Két éve azt hihettük, „örökre” búcsút mondhatunk a két számjegyű állampapírhozamoknak, két hete pedig azt, hogy csak egy rendkívüli helyzet, egy piaci egyensúlytalanság okán tértünk vissza a tízessel kezdődő hozamok világába egy pár napra. Most azonban úgy tűnik, ha remélhetőleg nem is hosszú időre, de újra hozzá kell szoknunk, hogy egy számjeggyel többet írunk le - szerencsére még csak az éven belüli futamidejű papírok esetében.
A három hónapos kincstárjegy aukcióján kedden ismét 10 százalék fölött volt az átlaghozam, méghozzá 9 bázisponttal, amire - a múlt hetet leszámítva - éppen két éve volt utoljára példa. Súlyosbítja a helyzetet, hogy ma már más módon számítják a hozamot (az ISMA nemzetközi mutató 360 napos évvel számol), mint akkor, a régi számításmód (a 365 napos évvel kalkuláló EHM) alapján most 10,23 százalék volt az átlag. A referenciahozam a hat hónapos futamidőnél is két számjegyű már, ebből azonban most nem volt aukció (a korábbin EHM-alapon számolva éppen tíz százalék volt az átlag), e héten azonban itt is kétéves hozamcsúcs születhet. A múlt héten tehát nemhogy sikerült volna kilábalni a gödörből, a két makrogazdasági mutató hatására az még tovább is mélyült. Nem tett jót a piacnak sem az évi 4,9 százalékos inflációs mutató (ahonnan már csak hajszálnyira van az ötszázalékos lélektani határ, amivel nagy valószínűséggel ismét barátkoznunk kell a közeljövőben), sem pedig a folyó fizetési mérleg szeptemberi 357 milliós hiánya, ami ugyancsak a várakozásoknál számottevően kedvezőtlenebb.
Mindkét hír hatására tömegesen kezdtek állampapírokat eladni a piacon a nagybefektetők, így két egymást követő napon (kedden és szerdán) futamidőtől függően napi 6-25 pont közötti mértékben emelkedtek a hozamok. Igen baljós előjelek mellett rendezték tehát a csütörtöki kötvényaukciót. Ezúttal egy sorozatot, a hároméveset (2006/G) kínálta a kibocsátó, eredetileg 50 milliárd forint névértékben. Mondhatnánk, az igen nagy, 140 milliárdot meghaladó kereslet hatására emelték 60 milliárd forintnyira a tételt, árnyalja azonban a képet, hogy a kibocsátásra 9,87 százalékos átlaghozam mellett került sor. Ez nemcsak azért mellbevágó, mert a megelőző - egy hónappal korábbi - kibocsátáskor még több mint másfél százalékponttal alacsonyabb hozam mellett keltek el a papírok (ami persze jól mutatja, milyen súlyos a helyzet), de azért is, mert az árjegyzésben az aukciós maximumnak (9,9 százalék) megfelelő szinten jegyeztek vételi árat.
A nagy kereslet tehát csak látszólagos volt, hiszen mindig van olyan olcsó ár (magas hozamszint), amely mellett nagy a kereslet. A jelek szerint most nem azért nyújtottak be ilyen mennyiségben ajánlatot, mert a befektetők nagyon akartak volna vásárolni, sokkal inkább azért, mert nagyon olcsón akartak papírhoz jutni, s úgy ítélték meg, erre most komoly esély kínálkozik. A kialakult hozamszint értékelésénél azt is figyelembe kell venni, hogy - minden bizonnyal pont az aukciós kínálattól való félelem hatására - éppen ennél a futamidőnél volt a legnagyobb a hozamemelkedés az aukció előtti két kritikus napon: összesen csaknem fél százalékpont. Ehhez még hozzájött csütörtökön 8 bázispont, de a referenciahozam még így is 12 ponttal az aukciós átlag alatt áll...
Természetesen a forint árfolyama is egyre távolabb látszik kerülni a jegybank által kívánatosnak deklarált 250 forint/euró szinttől, sokkal közelebb jár a 260-hoz. A jegybank higgadt kamatpolitikája mellett (igyekszik kerülni bármilyen irányú változtatást) aligha várható még beavatkozás, ám ha mégis történne valami a kamatokkal, az a mai helyzetben inkább emelés lenne.
A keresleti oldalt tekintve a lényeg: a külföldieknek nincs bizalmuk, a belföldieknek nincs (már) pénzük ahhoz, hogy állampapírokat vásároljanak. Következésképp a helyzet akkor változhat, ha e két tényező valamelyikében változás áll be. Nehezebb eset a belföldiek pénze, hiszen a hazai nagybefektetők portfóliójában igen nagy súlyt képviselnek a magyar állampapírok, s kevés olyan elem van (például külföldi kötvény, részvény), aminek az eladásával meg lehetne teremteni a magas hozamszinten való állampapírvétel forrását. Marad tehát a külföldi bizalom visszaszerzése...
Ádám Zsigmond