Állítsd be Google keresőjét, hogy a találatok között biztos ott legyen az Economx!
Gyors és radikális intézkedésekre van szükség ahhoz, hogy ne kerüljön teljesen lehetetlen helyzetbe a magyar folyami hajózás, az Al-Duna hajózhatatlansága ugyanis ezzel a veszéllyel fenyeget - mondta lapunknak Szalma Botond, a Mahart vezérigazgatója. Lassan két éve annak, hogy a délszláv háború miatt nem közlekedhetnek a hajók ezen a szakaszon. Azóta csupán annyi történt, hogy megalakult a medertisztításért felelős budapesti központú - francia elnök által irányított - bizottság, de érdemi munkát nem végzett. (Úgy tudjuk, a testület eddig adminisztrációs teendőkkel volt elfoglalva.) A roncsok annak ellenére a Dunában vannak, hogy az unió döntött a medertisztítás pénzügyi forrásáról: Brüsszel a munkálatokhoz szükséges 24 millió euró 80 százalékát fedezné. Ilyen előzmények után a vezérigazgató szerint nem hogy nyárra, de az év végére sem lesz hajózható ez a Duna-szakasz, márpedig a Mahart az itt keletkező anyagi veszteséget nem képes a tartalékaiból pótolni. A hajózási társaság évente 400-500 ezer tonna áru szállitásától - 1,5 milliárd forint árbevételtől - esik el. (Tavaly a társaság csaknem egymillió tonna árut szállított). További nehézséget okoz, hogy a Mahart 160 ezer tonnás szállító járműparkjának csaknem egynegyede, 35 ezer tonna hajóterű - leginkább az export-importban használt - hajó rekedt ezen a területen. Ennek őrzése, illetve az egyéb feladatok többletköltséget jelentenek a társaságnak.
A délszláv háború főként a magyar és az ukrán hajózási cégeket érintette, a többi közlekedési alágazat csak nyert ezen, hiszen az áruszállítás a közútra, illetve jórészt a költségesebb vasútra terelődött át. A Mahartnak, még ha szabaddá is válik az al-dunai víziút, vissza kell szereznie korábbi piacát, ami szintén költséggel jár.
Az al-dunai hajózás megszűnése kedvezőtlen időszakban érte a Mahartot. A leromlott hajóparkú cég épp az átalakulás idejét éli, nemrég szabadult meg milliárdos veszteséget termelő tengerjáró hajóitól, s egy elvesztett valutaper, illetve az elszabadult üzemanyagár hatásai is terhelik. Mindezek ellenére az 1999-es 919 millió forinttal szemben csökkenő, várhatóan 400-500 millió forintos veszteséggel zárja a tavalyi évet a társaság. Ha nem következett volna be az említett üzemanyagár-növekedés, akár nullszaldós is lehetett volna a vállalat tavalyi tevékenysége - mondta a vezérigazgató, ugyanis a folyamhajózás veszteségei mellett a többi tevékenység - a kikötőüzemeltetés és a hajójavítás - nyereséges volt.
D. J.
