Állítsd be, hogy az Economx az elsők között legyen a Google-találatokban!
A Brent típusú nyersolaj ára idén az első három hónap átlagában hordónként 21,5 dollárra rúgott, ami a tavalyi év utolsó negyedévéhez képest 11 százalékos emelkedést jelent. A Kőolaj-exportáló Országok Szervezetéhez (OPEC) tartozó, illetve azon kívüli olajexportőr országok kitermelési fegyelmével szembeni gyengülő bizalom és a globális gazdaság vártnál erősebb fellendülése - a korábbi előrejelzésekhez képest - az olajárciklust két-három negyedévvel előrébb hozta. Ezt, illetve az árfolyam volatilitását tovább erősítették a Közel-Keleten újra fellángoló feszültségek, Irak olajfegyverrel való fenyegetőzése, illetve a venezuelai kormányválság.
Az OPEC kínálatszűkítő tervével részben összhangban a világ kőolaj-kitermelésének szűkítése az év elején tovább folytatódott. Ugyanakkor a kitermelő országok továbbra sem viselkednek homogénebben, működnek jobban együtt sem az OPEC-en belül, sem az OPEC- és az OPEC-en kívüli országok viszonylatában. Az OPEC-10 még tavaly év végén bejelentette, hogy 1,5 millió hordó/nap csökkentést hajt végre 2002 első negyedévében, a tervezett kitermelés-visszafogásnak jelentős része mégsem valósult meg.
Az OPEC-10 február végéig termelését 1,05 millió hordóval csökkentette, majd látva, hogy a nyersolaj ára március elején - tavaly szeptember óta először - újra a 22-28 dolláros intervenciós sávba csúszik, a piac szűkítését befejezve már 440 ezer hordóval, 23 millió hordóra emelte napi kínálatát (főleg Szaúd-Arábiának köszönhetően). Ez a márciusra ígért célkvótánál 1,3 millió hordóval magasabb. Irak ezen idő alatt összesen 600 ezer hordóval bővítette exportját.
Az OPEC-en kívüli olajexportáló országok közül Norvégia és Mexikó, ígéretéhez híven, az első három hónapban 800 ezer hordóval visszafogta, miközben Oroszország - ígéretét be nem tartva - több mint 100 ezer hordóval bővítette a globális napi kínálatot. Ezen folyamatok eredőjeként míg tavaly decemberben a nyersolaj kitermelése 76,8 millió hordó/nap volt, a kínálat márciusra 76,3 millióra, az aggregát kereslettel azonos szintre csökkent.
A keresleti oldalt nagyító alá véve, az olaj felhasználása a tavalyi év folyamán radikálisan csökkent, az év elején azonban megfordult a tendencia.
A Gazdasági Együttműködési és Fejlesztési Szervezethez tartozó országok olajtartalékai ez év elejéig emelkedtek a tavalyi dekonjunkturális gazdasági környezet, illetve a nagyon enyhe észak-amerikai tél miatt. Januárban csaknem 100 ezer hordóval haladták meg a tartalékok a tavalyi szintet. A kínálati oldal látható mérséklése, illetve a várhatóan tovább emelkedő kereslet viszont a készletek újbóli csökkenése irányába hat.
A világgazdasági kilátások közben gyökeresen megváltoztak. Az év második felében várt globális fellendülés egyre biztosabbá válik, sőt az Egyesült Államokban az elemzők már minden egyes negyedévben a potenciális GDP-szint feletti növekedést várnak. Ennek alapján a Nemzetközi Energiaügynökség a tavalyi évhez képest az átlagos kereslet napi 450 ezer hordós növekedését prognosztizálja, az Egyesült Államok energetikai hivatala pedig 540 ezer hordós emelkedéssel számol az idén.
Természetesen egy gazdasági ciklus kezdetén a legnehezebb megjósolni a kereslet alakulását, egy azonban biztos, a kínálat még mindig viszonylag rugalmatlan. Ha az OPEC továbbra is viszonylag passzív magatartást tanúsít (hosszabb reakcióidővel), a gyorsuló keresletnövekedés akár a 2000. évire vetheti vissza a készletek szintjét, ekkor pedig akár 30 dollár körüli Brent-ár sem lesz elképzelhetetlen. Mivel az olajár természetes stabilizátorként is működik 15 és 30 dollár között, ennél nagyobb kilengés akár újabb recesszió kezdetét is jelentheti.
Bizonyára nem ez a legvalószínűbb forgatókönyv ebben az évben. Ugyan az OPEC elnöke úgy nyilatkozott, hogy nem várható kvótaemelés az idén, a múltbeli tapasztalatok mégis az olajkartellkvóta túllépését valószínűsítik. A kitermelésnövelés viszont, mint mindig, a szervezeten belüli érdekellentétek miatt késleltetett marad. Az OPEC-en kívüli exportőrök közül Oroszország fokozatos kvótaemelését már tényként kell kezelnünk, míg Norvégia és Mexikó továbbra is pozitív, kooperációkész szerepelője marad a piacnak.
A fundamentumok mellett azonban - sokszor azoknál erősebb - rövid és hosszú távú politikai kockázatok is befolyásolják az árat. A válság megoldása vagy elmélyülése a Közel-Keleten továbbra is erős volatilitást vihet az árakba. A palesztinok és Izrael közötti háborúra reagálva Irak április elején 30 napra (április 8-tól május 8-ig) felfüggesztette olajat élelmiszerért programját, az olajfegyver eszközét használva, a kiesést azonban Szaúd-Arábia azonnal pótolta. Még mindig kérdéses viszont, hogy az olajkartell második legnagyobb kitermelője, Irán csatlakozik-e az embargóhoz. Ezalatt egy sikertelen venezuelai kormányváltás csökkentette, majd emelte 2-3 dollárral az olaj árát, egyik napról a másikra.
Az idén tehát a gazdasági fundamentumokat, keresleti viszonyokat is nehezebb előre jelezni, emellett a politikai kockázat is jelentősen növeli az árprognózisok hibalehetőségét. Így, bár a jelenlegi, áprilisi kereslet-kínálat előrejelzés alapján az energetikai hivatalok éves átlagban 24,5 dolláros Brent-árat jósolnak, a hibalehetőség akár plusz-mínusz 1 dollár is lehet, az év végére pedig 26-27 dolláros ár is prognosztizálható.
Magyarország nettó olajimportőr, a behozatal 2001-ben elérte a GDP 2,4 százalékát, az olajárciklus előrecsúszása ellenére viszont nem kell jelentős pozícióvesztéssel számolni az idén. A Brent átlagára 2002-ben, 2001-hez hasonlóan, 24 és 25 dollár között alakulhat. Az árat tovább csökkentheti a forint várható, évi 2 százalékos nominális felértékelődése (ha az euró/dollár keresztárfolyam változatlanságát feltételezzük). Így az importszámla idei emelkedését csak a belföldi kereslet volumenének növekedése indokolhatja. Emellett, mivel a gáz importára a nyersolajár 9 havi mozgóátlagát követi, a külkereskedelmi cserearányok 1 százalékos javulása jósolható 2002-ben.
Az igazi csalódást inkább az inflációcsökkenés trendjének eltolódása jelentheti. Valószínűleg konszenzusos vélekedés, hogy a benzinárak emelkedése hamarabb következett be, mint azt sokan a második félévi világgazdasági fellendüléssel párhuzamosan várták. Ez egyes inflációs előrejelzésekben - ahol egy második félévi olajár-infláció és év végén 26 dolláros olajár volt beépítve - a korábbi árdrágulás 0,3 százalékpontos kiigazítását indokolta.
A jegybank legutóbbi, februári inflációs előrejelzésében bár már emelkedő olajárakkal számolt, ezt a piachoz hasonlóan a második félévre prognosztizálta. Az előrejelzésben szereplő 21,7 dolláros árnál 2-3 dollárral magasabb átlagos évi nyersolajár tűnik most reálisabbnak. Ez a jegybank elnöke szerint 0,1-0,2 százalékpontos korrekciót jelent az inflációban.
Nagy Márton
