Állítsd be, hogy az Economx az elsők között legyen a Google-találatokban!
Nem járt rosszul az elmúlt egy-két hónapban az, aki az árfolyamhoz képest viszonylag magas osztalékot fizető részvényeket vásárolt a Budapesti Értéktőzsdén. Az E.On-tulajdonú áramszolgáltatók, a Démász és más cégek kivezetése után ugyan ezek száma jelentősen csökkent, mindössze nyolc-kilenc olyan társaság maradt a tőzsdén, amelynek osztaléka magasabb, mint az árfolyam egy százaléka. Négy százaléknál magasabb kifizetési hányaddal csupán öt papírnál számolhatunk (a Zwacknál ugyan nincs még javaslat, azonban osztalékpolitikájából kiindulva idén sem lesz alacsony a juttatás).
Árfolyamát tekintve az elmúlt hónap nyertesei az Állami Nyomda és az Émász részvényei voltak. Mindkettő több mint 20 százalékot drágult az elmúlt egy hónapban, a tavalyi év után fizetendő osztalék az árfolyamhoz viszonyítva 5,1 és 5,6 százalékos bruttó hozamot jelez (ebből még magánszemélyeknél lejön a forrásadó). A nagy drágulás két oknak tudható be mindkét papírnál. Egyrészt bizonyossá vált a kifizetendő osztalék nagysága, másrészt a piac egyre inkább tényként kezeli az állampapír-piaci hozamok jövőbeni csökkenését, így aztán magasabb áron is megéri ugyanazért az osztalékért a részvényt megvenni. Ráadásul mindkét cég esetében várható az eredmény jövőbeni növekedése, ami az osztaléknövekedés jövőbeni emelkedésének esélyét is növeli. Az Émásznál persze az állami szabályozás jelenti a kockázatot, míg az Állami Nyomdánál egyelőre nem történt konkrét lépés a befektetőknek tálalt „növekedési sztorival” kapcsolatban. Itt tehát a banki kamatoknál alacsonyabb hozamért a jövőben remélt nagyobb kifizetés kárpótolhat.
Ennél magasabb hozamszintre álltak be a növekedési sztori híján lévő osztalékpapírok. Az Elmű és a Magyar Telekom 7,5, illetve 7 százalékos osztalékhozammal forog (a Telekomnál egy jó 8 százalékos árfolyam-emelkedés után alakult ki ez a szint). Ezek az osztalékhozamok – ha bízunk ezek szinten maradásában és az árfolyam stabilitásában – akár már alternatívát kínálhatnak a magánszemélyeknek a bankbetétekkel szemben is. A tőzsdei részvények osztalékadója ugyanis mindössze 10 százalék, míg a banki kamatok után 20 százalékos adót kell fizetni. Persze az Elmű-részvényekbe való befektetés nem olyan egyszerű, mint látszik, hiszen iszonyúan illikvid a papír, ami egy jövőbeni kiszállást is megnehezít. Marad még az osztalékétlapon a Zwack, itt egy negyedév csúszásban van az osztalékhajrá a többi céghez képest, az unicumgyártó pénzügyi évét ugyanis egy negyedévvel később zárja. A 2006-os, 950 forintos kifizetéssel számolva (bár tavaly volt egyszeri tétel az eredményben, azért a szinten tartásra mégis van esély) a mostani árfolyammal 6,6 százalék körül lehet a papír hozama.
Nem rossz még a Forrás osztalékelsőbbségi részvényeinek 3,4 százalékos bruttó hozama sem. Itt azonban inkább a rekordnagyságú tavalyi eredmény és a cég egyre bővülő vagyona lehetett az árfolyamfelhajtó tényező (január eleje óta 40 százalékot ment a papír), semmint az alapszabályban előírt minimális, 50 forintos kifizetés. Nem fizet viszont idén osztalékot az eddig ilyen szempontból megbízhatónak nevezhető Inter-Európa Bank. Ez nem meglepő, hiszen most zárult a bank részvényeire a nyilvános vételi ajánlat, s vélhetően hamarosan a kiszorítás következik, a nagytulajdonosok pedig ilyen időszakokban fösvények a kisebbségi részvényesekkel szemben. Jó példa erre a tőzsdéről másfél éve kivezetett Brau Union Hungária részvényeinek esete – a Heineken tulajdonszerzését követően megszűnt az addig viszonylag tisztességes osztalékfizetés. Most viszont, hogy a társaság már távozott a tőzsdéről és a kisrészvényesek is kikoptak, részvényenként 3000 forint osztalék kifizetésére készül a cég, ami az ajánlati árral számolva 20 százalékos osztalékhozamot jelent. Az osztalékhozam miatti vásárlásokkal azonban vigyázni kell, hiszen bár jó befektetés lehet, azonban ehhez az kell, hogy a részvény árfolyama legalábbis stabil maradjon. Az államkötvényekhez képest mindenképpen extrakockázatot fut az, aki részvényt vásárol.
