- Tavaly a helyhatóságok csupán 60 százalékban használták fel a helyi beruházások támogatását célzó központi támogatásokat - derül ki az ÁSZ adataiból. Ha a számvevői tapasztalatok alapján ennyire rosszul gazdálkodtak az önkormányzatok, miben reménykedhetünk? Nem jobb ennél a jelenleginél központosítottabb hatalom?
- Kétségtelen, hogy az önkormányzatok zöme még nem tud elég hatékonyan élni gazdasági önállóságával. Egyszeri bevételeket, beruházásra szánt pénzeket folyó kiadások finanszírozására költenek, de azért nem gondolnám, hogy a „vissza-központosítás” lenne a jobb megoldás, s erről nincs is szó. Az állam újraelosztó szerepe a rendszerváltáskori 60 százalék fölötti szintről 40 százalékra csökkent, ami jó dolog. Ami viszont nekem kevésbé tetszik: anélkül alakult nálunk 3200 szabad, jogilag nagyon önálló önkormányzat, hogy végiggondolták volna ennek gazdasági felelősségi és kockázatviselési következményeit. Az államháztartásban ugyanis kötött modellek alapján kanalizálva osztják szét a pénzt, amit a helyhatóságoknál sokszor rosszul értelmezett vállalkozói szabadsággal, a gazdasági kockázatokat sokszor a legkevésbé sem mérlegelve használnak fel. Márpedig azzal az eshetőséggel, hogy egy vállalkozás, egy beruházás vagy egy kezdeményezés nem mindenkor jár sikerrel, az önkormányzatoknak is számolniuk kellene. Egyébként a költségvetési intézményeknél ma még elég általános, hogy a vállalkozás fogalmát meglehetősen lazán értelmezik, szabadságukat hangsúlyozzák, s nem gondolnak arra, hogy közpénzt kockáztatnak. Pedig éppen az a költségvetési gazdálkodás lényege, hogy arra költsék a pénzt, amire felhatalmazást kaptak, s akkor is leggazdaságosabb megoldást választva.
- Mire gondol pontosan?
- Legyen az egyetem, legyen az akár az országimázs ügye, érdemes arra gondolni, hogy ezeken a területeken nem a vállalkozói szabadság, hanem az államháztartás kötött szabályai érvényesülnek. Így anélkül, hogy az ott dolgozó kollégák jó szándékát, törekvéseit kritizálnám, megjegyzem: a sokfelé tapasztalt hibák - akár a közgazdasági egyetem, akár az Országimázs Központ, akár más intézmények vizsgálatai alapján - részben ilyen szemléleti okokra voltak visszavezethetők. Hozzáteszem azonban, hogy az egyetemi oktatásnak, a tűzijátéknak megvan a maga költsége. Jobb, ha ezeket a költségeket együtt, átlátható módon tekinthetjük át, az érintettek - ha hibáznak - vállalják a kritikát, s nem tagadják, mi mibe kerül. Hiszen amikor régebben a kiskatonák készítették elő az augusztus 20-i pirotechnika jó részét, az is nem kevés pénzbe került, nem beszélve a szakszerűségi és egyéb összefüggésekről.
- Magyarán azt mondja, hogy a bizalmi tőkéből van kevesebb a szükségesnél? Ugyanez érezhető a kétéves költségvetéssel, a „váratlanul” felbukkanó és szociális célokra vagy egyszerűen a közjóra elkölthető maradék milliárdokkal kapcsolatban is. Vagy másként ítéli meg ezt a kérdést?
- Talán a nem is olyan távoli jövőben, ha megfelelő gondot fordítunk a gazdálkodás átláthatóságára és elszámoltathatóságára, s ha világos különbséget teszünk a különböző intézményi és vállalkozói funkciók között, s ha a játékszabályok stabilak lesznek, akkor ez a bizalom is erősebb lehet.
Megjegyzem, minden kormányzatnak megvannak a maga játékterei. A Horn-kormány a privatizációs bevételek pufferéből oldotta meg az általa fontosnak tartott ügyeket. Ez a lehetőség ma már nem adott. Különféle makrogazdasági prognózisokkal természetesen lehet operálni, mint ahogyan a közelmúltban megtapasztalhattuk, mégis úgy vélem, mivel nem steril világban élünk, nehezen kiszámíthatóak a folyamatok, s egyoldalúan állást foglalni hiba. Az Állami Számvevőszék számára az a kérdés, hogy ezeknek a prognózisoknak a készítése kellő gondosságú, körültekintő volt-e vagy sem, a kockázatokat miként, milyen óvatossággal vették figyelembe. Minderről jelentéseinkben pontosan beszámolunk.
- Visszatérve az önkormányzatokról mondottakra, úgy tűnik, meglehetősen lesújtó a róluk alkotott véleménye.
- Nem egészen így van. Az ellenőrzések során sok hibát, hiányosságot fedünk fel. Alapvetően azonban optimista vagyok az önkormányzatokkal kapcsolatban. Az elmúlt 11 évben sokat tanultak a helyiek: elemi számviteli hibákat már nemigen követnek el, az esetleges csalások, hanyag kezelés, hamar kiderülnek, ezekben az esetekben a szükséges büntetőjogi lépéseket pedig megtesszük mi is, mint ahogy mások is. Ugyanakkor a pénzügyi jelentésekből egyértelműen látszik, hogy a helyhatóságok egy részének nincs hosszú távú elképzelése, bizonyítja ezt az is, hogy a települések alig tíz százaléka rendelkezik rendezési tervvel, és őszintén szólva a magam részéről az összefogást, a szolidaritást is hiányolom náluk.
- A jövőkép szubjektív kategória, amelynél nem feltétlenül az anyagiak a meghatározók. Hogyan rajzolódhat ki jövőkép mondjuk egy zárszámadásból?
- Abból, hogy milyen az önkormányzat beruházási struktúrája - aminek van egy előrevetített cashflow-folyamata - sokat meg lehet tudni. Ha népességmegtartó erejű, ipartelepítő jellegű terveket készítenek valamelyik településen, akkor ott biztosan van jövőkép. Kételyeim támadnak azonban abban az esetben, ha a tervekben főként olyan célok szerepelnek, mint a szoborállítás vagy iskolaépítés, ott, ahol nincs gyerek és hasonlók. Hogy egy önkormányzatot rövid távú hatalmi szándékok vezérelnek-e vagy a négyéves cikluson túl is tudnak gondolkodni a képviselők, az a pénzügyi vizsgálatokból azonnal és jól látszik. Vannak jelentős vagyonú, hatalmas szervezetként működő, komoly adó- és egyéb bevételekből gazdálkodó önkormányzatok és vannak önhibájukon kívüli okok miatt hátrányos helyzetűek. Ezek között olykor százszoros a jövedelemkülönbség. A települések egymás iránti szolidaritását, összefogását hiányolom. Tapasztalatom szerint ezek a települések egymással szemben is képesek tevékenykedni és az államtól várni a pénzt, az „igazságtételt”. A magam részéről az összefogásban látom a fejlődés tartalékait.
- Az idén a Magyar Nemzeti Bank működését is vizsgálják. Tanácsadóként itt voltak az ír számvevők, s néhány magyar kollegájuk bekapcsolódik majd az ír jegybank ellenőrzésébe. Az a tény, hogy önt nemrégiben az INTOSAI (Számvevőszékek Nemzetközi Szervezete) elnökhelyettesévé választották, ugyancsak az együttműködés szorosabbá válását jelzi.
- Az alap az itthoni fegyelmezett munka. Ez az elsődleges, ezt kell a nemzetközi kapcsolatoknak is segíteni. Nem az lényeg, hogy a jövő évben a szervezet megalakulásának 50. évfordulóján nálunk tartják a megemlékező rendezvényt, s 2004-ben Budapesten lesz a következő kongresszus is, hanem az, hogy munkatársaim külföldön tanulhatnak, hogy a legmodernebb eljárási módszereket vehetjük át, s talán van szavunk abban, hogy a világban merre tartson a pénzügyi ellenőrzés irányultsága, tartalma, s mindezt azért, hogy jobban szolgálja az államháztartást. Jóllehet a pénzügyi ellenőrzés ugyan deklaráltan politikamentes, a nemzetközi szervezet is igyekszik új utakat keresni a vizsgálatokban. Ilyenek például bizonyos etikai kérdések, humán-erőforrás-gazdálkodási összefüggések vagy olyan, a pénzügyi-szakmai elemzéseken túlmenő témák, mint például a pénzmosás elleni nemzeti programok ellenőrzése. Az együttműködés valóban egyre szorosabbá válik, de ebben én a régió iránti érdeklődés élénkülését is látom.
Regős Zsuzsa
Regős Zsuzsa