A közelmúlt turbulens időszaka után most kissé lenyugodott a nemzetközi devizapiac, s a dollár finoman erősödött a fontosabb viszonylatokban. Az euró/dollár a hét eleji 1,18-ról 1,16-ra ereszkedett, a dollár/jen pedig a 108,50-110,50-os sávban ingadozott.
A helyzet konszolidálódása részben a piaci pozicionáltság alakulásának tudható be. A nyár folyamán a befektetők túlnyomó többsége leépítette short (eladási) dollárpozícióit, s ez teremtette meg a helyet az elmúlt hetek dollárgyengülésének. Ahogy az lenni szokott gyors és hirtelen árfolyammozgásoknál, a trend irányába mutató pozíciók hamar megszaporodnak, s ez lelassítja vagy esetleg megakasztja a már éppen tartósnak vélt trendet. A befektetési banki ügyféladatok azt mutatják, hogy sokan visszaszálltak dolláreladási pozícióikba, bár ez még közel sem ölt olyan mértéket, mint a tavasz végén-nyár elején, amikor a dollár pár hónapig tartó erősödése elkezdődött.
Ezzel egy időben ismét felerősödött a ciklikus tényezők hatása, ez pedig jellemzően pozitív a dollár számára. A héten publikált amerikai adatok, közülük is elsősorban a kiskereskedelmi és a külkereskedelmi számok, egy már-már hihetetlen harmadik negyedévről tanúskodnak, amikor a GDP-növekedés akár 6,5-7 százalék is lehet. A növekedés fenntarthatóságával kapcsolatos aggályok persze továbbra is élnek, már csak azért is, mivel egy ilyen időszak óhatatlanul lendületet vesz el a következő egy-két negyedévtől (az emberek például nem vesznek félévente autót).
A legutóbbi foglalkoztatási statisztika azonban meghozta az első jó hírt a fenntarthatóság szempontjából, s a legutóbbi heti munkaerő-piaci adat is a helyzet javulásáról szólt: a munkanélküli-segélyért első alkalommal jelentkezők száma tovább esett, 384 ezerre, s ennek alapján elemzők 70-80 ezres növekedést várnak a havi foglalkoztatási beszámolóban (a segélystatisztika ugyanis arra a hétre vonatkozott, amelyiken a havi felmérést is készítik). Amíg a ciklikus helyzet javulni látszik, addig a dollár igazán nagy bajba nem kerülhet.
Ugyancsak kedvezőnek látszik a dollár számára az Egyesült Államokban most elkezdődött negyedéves tőzsdei beszámolási periódus is: az eddig jelentő cégek túlnyomó része pozitív meglepetést okozott, s a jelek szerint ismét nagy esély van arra, hogy az elemzők bevallottan óvatos előrejelzéseihez képest túlteljesítsenek a vállalatok. Ez nem kis dolog, hiszen historikusan a befektetési banki elemzők szisztematikusan túlbecsülték a vállalati profitokat.
A dollárra nehezedő strukturális nyomás azonban természetesen nem múlt el. Ha valaki esetleg mégis elfelejtette volna, miről van szó, akkor majd bőséges emlékeztetőt kaphat az amerikai elnök ázsiai útjáról érkező hírekből. George W. Bush részt vesz az APEC csúcstalálkozóján, de kétoldalú találkozókat is tart, többek között a japán miniszterelnökkel és a kínai elnökkel. A napirenden mindenhol előkelő helyet foglal majd el a piaci mechanizmusok érvényesítése a devizapiacokon, összhangban a legutóbbi G7-találkozó zárónyilatkozatával.
Az amerikai nyomásgyakorlásra most egyébként ismét nagyobb szükség mutatkozik, a múlt héten ugyanis az ázsiai devizák (a jen kivételével) már ismét ott voltak, ahol a hetek közleménye előtt. A koreai von, a tajvani dollár és a thai baht komoly mértékben gyengült az elmúlt pár napban. A közvetlen kiváltó ok az lehetett, hogy a thaiföldi hatóságok egy spekulációs hullám megakadályozása érdekében szigorítottak a tőkebeáramlás szabályozásán. A kínaiak ezzel egy időben 3 százalékkal csökkentették az exportáló cégek adó-visszatérítését, vagyis gyakorlatilag ennyivel emelték az exportárakat. Hatásában ez tulajdonképpen annyi, mint az árfolyam 3 százalékos felértékelése, s több piaci szereplő ezért a lépést a várt felértékelés elhalasztásaként értékeli. Ezzel összhangban a jüan forward árfolyamába beárazott felértékelődés is visszaesett 5-ről 3 százalék közelébe egyéves horizonton.
Economx