Meglehetősen optimista a hangulat az állampapírpiacon. Egyértelműen a vevők vannak többségben, ennek megfelelően a hozamok jelentős mértékben csökkentek a múlt héten. Történt mindez annak dacára, hogy csütörtökön igen magas, éves szinten 7,1 százalékos inflációt jelentett a KSH, amire több mint két éve nem volt példa. Általában egy ilyen hír felfelé szokta mozdítani az állampapírok hozamszintjét, most azonban ennek az ellenkezője történt: éppen az árindex bejelentésének napján estek nagyot a hozamok, ami első ránézésre meglehetősen furcsa.
Ennek ellenére természetesen most is lehet logikus magyarázatokat találni a folyamatokra. Először is a gyorsuló pénzromlás nem érte váratlanul a piacot, az abszolút mércével mérve szívfájdító inflációs mutatót már korábban megjósolták, az tehát szakkifejezéssel élve már régebben beépült az árakba. Azaz a hozamok éppen azért voltak igen magasak, mert a piaci szereplők komolyan tartottak attól, ami végül be is következett, sőt, a kétségkívül rossz inflációs mutatónál még rosszabbra számítottak, tehát a várakozásokhoz képest valamelyest kellemes meglepetésről beszélhetünk.
A másik magyarázat, hogy igen nagy szakadék alakult ki a hozamszintek és az infláció között, vagyis elég magas szinten álltak a reálhozamok. Ez a különbség két módon is csökkenhet: egyrészt az infláció növekedésével, másrészt a hozamok csökkenésével, s természetesen logikus, hogy a két tényező kombináltan is jelentkezhet. Tehát az infláció növekedése korántsem olyan magas szintű, hogy helyre tehette volna a reálhozamokat, azaz még így is meglehetősen vonzó a vevők számára az állampapírpiac – ennek következtében pedig a hozamok csökkenése logikus. Mindez persze azt is jelenti – s ez tulajdonképpen a harmadik magyarázat –, hogy a piaci szereplők bíznak abban, hogy az infláció növekedése hosszabb távon nem folytatódik, azaz hinni lehet a trendfordulást előrevetítő prognózisoknak.
A forintárfolyam és az állampapírhozamok közötti szokásos összefüggés azonban ismét működött: a hozamcsökkenés forinterősödéssel járt együtt. Olyannyira, hogy már csak mintegy két forint választja el az euróhoz viszonyított kurzust a 250 euró/forintos lélektani határtól. Ez a szint volt nemrégiben a jegybank hőn áhított célja, igaz, miután elérése egyre valószínűtlenebbnek tűnt, a kommunikáció során is egyre kevesebb szó esett róla mostanában. Most viszont itt van szinte a kapuban, ami egyre inkább felveti egy kamatcsökkentés lehetőségét, annak ellenére, hogy erről még
néhány hete azt gondolhattuk, hogy legfeljebb féléves távlatban van realitása. Természetesen a forint erősödésével egyre megalapozottabbaknak tűnő kamatcsökkentési várakozások is tovább fűtik az állampapírok iránti keresletet, s növelik a hozamgörbe inverzitását, legalábbis az éven belüli szakaszon. Míg nemrég az éven belüli futamidőknél a hozamok gyakorlatilag alig különböztek egymástól – ami persze a lineáris számításmód miatt így is enyhe inverziót takart –, most már markáns a különbség a néhány hónapos és az egyéves papír hozamszintje között.
Jól mutatják ezt a múlt heti diszkontkincstárjegy-aukciós adatok is: a hozamcsökkenés mértéke egyenes arányban állt a futamidővel. A három hónapos papír 12,3 százalékos átlaghozama – amellett, hogy 18 ponttal alacsonyabb az előző hetinél – azért is figyelemre méltó, mert a fix jegybanki alapkamattól egyre jobban távolodik lefelé. Ez a rövid távú kamatcsökkentési várakozások erősödését jelzi. A hat hónapos kincstárjegy 12,08 százalékos átlagot ért el, ami szintén a görbe erősödő inverzitását mutatja. Az éves papír 11,6 százalékos átlaga pedig már komoly jelzés arra nézve, hogy a 12,5 százalékos alapkamatot hosszabb távon nem látja tarthatónak a piac.
További érdekesség, hogy a kereslet kiegyensúlyozott volt, mindhárom egymást követő napon tartott aukción hasonló (74–79 milliárd forint) névértékű papírra tettek vételi ajánlatot. A kibocsátó mértéktartó volt, a korábbinál számára érezhetően jobb hozamok dacára nem engedett a csábításnak, hogy emeljen a felkínált mennyiségen – lehet, hogy ezzel az előrelátással a piacon kialakult trendre rásegítve legközelebb még olcsóbban juthat forráshoz.
Ádám Zsigmond