Talán a vártnál nem rosszabb, 5,7 százalékos év/év fogyasztói árindexnek köszönhetően megnyugvóban van az állampapírpiac. Pedig annak fényében, hogy a célok szintjén eredetileg 4,5 százalékról volt szó, ez az érték nem tekinthető túlzottan szívet melengetőnek. A befektetők azonban már szinte minden rosszat beépítettek az árakba, így az ennél rosszabb már nem lehet elv alapján határozott vásárlásokba kezdtek. Erre utal legalábbis, hogy intenzív hozamcsökkenésnek lehettünk tanúi a múlt héten, s a forint is jelentős mértékben javítani tudott pozícióján.
Az állampapíroknál a konszolidáció leginkább a hosszabb futamidők hozamalakulásán érhető tetten. A rövid hozamok továbbra is meglehetősen magasan állnak, talán azért, mert e körben nagy hatása van a piacra a jegybanki alapkamatnak, illetőleg az azzal kapcsolatos várakozásoknak. Márpedig kamatcsökkentésre - legalábbis számottevő mértékben - jószerivel senki sem számít. Így a likviditási kincstárjegy aukciós átlaghozama (12,41 százalék) hajszálnyival maradt csak el a jegybanki alapkamattól, s a három hónapos diszkontkincstárjegyé (12,32 százalék) sem volt sokkal alacsonyabb.
Ez utóbbi futamidőnél a másodpiaci referenciahozam (a múlt héten 12 százalék körüli volt) rendre alacsonyabb az aukciósnál. Ennek talán az lehet az oka, hogy a piaci szereplők kevéssé érzékenyek egy-két tizedszázalékos hozamkülönbségekre, hiszen a rövid futamidő miatt ez az árfolyamban alig észrevehető (néhány századszázalékos) különbséget jelent csupán.
A csütörtöki kötvényaukciókig komoly - átlagosan 30 bázispont körüli - hozamesés jellemezte az években mérhető hátralevő futamidejű papírok piacát, a nagy volumenű aukciós kínálat azonban megálljt parancsolt az egyre markánsabban kibontakozó trendnek. A vevők a rövidebb papír esetében (2009/C) mennyiségileg nem tudtak (vagy akartak) megbirkózni a 35 milliárdos aukciós tétellel. Mivel kétmilliárd forintnyival kisebb igény jelentkezett csupán, végül 27 milliárdot bocsátottak ki. Ilyen körülmények között kész csoda a 9,23 százalékos kialakult átlagos hozamszint. Igaz, a maximum már 9,4 százalék lett, tehát néhány mértéktartó nagybefektetőnek köszönhető a kibocsátói szemszögből nézve jó eredmény. (Hogy mennyire jó, azt mutatja, hogy az ötéves referenciahozam aukció előtt és után 9,35, illetve 9,37 százalék volt.)
Az is lehet persze, hogy nem az érdeklődés hiánya, csupán a befektetőknek a hosszabb futamidők felé fordulása játszott szerepet az ötéves papír iránti szerény érdeklődésben (ami a bizalom jele). Való igaz, a tízéves papírra (2014/C) 39 milliárd forintnyi ajánlat érkezett a felajánlott 25 milliárddal szemben.
(Árnyalja persze a képet, hogy a 2014/C árfolyama körülbelül 8 százalékkal alacsonyabb a 2009/C-énél, ezért névértéken számolva az ajánlatok mennyiségi különbsége kétszer annyinak látszik, mint amekkora valójában.) A kialakult 8,13 százalékos átlaghozam itt is inkább alacsony, mint magas a piaci helyzethez képest, ráadásul itt a maximum sem szaladt el: csak öt ponttal haladta meg az átlagot. A referenciahozamok tanúsága szerint azonban a másodpiacon e papír vásárlói sem voltak olyan bőkezűek, mint az aukciózók, sem az aukció előtt, sem utána. Az adatok azt mutatják, hogy a múlt héten az aukción lehetett a legdrágábban államkötvényt vásárolni.
Évi 12,12 százalékos hozam mellett vásárolt vissza igen szerény - 670 millió forint névértékű - mennyiségben (28 milliárdos felajánlásból) a mintegy háromnegyed év hátralévő futamidejű 2004/J kötvényből is a kibocsátó ÁKK. A másik visszavásárlásra meghirdetett papírból, a kevesebb mint három hónap hátralévő futamidejű 2004/I kötvényből viszont a 6,8 milliárd forint névértékű felajánlás ellenére egyetlen kötvényt sem vásárolt.
Lényegében tehát egyik visszavásárlás sem hozott érdemi eredményt, vagy másképp fogalmazva: az ÁKK nem volt hajlandó kiemelkedő árat fizetni azért, hogy csökkentse a forgalomban lévő mennyiséget. Ez nem is lenne logikus, hiszen folyamatosan dob piacra hasonló hátralévő futamidejű papírokat (diszkontkincstárjegyeket), így a visszavásárlások legfeljebb a lejáratok viszonylag szűk időintervallumban történő átstrukturálását eredményezhetnék.
Ádám Zsigmond