelenlegi és az állami bank hatáskörét a legszükségesebbekre korlátozó „minimalista” modell között.
T. K.
