Állítsd be, hogy az Economx az elsők között legyen a Google-találatokban!
Charles Dow, a Wall Street Journal alapítója, a Dow Jones indexek kitalálója és a részvénypiaci ármozgások szakértője szerint a tőzsdei ármozgásokat több szakaszra lehet bontani, más-más időtávokon. A különböző hosszúságú időszakokban uralkodó trendeket elnevezte elsődleges, másodlagos, törpe és tartós piaci trendeknek.
Az elsődleges piaci trendek általában négy-hat évig tartanak Dow szerint. Ebben az időszakban ha az emelkedések, rallyk során folyamatosan magasabb csúcsokat állítanak be az árak, s a visszaesések, korrekciók alja sem alacsonyabb a korábbiaknál, bizony, bikapiacon vagyunk. Ha azonban az emelkedések nem tudnak újabb csúcsokat beállítani, a mélypontok egyre alacsonyabbak, az uralkodó elsődleges trend a medve uralma. A másodlagos trendek az elsődleges trendeken kialakuló, néhány hétig, esetleges hónapig tartó piaci folyamatok, melyek lehetnek csökkenőek vagy emelkedőek. A másodlagos trendek lehetnek igen hevesek és kitartóak. A gyakran kevesebb mint egy hétig tartó egyirányú ármozgások az úgynevezett törpe trendek.
Vannak azonban igen hosszú piaci trendek is, amelyek közül aktív befektetőként igen kevesen asszisztálnak végig akár többet is. Ezeket a trendeket hívják tartós piaci trendeknek, öttől akár húsz évig is terjedhetnek, s akár egy, akár sokkal több elsődleges trendet is magukba foglalhatnak. A tartós hosszpiacon minden elsődleges hosszpiac az előzőnél magasabb csúcsot állít be, s minden elsődleges medvepiac az előző bessznél alacsonyabb mélyponton fordul meg.
1800 óta az amerikai részvénypiacon összesen hét tartós medvepiacot és hét tartós bikapiacot tudhatnak maguk mögött a befektetők. A két piac közötti különbséget mi sem illusztrálja jobban, mint a "vedd meg és tartsd" stratégia hatékonysága közötti különbség. Ha egy befektető minden tartós bikapiac kezdetének januárjában megvett egy kitalált amerikai részvényindexet és eladta a következő tartós medvepiac kezdetének januárjában, akkor átlagosan 13,2 százalékos hozamot tudott elérni részvénybefektetésein a golden-eagle.com szerint. Fordított esetben ez a hozam mindössze 0,3 százalékos volt.
Akkor most el kell dobálni a részvényeket és a piac felé sem nézni tíz évig? A válasz természetesen az, hogy emiatt nem. A hosszú távú, tartós piaci trendekkel a legnagyobb probléma, hogy egyrészt meglehetősen önkényes és nehéz a kezdetüket és a végüket meghatározni, ráadásul a bennük előforduló erős elsődleges trendekben rejlő lehetőségeket kár lenne kihagyni. A trend kezdetének-végének nehezen meghatározhatóságát jól mutatja, hogy 2000-ben egyszer már sokan kikiáltották a tartós hosszpiac végét. Ehhez képest tavaly ősszel az S&P-500-as index még egyszer elérte a hét évvel korábban beállított csúcsát, s a legfrissebb medvepiacunk alja nem törte át meggyőzően az előző besszben beállított, 2002-es minimumértéket. Persze az új csúcs alig egy százalékkal haladta meg a korábbit, s a dollár értékvesztésével is számolva aligha lehet ezt új csúcsnak nevezni.
Ha elfogadjuk, hogy 2000-ben volt az utolsó tartós bikapiac vége, akkor például a Budapesti Értéktőzsde részvényeinek árfolyama úgy tudott három-négyszeresére növekedni néhány év leforgása alatt 2007-ig, hogy közben tartós medvepiac uralkodott a világban. Az immár több mint egy éve tartó lejtmenet néhány hete megfordult a vezető amerikai tőzsdéken, igaz, meggyőző, valódi trendfordulóról tanúskodó emelkedést még nem produkáltak az amerikai piacok. Egy kiadós medvepiaci rally azonban nem kizárt - még ha az elsődleges trend a csökkenő is -, a gazdaságból érkező rossz hírek ellenére. André Kostolany szerint ugyanis a tőzsde és a gazdaság teljesítménye ha hosszú távon nem is, középtávon gyakran erősen elszakad egymástól. Ugyanakkor tartós medvepiacon óvatosabban kell bánni a részvénybefektetésekkel, egy-egy nagyobb, akár évekig tartó felfelé menet után érdemes lehet kiszállni. Ez a szint azonban valószínűleg még nincs itt...
