Állítsd be, hogy az Economx az elsők között legyen a Google-találatokban!
Erős forint, komoly kereslet az állampapírok iránt, csökkenő hozamok, különösen a hét végén, a választási hajrában - így foglalhatjuk össze röviden az állampapírpiac múlt heti történéseit. Valószínűleg a külföldiek érdeklődése lehetett intenzív, ami egyben magyarázza a forint erős árfolyamát is.
Miközben a jegybanki alapkamat - érthető módon - változatlan maradt, lassan, de ütemesen lefelé araszolnak a legrövidebb lejáratú állampapírok hozamai. Egyelőre persze még nem olyan mértékben, ami kamatcsökkentési kényszert okozna: a kéthetes jegybanki kamat (évi 8,5 százalék) és a három hónapos állampapír-piaci hozamszint mintegy 15 bázispontos távolsága még egészségesnek mondható (természetesen az inverz hozamgörbéhez igazodóan az utóbbi az alacsonyabb).
Ma tartják a három hónapos MNB-kötvény utolsó aukcióját, de az instrumentum hiánya önmagában véve aligha jár hozamkövetkezményekkel. Annál kevésbé, hiszen a stabilan heti 10 milliárdos kibocsátási mennyiség már korábban háttérbe szorította a jegybanki kötvényt, helyét fokozatosan a növekvő volumenben piacra dobott diszkontkincstárjegy vette át.
A rövid papírokat nemcsak keresik a befektetők, de - jó áron - szívesen meg is válnak tőlük, legalábbis erről tanúskodnak az ÁKK visszavásárlási aukciójának eredményei. A két érintett, lejárathoz közeledő kötvényből egyaránt 8,38 százalékos átlaghozammal vásárolt vissza a kincstár. A hozamazonosság kissé furcsa, mivel az egyik papír hátralévő futamideje alig két hónap, míg a másiké több mint öt. Márpedig inverz hozamgörbe mellett a rövidebb papír hozamának elméletileg magasabbnak kellene lennie.
A kialakult „rendellenességet" tompítja, hogy a rövidebb papírból (amely tehát a másikhoz képest felülárazott volt) kevesebb mint a negyedét vásárolta meg az ÁKK a részére felkínált kötvényeknek, s mindössze négy ajánlatot fogadott el a 31-ből. A hosszabb (alulárazott) papírból ugyanakkor a kínálat több mint felére igényt tartott és limitje (a minimális hozamszint) négy bázisponttal alacsonyabb volt. Ugyanakkor a befektetők ebből csaknem kétszer annyit kínáltak fel, mint a számukra előnyösebb kondíciók mellett eladható rövidből - igaz, előre nem lehetett tudni, hogy azonos átlaghozammal történik a visszavásárlás.
Mivel államkötvényekről van szó, a visszavásárolt papíroknál hozam alatt - ellentétben a diszkontkincstárjegyekkel és az MNB-kötvényekkel - éven belül is kamatos kamattal számolt belső megtérülési rátát kell érteni (NAPI Gazdaság, 2002. április 18., 12. oldal). Ahhoz tehát, hogy összevethessük a hozamokat, először egyfajta közös nevezőre kell hoznunk őket. Ha a három hónapos diszkontkincstárjegy 8,37 százalékos lineárisan számított aukciós átlaghozamát átszámítjuk belső megtérülési rátára, 8,64 százalékot kapunk. Ehhez képest tehát egyértelműen előnyös volt értékesíteni a visszavásárlás keretében a kötvényeket (akár diszkontkincstárjegyre való csere szándékával, akár anélkül), különösen a rövidebb 2002/K-t.
A többéves államkötvények piacát a csütörtöki kötvényaukciók pezsdítették fel leginkább. A hozamok e körben annak ellenére estek, hogy az aukciókon igen nagy volumenben értékesített kötvényeket a kibocsátó. Az eredetileg 30 milliárdosra meghirdetett kibocsátások során végül mindkét papírból 40 milliárd forintnyit juttattak a befektetőknek, ami a 2007/D-ből aukciós mennyiségi rekord, de a 2005/G-ből is csúcsbeállítás (ha eltekintünk a két darab kötvényt jelentő technikai - vélhetően a kártyaleosztás miatti - különbségtől). Mindezt a papíronkénti mintegy 100 milliárdos befektetői igény tette lehetővé. A hároméves papír 7,9, az ötéves kötvény 7,4 százalékos aukciós átlaghozamához képest - az aznapi referenciahozamok tanúsága szerint - a másodpiacon délutánra további 5 bázispontos csökkenés volt megfigyelhető.
Feltehetően a külföldiek vásárlói aktivitása is közrejátszott abban, hogy a forint stabilan erős maradt, az árfolyam sávközéptől való távolsága 12-13 százalék között ingadozott a múlt héten. Nemzeti fizetőeszközünk árfolyama igen közel jár tehát a sávszélhez, ami akár árfolyam-politikai kérdéseket is felvethet - igaz, a plusz-mínusz 15 százalékos ingadozási sáv bevezetése óta nem volt példa arra, hogy az árfolyam el is érje a szélső értéket.
Ádám Zsigmond
