Az elmúlt hét az állampapírpiacon arra a közkeletű kérdésre emlékeztetett, hogy „van egy jó és egy rossz hírem, melyikkel kezdjem?”. Persze a piaci szereplők nem választhattak, s ezúttal a jó hír érkezett először. Ez kedden történt, amikor a Központi Statisztikai Hivatal közzétette az áprilisi inflációs mutatót. A negyedik hónapban három ezrelékkel emelkedtek az árak, egy évre visszatekintve pedig 6,9 százalék volt a pénzromlás – mindez valamivel kedvezőbb annál, amire az elemzők számítottak. Ez pedig jó hír volt még akkor is, ha az elmúlt hónapban mértnél gyengébb az éves adat.
A jó hír hatására többen bizakodni kezdtek, egyrészt abban, hogy még ha a következő hónapokban nem is, de előbb-utóbb érezhetően megindul az index csökkenése, másrészt pedig abban, hogy mindez bátorítja a jegybankot a kamatcsökkentési sorozat folytatására. Így nőtt a kereslet az állampapírpiacon, pontosabban szólva a befektetők a korábbinál magasabb áron, azaz alacsonyabb hozamszintek mellett is hajlandónak mutatkoztak vásárolni a papírokat.
A forint is erősödésbe kezdett, azonban ennek kapcsán azt is figyelembe kell venni – ami persze az állampapírpiacot illetően is igaz –, hogy előző nap a piacon erőteljes besszhangulat volt, így a fordulatba a kedvező hír jótékony hatásán túl lehet, hogy egyfajta korrekciós elem is vegyült. A forintot illetően az erősödés azt jelentette, hogy az euró árfolyama ismét 255 forint alá került, ami önmagában, az előző hét 250-et alig maghaladó kurzusához képest igen sovány eredmény. Az állampapírhozamok futamidőnként változó, 12 pontig terjedő mértékű csökkenése is hasonlóképpen kevés volt ahhoz, hogy a piac az előző heti értékek közelébe kerüljön. A folyamat másnapra ki is fulladt, amit úgy is mondhatunk, hogy nagyjából stabilizálódott a piac.
Csütörtökön pedig megérkezett a rossz hír. Ez a folyó fizetési mérleg közzétételét jelenti, ami – az inflációval ellentétben – kedvezőtlenebb lett, azaz magasabb hiányt mutatott, mint amit az elemzők jósoltak. Ennek következtében a széljárás ismét megfordult mind a forintárfolyam, mind pedig az állampapírhozamok területén. Nemzeti fizetőeszközünk újból gyengülni kezdett, az eurót 256 forint fölött is jegyezték.
Az állampapír-piaci helyzetet súlyosbította, hogy csütörtökön tartottak – szokás szerint – két kötvényaukciót, márpedig ez értelemszerűen mindig pótlólagos kínálatot hoz a piacra. Normál körülmények között persze ezt a piac különösebb árfolyam-következmények nélkül felszívja, olyankor azonban, amikor a potenciális vevők éppen elkedvetlenedtek valami miatt, a pakettek elhelyezése hozamáldozattal járhat a kibocsátó számára. A helyzet azért nem volt túl vészes, az ötéves papír 9,46, míg a tízéves 8,44 százalékos átlaghozam mellett kelt el, az előbbinél azonban ez az érték több mint húsz bázisponttal haladta meg az előző napi másodpiaci hozamszintet. Délutánra, csodák csodája, némi korrekció történt, a referenciahozamok az aukciósnál 5-6 ponttal lejjebb kerültek.
A piacon – mint az eddigiekből is látható – meglehetősen ideges a hangulat. A rossz híreknek ilyenkor nagyobb a hatásuk, mint a jóknak. Mindenki csak találgatja, merre tovább, s a kedvezőtlen híreket gyakran túlreagálják a befektetők. Nem véletlenül, hiszen joggal féltik a megindult kamatcsökkentési sorozatot, rossz gazdasági mutatók és gyenge forint esetén ugyanis nyilvánvalóan nem lehet annak folytatódására számítani.
Márpedig a fix hozamú állampapírokba fektetők komolyabb hozamcsökkenésre aligha számíthatnak mindaddig, amíg a többség nem gondolja úgy, hogy a kamatszint belátható időn belül ismét visszatér az egy számjegyű tartományba. S miután a legújabb hírek az euró 2010-es, jó esetben 2009-es bevezetéséről szólnak, a konvergenciára spekulálni csak a kifejezetten hosszú futamidejű papírokkal látszik esetleg érdemesnek. A közeljövő állampapír-piaci folyamatait illetően egyelőre igen nehéz megalapozott előrejelzést adni, talán annyit lehet megkockáztatni, hogy nagy valószínűséggel a szokottnál volatilisebb lesz a piac.
Ádám Zsigmond