Továbbra is a kamatcsökkentési, pontosabban a jelen helyzetben a kamat-nemcsökkentési várakozások gyakorolják a legfőbb hatást az állampapírok piacára. A szereplők logikusan úgy vélik, hogy ha már legutóbb, két hete, az akkori viszonylag stabil helyzetben nem csökkentett kamatot a jegybank, most még kevésbé fog. Ennek okát egyrészt az inflációs mutatónak a várakozásoktól való elmaradásában, másrészt a múlt hétfőn nyilvánosságra hozott folyó fizetési mérleg ugyancsak kedvezőtlen voltában látják. Ezt erősítette meg a jegybankelnök múlt heti nyilatkozata is (NAPI Gazdaság, 2004. június 18–19., 1. oldal).
Ha ugyanis a jegybank azért nem csökkentett a múltkor – márpedig mi másért nem tette –, mert a kamatcsökkentési folyamat makrogazdasági adatokkal való megtámogatására várt, most még kevésbé van oka hozzányúlni az alapkamathoz, hiszen az azóta nyilvánosságra hozott mindkét adat csalódást okozott. Márpedig ha ez így van, a további kamatvágásra még bizonytalan ideig várni kell, ami nem tesz jót az állampapírok árfolyamának. A rövid futamidőknél azért, mert ott komoly konkurenciát jelent a kéthetes, korlátlanul rendelkezésre álló jegybanki betételhelyezési lehetőség. A hosszabb papírok potenciális vásárlói számára pedig a rövidebb papírokba való befektetés jelenthet vonzó alternatívát, hiszen csökken annak kockázata, hogy lejáratkor csak lényegesen alacsonyabb hozammal lehet majd újrabefektetni a felszabaduló pénzt.
Így aztán, bár egységes az a vélemény a piacon, hogy előbb-utóbb tovább kell csökkenniük a kamatoknak és hozamoknak, ahogy növekszik az „utóbb” valószínűsége az „előbbel” szemben, úgy halasztják el vásárlásaikat az erre spekulálók – illetőleg ennek fényében csak alacsonyabb áron, azaz magasabb hozammal hajlandók vásárolni. Ennek megfelelően a múlt hét folyamán fokozatosan, szinte napról napra emelkedtek az állampapír-piaci hozamok, mind az elsődleges, mind a másodlagos piacon.
A piacon uralkodó pesszimizmust jól tükrözik a múlt héten tartott diszkontkincstárjegy-aukciók eredményei is. A három hónapos papír aukciós átlaghozama két bázispontnyira megközelítette a jegybanki alapkamat 11,5 százalékos mértékét, sőt a maximális hozam ugyanennyivel meg is haladta azt. Ez világosan mutatja, hogy kamatcsökkentéssel az elkövetkező egy-két hónapban gyakorlatilag nem számolnak a befektetők, hiszen ellenkező esetben beérték volna alacsonyabb három hónapos hozammal is. Más kérdés, hogy mivel a kamatemelésnek azért még kevesebb a valószínűsége, ilyenkor piaci helyzetben logikusabbnak tűnik három hónapos papírt venni, mint a kéthetes betétben rulíroztatni a tőkét. Ennek ellenére a kéthetes betétbe az éppen lejárónál több pénz áramlott a múlt héten, igaz, a három hónapos papír aukcióján kétszerest meghaladó volt a túlkereslet.
A hat és tizenkét hónapos papír sem remekelt, bár vevőjelöltekből itt sem volt hiány. Az aukciós hozamok azonban rendre számottevően meghaladták az adott futamidő előző napi referenciahozamát. A hat hónapos papírnál ez a különbség – az aukciós átlag tekintetében – 11 bázispont volt, az egyéves futamidőnél pedig ennél is nagyobb, egynegyed százalékpont. Az egyéves hozam 11,25 százalékos értéke a jegybanki alapkamattal összevetve hosszabb távra is meghökkentő pesszimizmust tükröz. A hosszú futamidejű kötvények piaca is értelemszerűen borús képet mutatott, ott is hasonló mértékben emelkedtek a hozamok, mint a diszkontkincstárjegyeknél, ami annak a jele, hogy a piaci szereplők nem csupán múló rosszullétként értékelik a jelenlegi helyzetet.
Ahogy az lenni szokott, az állampapírok hozamszintjének emelkedésével párhuzamosan a forint is gyengült, s bár jellemzően 254 forint körül mozgott az euró forintban kifejezett kurzusa, csütörtökön és pénteken 256-ra is felszökött. A jelek tehát arra mutatnak, külföldi eladói nyomás van mind az állampapírok, mind a forint piacán.
A helyzet tehát nem túl rózsás, s a jövőbeni kilátások sem túl biztatóak, hiszen ahhoz, hogy megforduljon a trend, kamatcsökkentés lenne szükséges, aminek viszont a jelek szerint jó makrogazdasági adatok képezik az előfeltételét.
Ádám Zsigmond