Állítsd be Google keresőjét, hogy a találatok között biztos ott legyen az Economx!
A jó befektetési stratégiák - főként a hosszú távú és kevésbé likvid instrumentumok esetén - előre nehezen megjósolhatók. A hagyományos elérési és vegyes biztosítások futamideje igen hosszú, akár tíz-húsz, sőt harminc-negyven év is lehet, így nem könnyű felmérni, milyen lesz a kamatkörnyezet és a konstrukció hozama a továbbiakban.
Az ügyfelek kockázata ebben az esetben azonban nem az esetleg elszaladó kamatokban rejlik - éppen ellenkezőleg. Ha most például tíz évre 4 százalékos garantált kamat mellett kötnek szerződést valamely biztosítóval az ügyfelek, de csak tíz évre, és a kamatkörnyezet változása később a garantált kamatot például felére csökkenti, akkor egy újabb szerződéskötés esetén már kevésbé lesz előnyös a konstrukció. Minderre pedig az euró bevezetése miatt számítani kell, hiszen hosszú távon a hazai kamatkörnyezet is várhatóan az európai Gazdasági és Monetáris Unióban (EMU) érvényes számokhoz igazodik majd.
A magyar 4 százalék már most is magasabb, mint a tagállamok által felső határként 2001-ben elfogadott 3,25 (1994-ig még ott is 4 százalék volt), s nagy valószínűséggel a mi kamatszínvonalunk is idővel efelé tart. A régi hazai szerződések azonban még nagyobb hasznot hajtanak az ügyfeleknek, hiszen 5,5, sőt 7 százalékos kamatozásúak is akadnak. Ha további csökkenés következik be, jól jöhet a fix, beépített (garantált) kamat. E megállapodások felmondása tehát nem lenne előnyös, sőt az idő előtti visszavásárláskor jelentős levonásokra számíthatunk.
Csak hosszú távú - ezért eléggé bizonytalan - előrejelzések alapján állítható az is, hogy az euró bevezetése után is érdemes lesz idehaza életbiztosítást kötni. Erre az eddig csatlakozott tagállamok közül a görög, a portugál és a spanyol példa adhat magyarázatot. Nálunk is elképzelhető, hogy az infláció - amelyet az EMU-belépésig a maastrichti konvergencia-előírások miatt leszorít majd a jegybank és a kormány - újra növekszik.
Ennek hatására valamivel magasabb lehet akkoriban a magyar kamatkörnyezet is, ami a biztosítók által garantált kamatot és a többlethozamot ugyancsak magasabb szinten tarthatja egy ideig.
Az átmenetileg magasabb kamatkörnyezet - ugyancsak a régi biztosítások esetén - kettős hatású. Ha a társaságok által a befektetéseken elért nyereség például 5 százalék, akkor a régi, 5,5 százalékos kamatozású biztosításokra nem jár többlethozam, ugyanis az csak a biztosítók által efelett elért hozam esetén fizethető. Így ma inkább a jó átváltási árfolyamban, a forint erősödésében, mintsem a jó kamatokban kell, lehet bízni - legalábbis ha valaki a magyar fizetőeszköz majdani európai szintű vásárlóerejében gondolkodik. A befektetést érinti a kockázati rész drágulása is. Ha valaki ma életbiztosítást köt, majd húsz év múlva egy újabbat (de, példánk kedvéért, ugyanakkora garantált kamattal, biztosítási összeggel és futamidővel), akkor a későbbinél magasabb díjat fizet. Ennek oka éppen az eltelt húsz esztendő - megnőttek az egészségi kockázatok, és a biztosító az új szerződéskötésnél magasabb kockázati díjrészt számít fel. Ez tehát még nem is a befektetési részt, hanem az ebből a szempontból elvesző díjrészt növeli. (Vagyis két egyforma biztosítási összegű és tartamú szerződés esetén egy húszéves ügyfél jóval alacsonyabb díjat fizet, mint egy negyvenéves, függetlenül az EMU- és EU-csatlakozástól.)
Hogy mi az előnyös, ma még nehezen jósolható meg, de ha a szakértőknek és elemzőknek hinni lehet, a jelenlegi forintinvesztíció nem lesz rossz a jövőben sem (Befektető, 2002. július 1., 13. oldal).
V. Gy. Zs.
