Az OMV bevásárlása kapcsán gyorsan kiderült, nem várhatnak védekező lépéseikkel a független tőzsdei cégek menedzsmentjei, minél előbb biztosítani kell blokkoló pozícióikat egy lehetséges ellenséges akvizíciós kísérlettel szemben. A törvényi előírások alapján elvileg 2010. január 1-jén nyílik meg az út a legnagyobb hazai cégek – a Mol, az OTP és a Richter – felvásárlása előtt (NAPI Gazdaság, 2007. április 2., 13. oldal), a gazdasági társaságokról szóló törvény ugyanis ekkortól engedi meg az áttörési szabály alkalmazását esetükben. A három nagy független tőzsdei cégnél egyaránt alapszabályi korlátozásokba ütközhet egy a cég felett hatalmat átvenni akaró ellenséges felvásárló. A Molnál 10, az OTP-nél 25 (más 10 százalékos tulajdonos megléte esetén 33), a Richternél 25 százalékban határozták meg azt a maximumot, amekkora szavazati jogot egy-egy részvényesi csoport gyakorolhat. Az ilyen típusú szavazati korlátok is lebonthatók akkor – de csak akkor –, ha nyilvános vételi ajánlat következtében 75 százaléknál nagyobb befolyásra tesz szert egy befektető a cégekben, ez az úgynevezett áttörés. A nagy tőzsdei cégeknél 2010. január elsejétől életbe lépő áttörési szabály alapján tehát 25 százalékos pakettel még mindig korlátozható lesz minden ellenséges felvásárlási és hatalomátvételi kísérlet.
A független cégek menedzsmentjeinek legalább ekkora pakettel kell rendelkezniük ahhoz, hogy a cég felvásárlását meggátolják. Ugyanakkor nem jó, ha ezt a csomagot saját részvények formájában tartja a cég, hiszen egy nyilvános vételi ajánlattételi eljárás folyamán a menedzsmentnek tartózkodnia kell olyan lépések megtételétől, melyek zavarhatják az ajánlattételi eljárást. A saját részvények esetleges gyors eladása pedig ilyen lépés lehet. Így a Mol döntése, mellyel kölcsönadta papírjait az OMV-bevásárlás bejelentése előtt, logikus volt, és vélhetően elegendő lesz – a saját részvények vételével együtt –, hogy meggátolja a cég ellenséges felvásárlását. Ugyanakkor az OMV – bár ilyen formában hatalmat átvenni nem tud a Mol felett – igencsak logikusan járt el, hogy növelte pakkját, sőt nem lenne meglepő, ha tovább vásárolna. A fenti logika alapján igazán akkor lenne az osztrák cég hosszú távon jó helyzetben az iparági konszolidáció szempontjából, ha tovább növelné részesedését a Molban, 25 százalék összevásárlása esetén ugyanis olyan tulajdonossá válna a magyar olajipari társaságban, amely minden felvásárlási kísérletet meg tud hiúsítani. A blokkoló kisebbség birtoklása pedig megfelelő pozíciónak tűnik.
Az OTP-nél és a Richternél egyelőre még hátravannak a hasonló, a nyilvánosság számára is látható akciók a cégek függetlenségének biztosítására. A gyógyszercégnél az állam által kibocsátott átváltható kötvények lejáratáig – 2009 őszéig – nem várható, hogy ellenséges felvásárlási kísérletre kerülne sor, hiszen addig biztosan állami kézben lesz a cég negyede. Igaz, egy blokkoló kisebbségi csomag összegyűjtése lehet, hogy itt sem lenne logikátlan lépés valamelyik versenytárs részéről. De egy ekkora pakk összeszedése az OTP-nél is logikusnak tűnne, azonban a banknál az emelkedő árfolyam miatt ez egyre többe kerül.
