Állítsd be Google keresőjét, hogy a találatok között biztos ott legyen az Economx!
Makrogazdasági szempontból viszonylag unalmasan telt az elmúlt hét, a tavalyi negyedik negyedéves GDP-adat pénteken nyilvánosságra hozott második becslése ugyanis teljesen megegyezett a korábbi számítások eredményével. (A 2001 évi növekedés összesen 3,8 százalékos volt.)
Az a hír sem számított különösen megrázónak, hogy a Magyar Nemzeti Bank április végétől leállítja a jelenleg hétfőnként aukción felkínált 3 hónapos, kamatszelvény nélküli kötvényét (amely a három hónapos diszkontkincstárjegyekkel megegyező konstrukció). A jegybank vezetői ugyanis már korábban bejelentették, hogy az idei, jelentősen emelkedő belföldi nettó állampapír-kibocsátás (a külföldi devizaadósság belföldire konvertálása) miatt a sterilizációs követelmények az MNB instrumentuma nélkül is könnyedén teljesülnek. (Egyszóval az állampapír-kibocsátás többlete semlegesíti az MNB-papírok csökkenő kínálatát.)
Az új információk nélküli piacon mindezeknek megfelelően csendes kereskedés folyt, aminek legfontosabb jellemzője a rövid és hosszú lejáratú papírok ellentétes irányú mozgása volt.
Míg a két évnél hosszabb kötvényeknél átlagosan 10 bázispontos (azaz századszázalékpontos) hozamcsökkenés volt tapasztalható, az éven belüli futamidőkre 5-10 pontos emelkedés volt a jellemző, elsősorban a héten rendezett aukciók eredményeinek következtében.
Az MNB-kötvény átlaghozama hétfőn például évi 8,37 százalékra nőtt a megelőző heti 8,28 százalékos szintről. Ehhez igazodott a kincstár negyedéves diszkontkincstárjegye 8,43 százalékkal (az előző adat 8,25), s végül a kéthetente felkínált féléves és éves papírok hozama 8,42 és 8,34 százalékra nőtt (8,2, illetve 8,26 százalékról).
Érdemes megfigyelni, hogy a kincstárjegyhozamok és az irányadó, 8,5 százalékos jegybanki kamat távolsága jelentősen csökkent, ami arra utal, hogy a szereplők többsége az MNB kamatcsökkentési lehetőségeit az év hátralévő részében korlátozottnak tartja. Ennek legfontosabb oka, hogy az infláció az év közepére várhatóan eléri lokális mélypontját, s azt követően már nem lesz olyan látványos a csökkenés, mint az elmúlt egy évben (tavaly májusban még 10,8 százalék volt az év/év árindex, míg most februárban csak 6,2).
A nemzetközi kamattendenciák sem fognak kedvezni a további hazai kamatcsökkentéseknek. Az amerikai jegybank szerepét betöltő Federal Reserve irányadó kamata jelenleg csupán 1,75 százalék - miközben a gazdaság éppen beindulni látszik -, csaknem bizonyos tehát, hogy legkésőbb az év második felében beindul a fejlett piacokon a kamatemelési hullám.
Az, hogy mindezek ellenére a magyar kötvények utáni kereslet miért nőtt az elmúlt napokban, valószínűleg csak azzal magyarázható, hogy a vásárlókat kevésbé a papírok várható közvetlen hozama, sokkal inkább a befektetésük révén megszerzett forintvételi pozíció várható pozitív eredménye érdekelte. (Vagyis valószínűleg külföldiek voltak, és a forint erősödésére spekuláltak elsősorban.) Úgy tűnik tehát, hogy a bizonytalanság ellenére a forintban továbbra is mindenki bízik, ami azért a magyar, forintban számoló befektetők hosszú távú kilátásaira is kedvező hatással lehet.
Kishonti László
