Miután kedden jelentős mértékben csökkentek az állampapír-piaci hozamok, szerdán két jelentős esemény gondoskodott arról, hogy az esetlegesen kezdődő új trend megtörjön és visszaforduljon. Az első a bejelentés volt az államháztartási hiányról, amely komoly mértékben magasabb lett, mint ahogy az elemzők (és előrejelzésükben bízva a piaci szereplők) várták. Ez némi bizonytalanságot okozott az állampapírpiacon, azonban csupán mintegy 10 bázisponttal emelte meg az előző nap számottevően nagyobb mértékben lecsökkent hozamszinteket. Ezt azonban tetézte az a hivatalosan csak késő délután bejelentett, ám már órákkal korábban beharangozott hír, hogy távozik posztjáról a pénzügyminiszter. A két hír együttesen, ha nem is teljesen, de nagyrészt elvitte az előző napi hozamcsökkenést.
Hasonlóan reagált a forint árfolyama is, azaz a hírek hatására nemzeti fizetőeszközünk gyengült az euróval szemben. Ahogy fokozatosan dolgozták fel a befektetők a rossz híreket, úgy veszítettek értékükből mind az állampapírok, mind pedig a forint. A folyamat csütörtökön is folytatódott. Az állampapírpiacon csak gyengébb hanyatlás jelei mutatkoztak ekkor, az új hároméves kötvénysorozat (2007/F) iránt kétszeres túlkereslet mutatkozott. Az aukciós átlaghozam 10,29 százalék lett (hat ponttal magasabb maximummal), ami persze nem vethető össze a még a régi sorozatra vonatkozó hároméves referenciahozam ennél magasabb értékével. Az új sorozat ugyanis fél évvel hosszabb hátralévő futamidejű, mint a régi. Ezért inkább a 2007/D-hez hasonlít, aukciós hozamát tehát ennek másodpiaci hozamával hasonlíthatjuk össze. Erre pedig az aukció napján a délelőtti árjegyzésben 9,85-10,3 százalékos hozamszintet találunk. Az aukciós eredmény tehát árban inkább a piac alján van, tehát a hasonló hátralévő futamidejű papír vételi árának megfelelő szinten helyezkedett el. Ebből következően az aukciós eredmény pontosan beleillett a piacon egyébként tapasztalható hozamemelkedési folyamatba. Az igazán nagy baj azonban késő délután történt és a forint árfolyamát érintette: az euró kurzusa ugyanis ekkor 266 forint környékére emelkedett (igaz, a dollárhoz képest az ár nem sokat változott, maradt 209 forint környékén). Pénteken azután a 269 forintos szintet is megjárta az euró, ha nem is hosszú ideig.
Mindebben szerepet játszhatott a leendő pénzügyminiszter nyilatkozata, melyben a forint árfolyamát jónak, a kamatot viszont magasnak nevezte. Bár jegybanki részről ehhez azonnal hozzátették, hogy kamatcsökkentésről csak az inflációs kilátások javulása esetén lehet szó, az is elhangzott, hogy a jegybanknak nincs árfolyamcélja. Egy esetleges kamatcsökkentés a jelenlegi forintárfolyam mellett pedig az eddigiek alapján meglepő lépés lenne, hiszen a jegybank korábban a mostanihoz képest lényegesen erősebb forintárfolyam mint szükséges feltétel mellett helyezett kilátásba kamatcsökkenést.
Ha pedig a kamatot a jelenlegi - az új pénzügyminiszternek eszerint tetsző - árfolyam mellett csökkentenék, az nyilvánvalóan valamelyest kiszorítaná az éppen a magas kamat miatt itt tartózkodó külföldi tőkét, ami a forint gyengülését okozhatja. Ilyen várakozások mellett pedig teljesen logikus, hogy néhány nagy külföldi szereplő árfolyamgyengüléstől tartva hirtelen forinteladásokba kezdett, ami - önbeteljesítő jóslatként - máris generálta a forintgyengülést. Legutóbb pedig a hasonló forintgyengülési trenden a jegybank éppen kamatemeléssel kívánt fordítani... A helyzet tehát rendkívül bonyolult, tetézi az izgalmakat, hogy e héten - pénteken - teszik közzé az inflációs mutatót, amitől ismét sok függhet. Kérdés az is, addig mi történik a forinttal, s egy drasztikus gyengülés esetén - ami a jelenlegi helyzetben egyáltalán nem zárható ki - ki mit lép. A forint gyengülése mindenesetre nem sok jót jósol az állampapírpiacon sem, hiszen - mint az lenni szokott - a forinttól szabadulók nagy része értelemszerűen magyar állampapírjaitól is megválik.
Ádám Zsigmond