Állítsd be Google keresőjét, hogy a találatok között biztos ott legyen az Economx!
A devizapiac a jelek szerint már teljes mértékben beárazta a világgazdaság fellendülésének kezdetét. A fontosabb keresztárfolyamok az elmúlt napokban helyükön maradtak, illetve visszatértek hónapok óta jellemző sávjaikba, az euró/dollár esetében 0,86 és 0,8850, a dollár/jen esetében 130 és 135 közé.
Kitörési pontot ezekből a sávokból az jelenthet, ha új információk látnak napvilágot a fellendülés lendületét és mértékét illetően. A most uralkodó nézet szerint ugyanis az Egyesült Államokban és az eurózónában egyaránt a készletek feltöltése jelenti a növekedés pillanatnyi hajtóerejét, bár az öreg kontinensen a nettó export is hozzátesz ehhez valamennyit. A nagy kérdés, aminek megválaszolására a piac most vár, az az, hogy a végső kereslet (fogyasztás, beruházás és nettó export) mennyiben képes fenntartani a mostani lendületet.
A pozicionálási és tőkeáramlási adatok általában szintén a befektetők várakozó álláspontját tükrözik. A legfrissebb chicagói IMM-adatok szerint csökkenőben van a long (vélteli) dollárpozíciók száma az elmúlt hetek relatíve magas szintjéről. Ezzel párhuzamosan a piaci szereplők egyelőre nem igyekeznek újraépíteni short (eladási) jenpozícióikat. Bár ezt úgy is lehet értelmezni, hogy éppen ez teszi szabaddá az utat a jen újabb gyengülése felé.
Határozottabb jelzés egyedül az euró felől érkezett, a nettó long euró pozíciók mennyisége ugyanis a legmagasabb szintet érte el tavaly október óta, s a Morgan Stanley tőkeáramlási adatai szerint is már hat hete nettó értelemben euróvétel zajlik a piacon. Ebben a helyzetben a közös deviza rövid távon különösen érzékenynek bizonyulhat akármilyen negatív hírre.
Visszatérve a fundamentális tényezőkhöz, az elmúlt héten napvilágot látott adatok csak megerősítették a fentebb vázolt képet. A Conference Board fogyasztói bizalmi indexe márciusban 95-ről 110,2-re emelkedett, illusztrálva ezzel a lakossági fogyasztás erejét. A tartós cikkek rendelésállománya februárban ugyan a vártnál gyengébben alakult (a volatilis szállítási, valamint védelmi termékek nélkül 1,3, illetve 0,2 százalékkal csökkent), de ennek következménye mindössze 1-2 tized százalékpont lehet az első negyedév - amúgy 4,5-5 százalék közé várt - GDP-növekedésében.
A példátlanul gyors gazdasági fordulat ellenére inflációs nyomásnak továbbra sincs sok jele. A februári maginfláció ugyan 0,3 százalékkal, árnyalatnyival magasabb volt a konszenzusnál, de ez szinte kizárólag a dohánytermékek árainak volt betudható. Éppen a változatlanul kedvező inflációs kilátásokat, illetve megint csak a végső kereslet növekedésének relatíve kisebb lendületébe (tehát a növekedés második féléves lassulásába) vetett hitet tükrözi a National Association of Business Economists tagjai között végzett felmérés is. Eszerint a Fed ugyan elkezd kamatot emelni valamikor az év közepe táján, de maximum 2,25 százalékig jut el a következő fél évben a jelenlegi, évi 1,75-os kamatszintről. Összehasonlításképpen, a futures-kereskedésben érvényes tőzsdei árak 4 százalék feletti Fed-kamatrátát feltételeznek az év végére.
A növekedési várakozások mellett a másik nagy téma a dollár értékelése. Az erős dollár által sújtott ágazatok képviselői egyre hangosabbak, s fokozzák a Washingtonra nehezedő nyomást az erős dollár politikájának megváltoztatásáért. Erre ugyan sok esélyük nincs, hiszen azok az idők már rég elmúltak, amikor egy kormány azt hihette, hogy a devizaárfolyam az ő kezében van. A téma napirenden tartása mindenesetre a piacot is emlékezteti a dollár elméleti túlértékeltségére. Ez utóbbira egyébként a múlt héten William McDonough, a New York-i Fed elnöke is utalt, amiben az a meglepő, hogy a Fed illetékesei nem nagyon beszélnek a dollárról, lévén az a pénzügyminisztérium felségterülete. McDonough megjegyzése mindenesetre aznap alaposan gyengítette a dollárt.
Az óceán innenső oldalán szintén újabb megerősítést nyert a „ciklus alján már túl vagyunk" tétel. A héten publikált márciusi német Ifo, a francia INSEE és az olasz ISAE ipari bizalmi indexek egyaránt a várakozások feletti mértékben emelkedtek, s mindegyik esetben a mutató várakozásokat jelző komponense szállította a pozitív meglepetést. Ezzel együtt a jelenben még egyelőre nem sok nyoma van a dinamizmusnak. Februárban a német ipari termelés mindössze 0,4 százalékkal bővült, s a januári adatot is leszállították 1,4-ről 0,3 százalékra.
A várt fellendülés a jegybankot, s vele a piacokat is kivárásra ösztönzi. A januári „kiugrás" után az infláció a vártnál lassabban csökken. Az előzetes német és olasz adatok láttán a piac most már arra számít, hogy márciusban 2,4 százalékon marad az eurózóna fogyasztói árindexe. A pénzmennyiség növekedésének dinamikája szintén nem könnyíti meg az ECB dolgát: az M3 bővülésének háromhavi mozgóátlaga 8-ról csak 7,8 százalékra csúszott vissza a hónapban, vagyis még mindig fényévnyire van a 4,5 százalékos referenciaértéktől. A héten Ernst Welteke, a Bundesbank elnöke, valamint finn kollégája is szokatlanul egyértelműen fejezték ki azon nézetüket, hogy az irányadó kamatoknak most egy ideig szinten kell maradniuk. Hasonló véleményének adott hangot az IMF európai főnöke is, mondván, egy újabb kamatcsökkentés akár gyengébb euróhoz és magasabb inflációhoz is vezethetne.
Gy. M.
