Bár a tendenciák biztatóak, egyelőre nem következett be az optimisták által előre jelzett komolyabb forinterősödés, a kurzus stabilan a 254 forint/euró szint környékén mozgott. Abban többé-kevésbé teljes az egyetértés, hogy jegybanki kamatcsökkentés csak a 250-es árfolyamszinten várható, azaz az MNB szilárdan tartja magát az ezzel kapcsolatban már korábban megfogalmazott stratégiájához. Ez viszont azt is jelenti, hogy bármennyire örömteli is az elmúlt hónapok gyenge forintja után a jelenlegi árfolyamszint, mindez nem jelenti azt, hogy a monetáris tanács mai ülésén kamatot csökkentenének, a következő ülés pedig két hét múlva lesz.
Igaz, bőven találunk példát a közelmúltból arra, hogy a rendes ülések közötti időben történtek kamatdöntések, ezeket viszont az egyébként idén sűrűn előforduló rendkívüli és gyors intézkedést igénylő helyzetek indokolták. A forint két százalék körüli mértékű esetleges erősödése - pláne, ha nem hirtelen, hanem apránként történik - korántsem nevezhető rendkívüli helyzetnek, így aligha valószínű, hogy egy kamatcsökkentés a monetáris tanács rendes ülései közötti időben következne be.
Az, hogy a forint csak apró lépésekkel erősödött, illetve az árfolyam stabilizálódott, némileg lehűtötte a kamatcsökkentési várakozásokat. Annál is inkább, mert újabb két hét alatt még sok minden történhet, s nincs garancia a tendencia folytatódására. Így a jegybanki kamat szintjére leginkább érzékeny állampapír, a három hónapos diszkontkincstárjegy árfolyamából is részben „kiépült” a kamatcsökkentési várakozás, azaz a hozamszint emelkedett. A múlt heti aukción 9,37 százalékos szinten is papírhoz lehetett jutni, ez pedig már alig marad el a kéthetes jegybanki betét kamatszintjétől.
Maga a kéthetes jegybanki betételhelyezés volumene is hasonlót mutat: most mintegy harmadával több betétet helyeztek el ebben a konstrukcióban, mint amennyi lejárt. A kamatcsökkenési várakozások felerősödése idején gyakran az állomány apadása figyelhető meg. Ekkor ugyanis a várakozások beteljesülése esetén nagyobb nyereséggel kecsegtető, hosszabb futamidejű eszközöket keresik inkább a befektetők, azaz - legalábbis az éven belüli lejáratoknál - a portfóliók átrendezése jellemzően a rövidebbekből a hosszabbakba történik.
Megjegyzendő, hogy a másodpiaci árfolyamokat tükröző referenciahozamokból némiképp más látszik, a három hónapos hozam ugyanis egész héten lényegesen alacsonyabb értéket mutatott az aukciósnál (az aukció napján volt a legmagasabb, 9,2 százalék). E papírnál azonban talán mértékadóbbnak kell tekintenünk az aukciós hozamszintet. Egyrészt mert hetente van aukció és ott a hozamszint tekintélyes forgalom mellett alakul ki, másrészt mivel az ilyen rövid futamidejű papírnál a másodpiacon kisebb az aktivitás. Spekulációs célokból, azaz gyakori forgatásra inkább hosszabb futamidejű papírokat vesznek a piaci szereplők, mert a hozamszint változása e körben nagyobb árfolyamváltozással jár: a három hónapos papír vásárlói között tehát nagyobb a végbefektetők aránya.
Néhány bázispontnyi hozamemelkedés volt megfigyelhető az éven túli lejáratok piacán, ami leginkább az aukción is szereplő öt- és tízéves papírt érintette. Az ötéves kötvényből a tervezettnél többet, ötvenmilliárd forintnyit bocsátottak ki, amivel a kereslet felét elégítették ki. Ez a 2009/C sorozat első kibocsátása volt, ezért - mivel más a papír cash flow-ja - az aukciós hozamszint (7,29 százalékos átlag) nem vethető össze az ötéves referenciahozammal. A tízéves papírnál (2014/C) nagyjából bejött a papírforma, itt - mennyiségi emelés nélkül - 6,9 százalékos átlag alakult ki. Az aukció után mért referenciahozam azonban az ennél négy bázisponttal magasabb aukciós maximumhozam értékét vette fel.
Ha nem jön közbe semmilyen váratlan fordulat, ezen a héten stabilitásra számíthatunk az állampapírpiacon, esetleg a forint erősödése okozhatna némi hozamcsökkenést. Komolyabb mértékű keresletnövekedés azonban sem a forint- sem az állampapírpiacon nem tűnik valószínűnek.
Ádám Zsigmond