Állítsd be, hogy az Economx az elsők között legyen a Google-találatokban!
Nincs egy éve, hogy életbe lépett a tőkepiaci törvény vállalatfelvásárlásokat szabályozó módosítása, amely szigorúbban írja elő a céltársaság – vagyis a felvásárlandó cég – igazgatóságának kötelezettségeit. Korábban csak lehetőség volt az igazgatóság számára, hogy független pénzügyi szakértőt bízzon meg az ajánlat értékelésével, az új szabályok szerint azonban ez már kötelezettség a számára. A módosítás célja elvileg egyértelmű, hiszen a céltársaság igazgatósága vagy már eleve függő helyzetben van az ajánlattevőtől, vagy az ajánlat után függő helyzetbe kerül tőle, ezért nehéz tőle elvárni, hogy elfogulatlan véleményt mondjon az ajánlatról.
A független pénzügyi szakértő erre a dilemmára elvileg jó megoldást nyújtana, elbeszélget a cég vezetésével, átnézi a vállalat könyveit, s egy megfelelő szakmai színvonalú elemzést tárhatna a részvényesek elé. A részvényesek ez alapján eldönthetnék, élnek-e az ajánlat nyújtotta lehetőséggel és kiszállnak a papírból vagy sem. A törvény azonban nem szabályozza részletesen, mit is kell tartalmaznia a szakértői véleménynek, s a megbízott szakértők az eddig példák alapján finoman szólva is „élnek” az alulszabályozottság nyújtotta lehetőséggel.
A törvény életbe lépése óta mintegy fél tucat nyilvános vételi ajánlattal lepték meg a Budapesti Értéktőzsdén jegyzett vállalatok részvényeseit. Az összes pénzügyi szakértő kiállított értékelésében megfelelőnek, méltányosnak, kielégítőnek találta a kisebbségi részvényesek számára részvényeikért kínált ellenértéket.
A nyilvánosságra hozott szakértői vélemények általában a következőket tartalmazzák: kivonatban elmondják, miről is szól a vételi ajánlat, majd hosszasan felsorolják a módszereket, aminek alapján értékelik annak árfolyamát. Ezen kívül általában tartalmaznak egy a felelősségvállalás alól önmagukat mentesítő részt – mondván, a vélemény csak a cég és a menedzsment nyújtotta információkra támaszkodik – s felsorolást az ajánlattevő és a szakértő létező vagy nem létező kapcsolatairól. Utóbbi konzekvenciájaként mindig kiderül, hogy ezek nem befolyásolják a szakértőt véleménye megalkotásában. A vélemények eddig egyetlen esetben sem tártak a nyilvánosság elé egy árva számítást sem, sem egy becslést a céltársaság várható cash-flow-járól, értékéről, eredményességéről, hitelállományának múltbeli és várható alakulásáról, de még egy árfolyamgrafikont sem illesztettek hozzájuk. Az adott társaság részvényeiről egy-egy brókercég napi kommentárja is általában többet árul el, mint az úgynevezett szakértői vélemények.
Az elmúlt időszakban nemegyszer meglehetősen komikus helyzetek álltak elő a szakértőkkel kapcsolatban, az anyagokból tájékozódni kívánó részvényeseknek azonban vélhetően inkább sírni lett volna kedvük. A Danubius-részvényekre tett nyilvános vételi ajánlatot például úgy találta megfelelőnek 5825 forintos árfolyamával a pénzügyi szakértő, hogy közben a tőzsdén folyamatosan 6000 forint felett tartózkodott a papír árfolyama (a több millió, közkézen lévő papírból így mindössze 500 darabot kapott az ajánlattevő). Az ajánlat „megfelelő” voltát mutatja, hogy ma, néhány hónappal később már 7500 forint körül jár az árfolyam. A Novotrade-re tett ajánlatot is megfelelőnek vélte a külső szakértő, miközben a menedzsment kifejezetten azt javasolta a részvényeseknek, hogy ne fogadják el.
Az IEB-részvényekre a piaci árnál 20 százalékkal alacsonyabb árfolyamon megtett ajánlat értékelésével a Citigroup hozta magát vicces helyzetbe. Miközben a magyar ajánlat értékelését a szokásos bevezető után egy mondatban elintézte (persze megfelelőnek találva azt), addig az ajánlatot kiváltó tranzakcióról (az anyavállalat Sanpaolo IMI és a Banca Intesa egyesülése) Olaszországban egy több tucat oldalas, színvonalas elemzést tárt az ottani részvényesek elé.
Vannak persze pozitív példák is. A BorsodChem-ajánlatnál ugyan a szakértő szokás szerint nem remekelt, de az igazgatóság legalább egy rövid, de színvonalas értékelésben megmagyarázta, miért tartja jónak a piaci árat meghaladó, 3000 forintos ajánlatot. Összességében azonban jelenleg nem sok értelme van a független pénzügyi szakértő véleményének egy nyilvános ajánlati eljárás során. A törvényből így vagy ki kéne venni ezt a teljesen felesleges szabályozási elemet, vagy részletesebben előírni, mit is tartalmazzon egy ilyen anyag. A mostani szabályozás ugyanis csak egyvalamire jó, mentesíti a felelősség alól a felvásárlás alatt álló cég igazgatóságát. A kisebbségi részvényesekkel szemben amúgy is információs előnyben lévő menedzsment és a nagytulajdonosok védelme enélkül is eléggé biztosított a jelenlegi szabályozás által.
