Állítsd be, hogy az Economx az elsők között legyen a Google-találatokban!
Sem az állami támogatás 30 százalékos mértéke, sem a 3 százalékos betéti kamat nem csökken várhatóan a jövőben a lakás-takarékpénztári befizetéseknél A három piaci szereplő, az OTP Lakás-takarékpénztár Rt., a Fundamenta Rt., valamint a Lakáskassza-Wüstenrot Rt. ugyanis jövőre nem módosítja sem a betéti, sem a hitelkamatokat (NAPI Gazdaság, 2002. október 9., 4. oldal), a negyedik pénztár az Otthon Rt. volt, ügyfélállományát azonban átvette a Lakáskassza. (Az állami támogatás felső határa egyébként 36 ezerről 72 ezer forintra nő.) A lakástakarékot mint terméket vizsgálva kiderül, hogy a két hozamelemet - az állami támogatást és a betéti kamatot - összeadva a rövid futamidejű, négyéves betételhelyezési időszakot kínáló termékeknél 14-15 százalék körüli hozam érhető el. Ez a belső megtérülési ráta annyit mutat, mint ha a betétesek egy bankban havonta ugyanarra a hozam által mutatott fix kamatra kötnék le befizetéseiket négy éven át, a hátralévő futamidő végéig. Vagyis mintha az első befizetett részlet négy évig, az utolsó hónapig kamatozna.
A jelenleg működő három pénztár hozamai egyébként kísértetiesen hasonlóak, csaknem megegyeznek. A kis különbségek például abból adódnak, hogy pár hónap eltérés van a különböző cégek módozatainak megtakarítási idejében, ez azonban befektetési szempontból - lévén hogy kis összegű a befizetés és a kamatban az eltérés csak néhányszor tíz bázispont - nem lényeges. A számítások egyes esetekben nem veszik figyelembe a számlanyitás egyszeri díját, míg máskor igen. Ennek kihagyásával a hozam valamivel magasabb. (Táblázatainkban az egyszeri díj nélküli hozamokat tüntettük fel, míg annak beszámításával a hozam mintegy 1 százalékponttal alacsonyabb lenne.)
A társaságok azonban nemcsak négyéves, hanem hosszabb távú betételhelyezést is kínálnak. Így az OTP Ltp. például 4, 5, 6, 7 és 8 éves futamidőket (megtakarítási idő) is felajánl, míg a Fundamenta három tartamra tesz ajánlatot, a Lakáskassza pedig a rövid tartamból többet, a hosszabból kevesebb módozatot kínál. Miután a befizetésekre csak egyszer jár a már említett 30 százalékos állami támogatás, s a betéti kamat mindössze 3 százalék, a hosszabb futamidő esetén a megtakarítási hozam csökken, de még az igen hosszú, nyolcéves megtakarítási idő esetén is 9 százalék körüli.
Ha az infláció csökkenő trendje tartósan nem fordul meg, még ez is vonzó szám lehet, hiszen több, mint amennyit ez idő alatt állampapír-befektetéssel el lehetne érni. Lakástakarék-befektetésre több mint négy éve van lehetőség Magyarországon, így vannak lejárt szerződések is. Ezek magas inflációjú időkben köttettek, azonban mégsem a fogyasztói árindexet, hanem egy speciális inflációs számsort, az építőipari árindexet érdemes az elért hozamok mellé állítani. Az elmúlt négy évben az építőipari inflációs mutatószám 10-11 százalék körül mozgott, így - ha ehhez viszonyítunk - a lakás-takarékpénztári befektetésen reálhozamot értek el a betétesek. Probléma azonban, hogy az átlagos statisztikai számok nem mutatják meg pontosan, hogy a felújítások mennyivel drágultak az elmúlt években, illetve az építésre és vásárlásra fordított összegek sem egyformán tartották meg az értéküket, hiszen az nagyban függ az építési technológiától, illetve a helytől. A korábbi lakáshitel kiváltására fordított lakás-takarékpénztári szerződéseket pedig ezzel az inflációs adattal össze sem lehet vetni. Az elmúlt négy évben ezek a szerződések folyamatosan jó hozamot garantáltak, míg az alternatív - fix hozamú - megtakarítási formák kamatai folyamatosan csökkentek. A hosszabb futamidejű lakástakarék-termékek lejáratára még várni kell, azonban elértéktelenedésüktől a mérséklődő infláció miatt nem kell tartani.
V. Gy. Zs.
