A január már hagyományosan a legrosszabb hónap az infláció szempontjából, értve ezalatt, hogy mindig ebben a hónapban mutat a legmagasabb értéket a havi fogyasztói árindex. Ezúttal azonban kiemelkedően magas volt a mutató, a mért 2,1 százalékos havi inflációnál magasabbra utoljára 1999-ben (akkor is januárban) volt példa. A rendkívül rossz adat így alaposan megdobta az év/év mutatót, amely - a szeptember óta megfigyelhető emelkedő trendbe illeszkedve - 6,6 százalékra rúgott.
A közzétett értékek nemcsak a közelmúltban megszokott szinteket, de az előzetes várakozásokat is meghaladták, márpedig ilyen körülmények között általában forintgyengülésre és állampapír-piaci hozamemelkedésre szokott sor kerülni. Ez a papírforma annyiban most is bejött, hogy a mutató közzétételének időpontjára nézve mindez igaz is. Egy picit szélesebb időintervallumba helyezve azonban a dolgot, mindössze annyi történt, hogy a néhány nappal korábbi pozitív (hozamcsökkenési, illetve forinterősödési) trendek átmenetileg megfordultak, s némi korrekciós jellegű visszarendeződés következett be. A piac tehát összességében nem vált idegessé, komoly változásokat nem okoztak a történtek. Még a három hónapos diszkontkincstárjegyek kedden, a mutató közzétételének napján tartott aukcióján sem szállt el a hozamszint, igaz, a gyenge kereslet megmutatkozott a szokatlanul szerény túljegyzésben. A hozamnak azonban már nem volt nagyon hova emelkednie, a 12,62 százalékos átlag ugyanis a jegybanki alapkamathoz viszonyítva is elég magas.
A csütörtöki kötvényaukciók időpontjára már a csekély mértékű idegesség is teljes mértékben megszűnt a piacon, így szinte papírforma szerint, a korábbi másodpiaci árjegyzéstől alig (igaz, felfelé) eltérő átlaghozamok alakultak ki. Ez az ötéves papírnál 9,92 százalékot, míg a tízévesnél 8,76 százalékot jelentett. Az persze az aukciótól függetlenül elgondolkodtató, hogy ötéves, fix kamatozású papírhoz már csaknem 10 százalékos hozam mellett hozzá lehet jutni és ez a jelenlegi piaci viszonyok között már-már egy kialakult status quót jelent.
A forint piacán még kevesebb bajt okozott a pénzromlás magas szintje, csak órákra volt megfigyelhető gyengülés, majd kifejezetten erősödött nemzeti fizetőeszközünk. Itt persze az a speciális körülmény is belezavart a képbe, hogy az állami Mol-részvénypakett egy részének váratlan értékesítése folyományaként a piaci résztvevők pótlólagos eurókínálattal számoltak, természetesen nem alaptalanul.
Inflációügyben annyit mindenesetre érdemes megjegyezni (s ezt a hosszabb futamidejű állampapírok hozamai is alátámasztják): kikristályosodni látszik, hogy az inflációt már-már abnormálisan meghaladó kamatszint okozta piaci egyensúlyzavar nem a kamatok (hozamok) csökkenésével, hanem egyértelműen az infláció emelkedésével tompul. Igaz ez még akkor is, ha a januári magas fogyasztói árindexben bizonyos speciális tényezők (például az áfakulcsok változása) is jelentős szerepet játszottak. Az elemzők körében egyetértés mutatkozik ugyanis abban, hogy a következő hónapban tovább emelkedik - a többség szerint nem is kis mértékben - az év/év mutató.
Ennek következtében aligha van esély a jegybanki alapkamat csökkentésére, s az állampapírhozamok terén sem várható drasztikus visszaesés. Ennek tudható be, hogy a hozamgörbe éven belüli szakaszán minimális mértékű az inverzitás, hiszen nem jelent komoly hozamkockázatot az újrabefektetés. (Azaz nem valószínű, hogy a befektetők a közeljövőben lejáró papírjaikat lényegesen alacsonyabb hozam mellett tudják majd csak befektetni.)
Az állampapírpiac jelenlegi siralmas állapotát jól jelzi, hogy mind az éven túli hátralévő futamidejű portfóliót reprezentáló MAX index, mind az éven belüli papírokat is tartalmazó MAX Composite, mind pedig a 3-15 éves papírok árfolyamát jelző BMX indexek egy évre visszatekintő hozama negatív, azaz az ezen indexeknek megfelelő állampapír-portfóliót kialakítók befektetésének értéke egy év leforgása alatt nominálisan is csökkent.
Ádám Zsigmond