A meglepetésen túlmenően a piaci szereplőknek komoly fejtörést okozott a kormány és a jegybank szerdai intézkedésének miértje. A hivatalos verzió, miszerint az árfolyamsáv közepének a gyenge irányba való meglepetésszerű eltolását az export ösztönzésének kívánalma tette szükségessé, sokak számára nem túl meggyőző. Az intézkedés előtti napokban ugyanis a nemzeti fizetőeszköz amúgy is látványosan gyengült, ezért aligha kellett volna erre a folyamatra még rá is segíteni. Annál is inkább, mivel az intézkedés után az látott napvilágot, hogy a jegybank 250 forint körüli eurót látna szívesen, márpedig az euró árfolyama „magától” is lényegesen magasabb volt ennél a szintnél. (Ezen a ponton persze mindig akad, aki él a gyanúperrel, hogy esetleg a forint nem magától gyengült, hanem azért, mert kiszivárgott valami a tervezett döntésről.)
A forint gyengülése nem volt oly mértékű, hogy az árfolyamsáv bárminemű változtatására legyen szükség, hiszen nemhogy a sáv gyenge széléhez, de (korábbi) közepéhez sem került közel a kurzus. Nem indokolhatta tehát az intézkedést a döntéshozók azon félelme, hogy esetleg a jegybanknak a gyenge oldalon kellene interveniálnia. Ha pedig a távolabbi jövőt tekintve mégis ettől tartottak, az igen komoly problémát jelez, ráadásul olyat, amit a sávközép eltolása aligha képes megoldani.
Ami talán a legérdekesebb: egy olyan intézkedés történt, amely csak pszichikai úton gyakorolhatott hatást a piacra, mert a forintárfolyam a döntés előtt és után is a régi és az új sávon egyaránt bőven belül volt. Ez a hatás azonban igen számottevőnek bizonyult. A lépés valódi üzenetének sokan azt tartják: de facto lebeg a forint, hiszen ha még akkor is változik a sáv, amikor ennek nincs közvetlen oka, bizonyosan változni fog, ha bármelyik oldalon intervenciós kötelezettség lépne fel. Innentől kezdve viszont sem a sáv szélességének, sem a közepe meghatározásának nincs relevanciája a gyakorlat számára.
A kialakult helyzetben nem mindennapi bizonytalanság lett úrrá az állampapírpiacon. Szerdán a bejelentés után az árjegyzők pánikszerűen vonták vissza élő ajánlataikat a kereskedési rendszerből, s esetenként egymásra vártak az új ajánlatok megtételével. Kereskedők elmondása szerint csütörtökön a közepes (öt év körüli) hátralévő futamidejű kötvények hozamszintje egy körülbelül harminc bázispontos szélességű sávban idegesen ingadozott.
Ebben szerepet játszhatott, hogy két ellentétes tendencia mozgatta a piacot: a bizonytalan hazai helyzet a kínálati, míg az Európai Központi Bank kamatcsökkentése a keresleti oldalt erősítette.
Magyarországon a közeljövőben reális lehetőség mutatkozik egy jegybanki kamatemelésre. Az MNB-t még januárban arra kényszerítette a piac, hogy kamatot csökkentsen, pedig akkor egyébként nem állt szándékában. Most a gyenge forint erősítése céljából szükség lehet a kamat emelésére, amellyel a jegybank revánsot vehet, illetőleg visszatérhet a magasan tartott kamat politikájához.
Meghökkentő ugyanakkor, hogy a sávközép gyenge irányba való eltolását, ami a forint gyengüléséhez vezetett, várhatóan egy forinterősítő célzatú intézkedés követi - itt azonban visszajutunk ahhoz az ellentmondáshoz, hogy 250 forintos kívánt euróárfolyam esetén miért is kellett a forintot gyengíteni, amikor az 256 forint körül járt. Az állampapírhozamok drasztikus emelkedését mindenesetre úgy is lehet értelmezni, hogy a piac azonnal beárazott egy - legalább fél százalékpontos - jegybanki kamatemelést. Különösen igaz ez, ha a rövid papírokat nézzük: a három hónapos referenciahozam 7,05 százalékos csütörtöki értéke ezt hűen tükrözi. A 12 hónapos diszkontkincstárjegyek „fekete szerda" után tartott csütörtöki aukciójának eredménye jól mutatja, mennyire visszaesett a kereslet a piacon. Negyvenmilliárd forintnyinál is kevesebb papírra érkezett egyáltalán ajánlat, s a 30 milliárdra csökkentett volumen 7,22 százalékos átlaghozam mellett talált gazdára. A jellemző két-hárommal szemben szokatlanul nagy, 13 bázispontos volt az átlagos és a maximális hozamszint közötti különbség, ami egyrészt az árazási bizonytalanságokat és a piac nagyfokú volatilitását jelzi, másrészt azt, hogy az alacsony árat az ajánlat célba érésének biztonságánál fontosabbnak tartó befektetők is megtalálták a számításukat.
Ádám Zsigmond