A jelek arra mutatnak, hogy hosszas idegeskedés, esetenként hektikus mozgások után egyelőre kialakult egyfajta status quo a forint- és az állampapírpiacon. Ennek főbb elemei a 262-265 forintos euró/forint kurzus, a stabil 9,5 százalékos jegybanki alapkamat, az állampapírhozamoknál pedig, inverz hozamgörbe mellett, hátralévő futamidőtől függően 7-9,5 százalékos hozamszint. A piaci szereplők számolnak azzal, hogy az infláció érezhetően felfelé mozdul a közeljövőben - ez tehát elvileg már beépült a piaci árakba.
Inflációügyben aligha következhet be kellemes meglepetés, s a kamatok terén vélhetően megfontolt és óvatos jegybanki magatartással kell számolnunk. Ez utóbbinak az az oka, hogy bár a forint árfolyamát az MNB szívesebben látná erősebbnek, emiatt aligha szánja rá magát egy, a kialakult egyensúlyt felborító, további várakozások kiváltására alkalmas kamatemelésre, de csökkentésre sem, hiszen ezzel a forintot gyengítené, ami abszolút ellentétes a jegybank céljával.
Ráadásul a forintgyengülés egy kicsit még kamatcsökkentés nélkül is benne van a levegőben, például egy spekulációs roham esetén megroggyanhat az árfolyam. Azt, hogy a csökkentésre még messze nem érett meg az idő, jelzi az is, hogy a kéthetes jegybanki betéti konstrukció állománya folyamatosan apad. A szolid érdeklődés oka, hogy a bankközi piacon vonzóbb kamattal lehet ilyen távra kihelyezni a pénzt, mint a jegybanknál: a kéthetes BUBOR jellemzően masszívan az alapkamat felett áll. Nincs tehát pénzbőség a piacon, azaz mélyen zsebbe kell nyúlnia - magas kamatot kell fizetnie - a forrásra vágyóknak.
A befektetést kereső pénzek szűkössége látszik a heti diszkontkincstárjegy-aukciók eredményein is. Bár minden sorozatnál túlkereslet volt, korántsem nyújtottak be kiugró volumenben ajánlatokat, s a mennyiség emelésére sem került sor egyik futamidőnél sem.
A három hónapos papír 9,33 százalékos átlagos hozamszintje - bár az előző héthez képest 23 ponttal alacsonyabb volt - nem marad el számottevően a kéthetes jegybanki kamattól, ami egyértelműen tanúskodik arról, hogy rövid távon kevesek számolnak kamatvágással, s ők is legfeljebb minimális mértékűvel. A hat hónapos papírnál mért 9,15 százalékos átlagnak hasonló az üzenete, csak kissé hosszabb távra. Itt az utolsó aukcióhoz képest vett 10 pontos hozamcsökkenést magyarázza egyrészt az új sorozat bevezetése, másrészt a szerényebb kibocsátási volumen. Az egyéves papír csütörtöki aukcióján pedig határozottan megugrott a hozamszint felfelé, akár a közelmúltbeli aukciós adatokat nézzük, akár az előző napi referenciahozamot: utóbbinál 13 ponttal magasabb, 8,91 százalék lett az átlag. A kereslet nagyfokú árérzékenységéről tanúskodik, hogy a maximális hozam a szokottnál jobban, hat ponttal haladta meg az átlagot.
Pozitív fordulatra - akár a forint-, akár az állampapírpiacot tekintjük - csak abban az esetben lehet számítani, ha a jelenlegi kamat- és hozamszintet magasnak találva nagy volumenben áramlana be külföldi tőke az országba.
Ehhez persze az szükséges, hogy akár rövid, akár hosszabb távon - az alternatív piacokra, elsősorban a régió többi országára is figyelemmel - a külföld egyértelműen figyelemre méltónak találja a hazai befektetési környezetet. Rövid távon ennek gátja főként az árfolyamkockázat, s hogy ez mennyire nem elhanyagolható, arról a közelmúltban bőségesen szerezhettek tapasztalatokat a külföldi befektetők. Az pedig, hogy egyelőre nincs kilátás kamatcsökkentésre, felveti, érdemes-e egyáltalán vállalni ezt a kockázatot.
Ami a hosszabb papírokba történő invesztíciót illeti, ott elsősorban az általános makrogazdasági környezet kerül előtérbe. Ezt pedig jelenleg általában senki sem ítéli meg rózsásnak, akár a várható inflációra, akár a többi mutatóra gondolunk. Ráadásul az árfolyamkockázat - különös tekintettel arra, hogy a gyenge forint híveinek érdekérvényesítő képessége a közelmúltban erősödni látszott - itt is bejön a képbe. A hosszú lejáratú papírok iránti bizalmatlanságot jelzi, hogy a múlt héten a referenciahozamok az 5-15 éves futamidőknél jeleztek szignifikáns emelkedést.
Ádám Zsigmond