A magyar tőkepiac ismerői már rég megszokták, hogy a hazai tőzsdei társaságok helyzetének alakulása eltér a gazdaság egészétől. A tőzsdei cégek profitja 1995 óta - amikor a GDP még masszívan csökkent - folyamatosan erősödött, viszont 2000-ben és tavaly már csökkent. Tavaly inkább csak stagnálásról lehetett beszélni - a 0,8 százalék szinte a „hibahatáron belül" van -, ám az átlag nagy különbségeket takar.
A négy blue chip közül három továbbra is erőteljesen tudta növelni profitját. Az OTP 47 milliárdos eredménye még az elemzőket is meglepte, a Richter teljesítményét viszont némileg beárnyékolják az idei, valamivel kevésbé derűs kilátások. A Matáv ugyancsak kisebb meglepetést okozó többlete (amely az adó előtti profitnál 30 milliárdra, adózva 6,5 milliárdra rúg) nagyrészt a pénzügyi eredmény javulásának tudható be. A Mol 2000-ben még 20 milliárdos profitja 2001 végére szinte teljesen eltűnt, a jószerével „pozitív nullának" tekinthető eredmény azonban így is örömöt keltett a befektetőkben, mert jelzi, hogy a gázüzletág csaknem 120 milliárdos veszteségét az olajüzletág teljes egészében ellensúlyozta. A hat áramszolgáltató eredménye 30 milliárdról 18 milliárdra csökkent, ez jórészt az állami árszabályozás számlájára írható.
Az energetikai szektorba történt állami árbeavatkozás nélkül a Mol és az áramszolgáltatók adózás előtti profitja mintegy 135-140, adózott eredménye 100-120 milliárd forinttal lett volna magasabb 2001-ben. A mesterséges pénzátcsoportosítás nélkül a tőzsdei profitok 2001-ben 35-43 százalékkal haladták volna meg az 1999-es rekordév összesített eredményét.
A „legnagyobb eredményjavító" címet tavalyi szerepléséért két társaság kaphatta volna meg. A Pannon-Flax nagy levegőt véve megszabadult a 2000-ben még 4 milliárdos veszteséget hozó érdekeltségétől, a Betonútépítőtől, a Prímagáz viszont belső erőből - és persze a gázárak második félévben kibontakozó általános esését kihasználva - javította 5,5 milliárddal pozícióját. A TVK emelkedése inkább látszólagos, 2000-ben a műanyagipari ágazatra írt le sokmilliárdos összeget.
Hét tőzsdei társaság zárt veszteséggel tavaly (2000-ben 9), köztük négy olyan, amely előző évben még tetemes nyereséget könyvelhetett el. Az Antenna eredménye alapvetően a Vodafone veszteségéből való részesedés és a befektetés finanszírozására felvett hitelek kamatterhei miatt (összesen 3,4 milliárd forint) fordult pluszból mínuszba. A Graphisoftnak (plusz egymilliárdból mínusz egymilliárdba) és a Csepel Holdingnak (félmilliárdos többletből háromnegyed milliárdos veszteségbe) ennyi „mentsége" sem lehet, nem beszélve a Humetről, amelynek tavalyi vesztesége az árbevételét is meghaladja (ennek ellenére ez az egyik legdrágább részvény, a parketten könyv szerinti értéke dupláján forog).
Az 52 tőzsdei társaság (az EHEP ugyan nem tette még közzé jelentését, de számai legfeljebb ezrelékekkel befolyásolhatják az összképet) együttes árbevétele (3435 milliárd forint) 7 százalékkal meghaladja a 2000-est, együttes üzemi eredménye (286 milliárd forint) viszont 9 százalékkal, jó 30 milliárddal elmarad a korábbi év teljesítményétől (alapvetően a Mol és az áramszolgáltatók eredményromlása miatt).
Az üzemi eredmény visszaesését ellensúlyozta a pénzügyi eredmény látványos javulása, pontosabban az alapvetően hitelből finanszírozott fejlődés okozta krónikus pénzügyi veszteség csökkenése. A legnagyobb tőzsdei cégek túlnyomórészt devizában adósodtak el, ezért éveken át sújtotta őket a forint gyengülése. Összesített pénzügyi veszteségük 2000-ben 45 milliárd forintra rúgott, ám ez 2001-ben 4 milliárdra csökkent. A 41 milliárdos pénzügyi eredményjavulásból becslésünk szerint mintegy 32-33 milliárd az árfolyamnyereség (a teljes adózás előtti eredmény majdnem 12 százaléka), a többi zömmel az egyébként is csökkenő kamatterhek eredménye. Az árfolyamnyereségből 15,8 milliárd a Molnál, 10 milliárd a Matávnál csapódott le, a kisebb cégek közül a Zalakerámia 1,5 és a Danubius 0,8 milliárdja jelentős. (A másik oldalon az Egis állt, amelynek balul sikerült dolláreladásai 12 hónap alatt 5 milliárdos pénzügyi veszteséget okoztak.)
Az adózás előtti eredmény (283,6 milliárd forint) 3 százalékkal meghaladja az előző évit, a különbség a kisebbségi tulajdonosokra eső levonás ugrásszerű emelkedésével magyarázható. Ez egyetlen okra vezethető vissza: a Matáv idei növekményét két olyan érdekeltsége (MakTel és Westel) produkálta, amelyben 2001-ben igen jelentős volt a külső tulajdonosok aránya. (Idén a Westel 100 százalékos konszolidációja minimálisra csökkenti a kisebbségi levonást.)
Az eredmények fényében az olcsó és drága papírok mezőnye nem sokat változott, ami ismét csak a piac - viszonylagos - hatékonyságát jelzi. Már tavaly is az OTP, a Richter és a Matáv voltak a legdrágábbak (eltekintve az e körben kakukktojásnak számító Humettől), a Mol felfelé, a Graphisoft lefelé araszolt a listán. Az olcsó részvények köre sem nagyon változott, a befektetőknek valószínűleg jó okuk van arra, hogy a viszonylag magas könyvértékű papírokat olyan áron vegyék, amilyenen azok évek óta forognak... Tavaly a Graboplast volt az A kategória legolcsóbb papírja, idén a Pick. Előbbi már távozott a tőzsdéről, utóbbi hamarosan ugyanerre a sorsra juthat. A parketten 28 olyan részvény forog, amelynek P/BV mutatója (vagyis a saját tőkéhez viszonyított tőzsdei kapitalizációja) nem éri el a 70 százalékot. Nemzetközi összehasonlításban durva megközelítésben e határt szokták felvásárlásra való felszólításként értelmezni, így - annak ellenére, hogy nem egy társaság fő tulajdonosai elkötelezettek a tőzsdei jelenlét iránt - elvileg akár a tőzsdei mezőny fele is veszélyeztetettnek számít.
Korányi G. Tamás
