Úgy látszik, véget ért, de legalábbis szünetel az alacsony infláció és az EU-csatlakozás konvergenciahatása által táplált eufória a magyar állampapírpiacon. A múlt héten a korábban megszokotthoz képest távol maradtak a vevők, igaz, az eladók sem tülekedtek, így kereskedők elmondása szerint igen lanyha üzletmenet jellemezte a piacot, szórványos üzletkötésekkel, különösen a hét első felében. Ennek megfelelően komolyabb áringadozások sem voltak, a hozamok azonban inkább felfelé mozdultak el. Ennek mértéke igen csekély, a másodpiaci referenciahozamok alapján lejárattól függően jellemzően 1-5 bázispont volt, amiből messzemenő következtetéseket aligha vonhatunk le.
Kivételt képez a hároméves futamidő, ahol a hozamszint lényeges mértékben, 12 bázisponttal emelkedett egy hét alatt. Ebben szerepet játszhatott, hogy a csütörtöki aukción ebből a kötvénysorozatból (2006/F) kínáltak fel eladásra. Pedig a kibocsátás mennyisége nem volt túl nagy - a 60 milliárd forintos tételnagyságot ezúttal nem emelték meg -, továbbá most nem is szerepelt párhuzamosan másik kötvénysorozat, így a szokottnál lényegesen kisebb volt az aukciós kínálat (általában párban kínálják a kötvényeket kéthetente csütörtökön). Az tehát, hogy ilyen körülmények között komoly hozamemelkedés következett be a papír piacán az aukción és a másodpiacon egyaránt, egyértelműen a vételi oldal gyengeségét, pontosabban szólva árérzékenységét mutatja.
Az aukción ráadásul az előző napi másodpiacinál (6,11 százalék) is lényegesen magasabb, 6,29 százalékos átlaghozam alakult ki, úgy, hogy a vételi ajánlatok volumene a megszokott szint körüli volt. Jól jártak tehát, akik az aukción vásároltak, annál is inkább, mert azt követően nem emelkedett ilyen magasságba a másodpiaci hozamszint. (Amikor az aukción relatíve magas hozam alakul ki, a másodpiac jellemzően ahhoz igazodik, sőt túl is megy rajta.) A délutáni referenciahozam ugyanis „csak” 6,18 százalék lett, s a számítása alapjául szolgáló forgalmazói ajánlatokból is az olvasható ki, hogy a forgalmazók több mint fele az aukciós maximumhozamnál nem rosszabb kondíciókkal állt a vételi oldalon.
A legeredményesebb aukciózók egyébként két bázisponttal tudták felülmúlni az átlaghozamot, ami a mezőny összezártságára utal, azaz arra, hogy az eredmény az ajánlattevőket túlzottan nem lepte meg. Igaz, ennek némiképp ellentmond, hogy a délelőtti árjegyzés során a legjobb vevő 6,25 százalékos hozam mellett volt hajlandó vásárolni.
Az állampapírpiacon tapasztalható visszaeső kereslet feltehetően a külföldiek érdeklődésének alábbhagyásával függ össze. Ezt mutatja, hogy a forint is jelentősen gyengült a héten. Bár ez többé-kevésbé folyamatosnak tekinthető, a csütörtöki nap itt is kiugró értéket produkált, amikor egy eurót a nap végén 250 forint körüli áron adtak-vettek, de napközben volt ennél két forinttal magasabb árfolyam is. Igaz, ezen a napon az euró a dollárhoz képest kicsit gyengült, de ez az euró-forint árfolyam változásának legfeljebb a töredékét okozhatta.
A jegybank egyébként az interneten közzétette A felértékelési spekuláció kezelése című tanulmányát a forintárfolyamot januárban a sávszélig felhajtó eseményekről. Ebben konkrét számadatok is találhatók a kényszerű jegybanki intervenciónak a kritikus napokban, de még utána is sokáig gondosan titkolt mértékéről, illetőleg a sikeres fellépés „mellékhatásaként” jelentkező jegybanki nyereségről.
Most sem csökkentette a jegybank a január közepe óta változatlan alapkamatot, s erre a közeljövőben sincs sok esély, már csak azért sem, mert a kéthetes betéti állomány folyamatosan csökken (ezúttal 112 milliárdot helyeztek el a lejárt 180 milliárd helyébe), az állampapír-piaci hozamok emelkednek, a forint gyengül. Ennek megfelelően a legrövidebb futamidejű állampapírok hozamszintje is stabil. A három hónapos diszkontkincstárjegyek aukcióin rég nem történt meglepő eredmény, az átlaghozam most 6,27 százalék volt. A piaci szereplők tehát nem látnak lényeges hozamkülönbséget egy három hónapos befektetés és a kéthetes jegybanki betét rulíroztatása között.
Ádám Zsigmond