Állítsd be, hogy az Economx az elsők között legyen a Google-találatokban!
Bő három évvel ezelőtt indult el az első hazai „garantált alap”, azon konstrukciók egyike, amelyek fából vaskarikát próbálnak készíteni a befektetők számára, azaz alapvetően kockázatos piacokon is hozamgaranciával, sőt sokszor még hozzá minimális garantált hozammal kínálnak befektetéseket. A kockázat persze bizonyos értelemben nem szűnik meg teljesen, a befektetők, ha tőkéjüket nem is, az adott pillanatban elérhető piaci kamatok avagy az állampapírhozamok egy részét mindenképpen kockáztatják a magasabb hozam reményében. (Hiszen a minimális hozam mindig alatta marad valamelyest a piaci kamatoknak, ebből a különbözetből fedezik a részvényopciókat, amelyek kedvező esetben a pluszhozamot adják.)
Ma van a hivatalos lejárati napja a K&H Fix Plusz névre keresztelt, 2002. november közepén indult, a piacon első ilyen konstrukciónak, a tényleges kifizetés az alapkezelő szerint november 25-én kezdődik. Annak idején fix 18 százalékos minimumhozamot garantáltak a termékre, nem évesítve, ami évi 5,7 százaléknak felelt meg. (Összehasonlításképpen, 2002. november közepén 8,3–8,7 százalék volt a hároméves állampapír-piaci referenciahozam.) A további szabály szerint pedig négy nagy nemzetközi tőzsde indexei, az S&P 500, a FTSE 100, az Euro Stoxx 50 és Nikkei 225 indexek számtani átlagának növekedése határozta meg a pluszhozamot, a 18 százalékos minimumhozam feletti növekedés 33 százaléka jár még a befektetőknek.
Jó hír a tulajdonosoknak, hogy ez a hozam pozitív, rossz, hogy szerény maradt. Az alapkezelő előzetes becslése szerint 20,68 százalék jár majd összesen, amiből az következik, hogy az eredeti jegyzők hozama nem éri el az egykori hároméves állampapír- referenciahozamot. Bár az is igaz, hogy a referenciahozam az intézményi befektetők közötti jegyzésből alakul ki, kisbefektetők ennél csak egy-két százezer forinttal alacsonyabb hozamra számíthattak. (Valószínűleg az sem járt sokkal jobban, aki változó kamattal rulíroztatta pénzét bankokban, de rövid és hosszú lejáratú befektetéseket nem illik összehasonlítani.)
De mi a helyzet a többi hasonló alappal? A K&H-nál a másodiktól kezdve változtak a feltételek, látszólag jóval magasabb az úgynevezett participációs ráta (részesedési hányad), ugyanakkor megváltozott az elszámolás módja. Nem a minimumhozam feletti hozam X százaléka jár pluszban, hanem az indexemelkedés X százaléka és a minimumhozam közül a magasabb érték a befektetőé. Ez azonban inkább csak technikai részletkérdés.
Amint táblázatunk mutatja, az indexek részesedési rátával korrigált hozama a legrégebben indult, 2-es és 3-as K&H-alapnál igencsak jelentősen, többszörösen meghaladja a minimális hozamot. Ha most lenne az alapok vége és az elszámolás, akkor is igencsak jól járnának a befektetők a kiindulási állapothoz képest. A többi még nem érte be a minimumot, bár az is igaz, hogy ezek a magasabb kamatkörnyezet miatt is jellemzően magasabb minimumhozammal indultak, és futamidejükből is több van hátra.
A számok egyelőre hangsúlyozottan csak érdekességet jelentenek, hiszen a lejáratig a tőzsdéken még nagyon sok minden történhet. Módszertanilag pedig nem árt megjegyezni, hogy az elszámolás egyik esetben sem egyetlen szám alapján történik, hanem több indexérték átlagaként (az indulásnál tíz egymást követő nap átlaga, a lejáratnál pedig hó végi indexértékek átlaga). A többi alapra – más alapkezelők termékei, indexek helyett egyedi részvényektől függő, árupiachoz kötött – a későbbiekben visszatérünk.
