Állítsd be, hogy az Economx az elsők között legyen a Google-találatokban!
Vajon jó körülmények között fektettek befektetési alapba azok, akik a kamatadó bevezetése miatt tették pénzüket ilyesmibe, vagy amit megnyertek az adón, azt el fogják veszíteni az árfolyamok esésén? Miután a tőkebeáramlás augusztusban több mint 400 milliárd forint lehetett, ezen biztosan sokan törik a fejüket. Egy részük ennek ellenére nyugodtan alhat, hiszen eleve olyan alapokba tette a pénzét, amelyeken szinte lehetetlen veszíteni: a bankbetéttől alig különböző (gyakorlatilag bankbetétekbe fektető) likviditási alapokba, vagy azoknál csak alig kockázatosabb rövid lejáratú kincstárjegyeket vásároló pénzpiaci alapba, vagy a legalább az eredeti tőke visszafizetését biztosító garantált alapba. Azóta ezek természetesen nem is okoztak veszteséget tulajdonosaiknak.
Grafikonjainkon a RAX részvényalapindex, az RMAX rövid futamidejű állampapírindex, a MAX államkötvényindex és a BIX ingatlanalap-index egy évre visszamenőleg számolt hozamát ábrázoltuk. A részvényalapok az utóbbi pár évben nagyon szépen teljesítettek, ennek ellenére vagyonuk csak igen lassan emelkedett. Az idén tavasszal, majd ősszel is megtört a hazai részvényárak emelkedése – nem úgy néhány nyugati részvénypiacé –, így legalábbis a hazai piacon befektető konstrukciók hozama is mérséklődött kissé. (Attól függ persze, mihez képest, más-más a kép egy év, fél év távlatában.) A kötvényalapok hozama kifejezetten siralmas, főleg a hosszúaké, gyakran a negatív tartományban mozog, ezek tulajdonosai bizony jelentős veszteséget szenvedtek el az utóbbi hetekben, bár ők egyre kevesebben vannak, tekintettel arra, hogy még az augusztusi felfutásban is inkább elvitték ezen alapokból a pénzt.
Az ingatlanalapok teljesítménye is egyértelműen romlott az utóbbi egy-két évben, főleg amiatt, hogy tőkéjük emelkedésével nem tudtak lépést tartani az ingatlanbefektetések, tehát az alapok „felhígultak”, sokukban csak 30-40 százalék az ingatlanok aránya. Veszteségekről mindenesetre esetükben nincs szó, inkább csak arról, hogy elért hozamuk jóval kevésbé haladja meg a bankbetétekét, mint korábban. A következő fontos próbatétel – bár lehet, hogy csak sok év múlva – az lesz, ha az általában 70–90 százalékos előirányzott ingatlanarányt elérik, és a tőke csökkenni kezd. Ekkor hasonló nehézséget okozhat majd az ingatlanok eladása, mint megvásárlásuk volt.
Miután a befektetőket sokszor a múltbeli hozamok kedvetlenítik el, nem árt újra és újra hangsúlyozni, hogy mindez a múlt, ami nem jelent előrejelzést a jövőre. Ha valaki valamilyen eszközfajta, piac mellett vagy ellen dönt, inkább azt érdemes mérlegelni, mit várhat a jövőre nézve. (A múltbeli hozamok azért jelenthetnek valamit, például a megfelelő alapkezelő kiválasztásánál, ha az a saját kategóriáján belül rendszeresen jól teljesít.) (Lásd negyedév végi táblázatunkat a 16. oldalon.)
Most nyilván sok függ attól, helyreáll-e az országban a politikai stabilitás, stabil marad-e a kormány, rendeződik-e a költségvetés helyzete, hogyan fog vélekedni rólunk hetek-hónapok múltán a külföld. Ha kedvezően, akkor az augusztusi, még inkább a mostani – mert alacsonyabb árszinteken történő – vásárlások gyümölcsözőnek bizonyulhatnak.
