Húsvét előtt úgy látszott, minden sínre került a pénzpiacon: a forint higgadtan, de határozottan erősödött, az állampapírhozamok ugyanígy csökkentek, a jegybank pedig óvatosan, kis lépésekkel faragta le a kamatokat. Miután minden egy irányba mutatott, kiszámíthatónak ígérkezett a jövő, a legtöbben logikusan a kéthetenkénti negyed százalékpontos jegybanki kamatcsökkentés mellett a tendencia folytatódását jósolták. A piac alaptermészete azonban a kiszámíthatatlanság s a mégoly bölcs előrejelzésekre való fittyet hányás.
Most is ez történt, a múlt héten határozottan megfordult a folyamatok trendje mind a forintárfolyamot, mind az állampapírhozamokat illetően. A forint napról napra gyengült, az állampapírhozamok ugyanígy emelkedtek. Okokat persze – utólag – most is lehet találni (mint ahogy ha az ellenkezője történt volna, akkor is lehetne). Kedd reggel (a húsvét miatt a múlt héten ez volt az első kereskedési nap) a vártnál kedvezőtlenebb fizetésimérleg-adat látott napvilágot. A helyzet persze annyira nem volt vészes, de ez legalább kétségkívül a racionális okok közé sorolható.
Nem mondható el ugyanez arról az okról, miszerint állítólag merénylet készült hazánkban az izraeli államfő látogatásakor, s ez gyengítette volna a forintot. Természetesen lehet, hogy ez is hatott az árfolyamra, aligha sorolható azonban a nyomós fundamentális okok közé.
A baljós hétkezdet az állampapírpiacon a három hónapos diszkontkincstárjegyek aukcióját érintette először. Itt 11,59 százalék volt az átlaghozam, ami számottevő emelkedés az előző héthez képest. A benyújtott ajánlatokon is látszik, hogy szinte eltűntek a vevők: kevesebb mint 44 milliárd forint névértékre jeleztek igényt, szemben a felkínált 35 milliárddal, ami ritka alacsony túljegyzés. Ugyancsak a bizonytalanságot jelzi az átlagos és a maximális hozamszint közötti különbség 6 bázispontos mértéke (normál esetben, nyugodt piaci viszonyok között az ajánlattevők elég pontosan „belövik” az árat, ezért három pont körüli különbség tekinthető megszokottnak).
Szerdán azonban elvileg ismét fordulnia kellett volna a kockának. Egyrészt elmúlt a „merénylethatás”, másrészt – ami jóval fontosabb – ezúttal egy vártnál kedvezőbb makrogazdasági adat került nyilvánosságra. A pénzpiac számára általában meghatározó szereppel bíró inflációs mutatóról van szó, amelynek közelmúltbeli kedvezőtlen alakulása, illetőleg az erre vonatkozó várakozások nagymértékben szerepet játszottak például az állampapírhozamok magas szintjének kialakulásában. A 6,7 százalékos éves fogyasztói árindex nemcsak a várakozásoknál jobb, de az utolsó közzétett értéknél is, ami okot adhat némi trendfordulós várakozásra inflációügyben.
És itt következett az igazi meglepetés: a forint tovább bizonytalankodott, az állampapírhozamok pedig folytatták emelkedésüket, nem elhanyagolható, tíz bázispontot minden futamidőnél elérő mértékben. Épkézláb magyarázattal gyakorlatilag senki sem tud szolgálni, eltekintve persze a minden trendfordulónál gond nélkül elővehető – természetesen logikus és törvényszerű – profitrealizálási teóriától.
Csütörtökön tovább romlott a helyzet, az euró árfolyama már 253 (sőt néha 254) forint fölött volt, tehát ismét érezhetően távol került a 250 forintos lélektani határtól, amely alatt általában nézetkülönbség nélkül mindenki erősnek szokta tekinteni a forintot. Az állampapírok sem remekeltek, az aukcióra bocsátott két – öt- és tízéves – sorozat hozama jelentősen, tíz ponton felüli mértékben meghaladta az előző napi másodpiaci értékeket, a másodpiac pedig hamar az aukciós eredményekhez igazodott, azzal, hogy más futamidők hozama is hasonló mértékben emelkedett.
Ilyen körülmények között már aligha számíthatunk – legalábbis egyelőre – további 25 pontos jegybanki kamatcsökkentésre. Talán éppen az volt a korábbi kamatvágások mértékében megnyilvánuló jegybanki óvatosság oka, hogy kedvezőtlen fordulat esetén ne visszalépni, hanem csak megállni kelljen. Kérdés, a további kamatcsökkentés elmaradása is csak megállítja-e a piacot, vagy esetleg felerősíti a visszarendeződési folyamatot. Jelenleg minden elképzelhető, a folytatás – miként talán ez a múlt heti eseményekről is túlzás nélkül állítható – leginkább hangulati elemektől függ.
Ádám Zsigmond