Állítsd be, hogy az Economx az elsők között legyen a Google-találatokban!
Ha tőzsdei hosszt akarsz, akkor bízz az emelkedő olajárakban – mondja Michael R. Sesit, a Bloomberg szakértője. Nagyjából így hangozhat az évtized tanulsága közgazdasági szempontból. Bár a hagyományos elméletek szerint az emelkedő energiaárak rosszat tesznek a tőzsdének a növekvő vállalati költségeken és az emiatt csökkenő profitokon, valamint a háztartások elkölthető jövedelmének lemorzsolódásán keresztül, ez a nézet az utóbbi években nem igazolódott. Inkább finomítani kell az állítást, azaz a magas olajár rossz mindenkinek, aki nem az energetikai szektorban tevékenykedik. A hatalmas likviditás viszont, amelyet a magas olajárak pumpáltak a globális pénzügyi rendszerbe, az egekbe lökte az ingatlanok és a luxuscikkek árait, továbbá természetesen táplálta a tőzsdei hosszt is.
A 25 dollár körüli szintről 2003 áprilisa óta mostanáig 60 dollárra emelkedett az olaj hordónkénti ára a chicagói árutőzsdén, ez több mint kétszeres szintet jelent. Ugyanebben az időszakban az S&P 500-as index másfélszeresére nőtt, az MSCI Emerging Market Index pedig duplázott. A növekvő olajáraknak köszönhetően a feltörekvő piacnak számító országok egy jelentős részének egészségesebb lett a gazdasága, azaz nőtt a folyó fizetési mérleg többlete. A befolyó petrodollárok pedig tovább áramlottak, s segítettek finanszírozni többek között az Egyesült Államok folyó fizetési mérlegének hiányát, ami 2006 első kilenc hónapjában 656 milliárd dollár volt.
A pénzügyi világ egyik legnagyobb feladata azt megfejteni, pontosan hova teszik pénzüket az olajexportáló országok. Sokan közülük ugyanis külföldi szakértőkre bízzák, ellentétben az ázsiai országokkal, amelyek inkább házon belül tartják tőkéjüket.
A Fed becslése szerint 2003 és 2006 között mintegy 314 milliárd dollár, az olajexportőrök folyómérleg-szufficitjének mintegy negyede áramlott vissza közvetlenül az Egyesült Államokba, ezen felül még egy hatalmas rész közvetítőkön keresztül szintén Amerikában landolt. Az IMF becslései szerint ezen országok tartalékainak mintegy 60 százaléka fekszik dolláralapú eszközökben. Ráadásul szerepük egyre nagyobb lesz, tavaly 514 milliárd dolláros szufficitjük már megelőzte az ázsiai országokét.
A gondolatmenetből következik, hogy a csökkenő vagy stagnáló olajárak (a tavalyi szufficitszint eléréséhez az exportőröknek a 2006-os 66 dolláros átlagos olajár helyett már 70 dollárosra lenne szükségük) rosszat tesznek a tőzsdéknek. Kevesebb lesz a globális pénzügyi rendszerbe visszaáramló pénz és véget érhet az olcsó pénz időszaka.
Persze vannak, akik ezt a gondolatmenetet meglehetősen leegyszerűsítettnek tartják. George Magnus, a UBS szakértője szerint sok múlhat azon, mitől csökken az olajár. Ha a kínálat növekedése miatt indulnak csökkenésnek az árak, az még jót is tehet a világgazdaságnak – véli. Mindenesetre a Bloomberg által megkérdezett elemzők átlagosan 60 dollárra becsülik az olaj idei árfolyamát, viszont Daniel Casali, a londoni Independent Strategy szakértője szerint ennél is alacsonyabb, 55 dollár lesz. Ennél az árnál az exportőrök szufficitje 152 milliárd dollárral csökken majd, 376 milliárd dollárra. (A szerző szerint tavaly három hónap alatt a japán jegybank szigorítása mintegy 186 milliárd dollárt vont ki a globális likviditásból, ezzel magyarázza a május-júniusi hatalmas áreséseket a világ tőzsdéin.)
Egy 2004-es Fed-tanulmány szerint minden 10 milliárd dollárnyi beérkező, befektetendő idegen tőke 7 bázisponttal viszi lejjebb a hozamokat az Egyesült Államokban. Ezt is figyelembe véve a csökkenő olajárral együtt járó likviditáscsökkenés kamatemelkedéshez is vezet, ami szintén nem tesz jót a tőzsdéknek. Az emelkedő kamatok és a csökkenő olajárak kombinációja leginkább a pénzügyi és az energetikai szektor képviselőit sújthatja. E kettő súlya a 2000-es 20 százalékról 35 százalékra nőtt az MSCI World Indexben. Így ha valaki a tőzsdék további szárnyalásában érdekelt, jól teszi, ha bízik az emelkedő olajárakban, hiszen azok stagnálása is (nem is beszélve a csökkenésről) elég lehet arra, hogy jó időre véget érjen a szárnyalás.
