Állítsd be Google keresőjét, hogy a találatok között biztos ott legyen az Economx!
Az amerikai eseményeket a Budapesti Értéktőzsde a látszat szerint megúszta, hiszen eddig „mindössze" 12 százalékos volt az áresés a tragédia bekövetkezte óta. A BUX még pénteken is jól tartotta magát, 3 százalékos csökkenése alatta maradt az európai vezető piacokon tapasztalt áresésnek. Ugyanakkor ennek nem igazán örülhetnek a magyar befektetők, hiszen a viszonylag kis csökkenés egyben azt is jelentheti, hogy a magyar piac a lassan két hete történt támadás előtt már alaposan kieste magát. A BUX idei eredményvárakozásokkal számított átlagos P/E mutatója - természetesen a Mol nélkül - immár alig több mint 9, a jövő évi eredményekkel számolva 8 körül mozog. Ilyen szinten gyakorlatilag nincs semmiféle növekedés a piacba beárazva.
Az árak folyamatos lefelé morzsolódásának már a blue-chipek is áldozatul estek. A Matáv lejtmenete viszonylag jól magyarázható a távközlési szektortól való elfordulással s a növekedési lehetőségek kifulladásával. A rossz hangulatban az OTP részvényei is jelentősen visszaestek - immár csak ez évre várt eredményének alig 8,5-szeresét éri a legnagyobb bank papírja -, s a gyógyszergyártók P/E hányadosa is 10 közelébe csökkent. Az igazi vérengzés azonban a közepes kapitalizációjú cégek piacán játszódott le. A Danubius P/E hányadosa 5 közelébe csökkent, a Zalakerámiáé 3 alá, a Pannonplasté 4,4-re. Nem csak eredményalapon számítva, de a cégek könyv szerinti értékét nézve is kiárusítás zajlik a piacon. A szállodaipari vállalat részvényei könyv szerinti értéküknek csak mintegy 60 százalékán forognak, a Zalakerámiánál ez a mutató a 30 százalékos szintet súrolja, de a gépipari papírok sem állnak sokkal jobban.
Egy tőkepiacon általában a hasonló mutatók akár felvásárlási hullámot indíthatnának el. A Budapesti Értéktőzsdén azonban az elmúlt évek befolyásszerzéseinek köszönhetően gyakorlatilag alig maradt olyan független társaság, amelynek irányítását egy felvásárlással át lehetne venni. Szinte mindenhol található már jelentős tulajdoni részesedéssel rendelkező nagytulajdonos, akik különböző módokon bebiztosították magukat egy-egy ellenséges felvásárlási akcióval szemben.
Így nehezen elképzelhető, hogy az alacsony árakat látva megjelennének a „cápák", s kihasználva a besszt, olcsón próbálnának tőzsdei cégeket felvásárolni.
Az értékpapírtörvény módosításával ugyanakkor jelentősen megkötötték a társaságok kezét is, ott, ahol nagytulajdonos van, gyakorlatilag lehetetlenné vált az árfolyam-karbantartás saját részvények vásárlásával. Ebben az esetben ugyanis a nagytulajdonosnak nyilvános vételi ajánlatot kellene tennie. Ugyanakkor a nagytulajdonosoknak viszonylag jól is jöhet a tőzsdei áresés. Az árak ugyanis egyre csökkennek, s ha ez tartós marad, akkor az épt.-ben előírt minimális ajánlati árfolyam, a 180 nappal súlyozott tőzsdei átlagár is igencsak csökken. Egy ilyen helyzetben a tőzsdéről távozni kívánó cégek nagyrészvényeseinek nem kell mást tenniük, mint kivárni az átlagárfolyam csökkenését. Ekkor már viszonylag olcsón tehetnek nyilvános vételi ajánlatot - a tőzsdei árhoz képest akár jelentős felárral is -, s olcsón felvásárolva a közkézhányadot, búcsút mondhatnak a parkettnek. Hasonló folyamat játszódik éppen a Graboplastnál, de például a Danubius fő tulajdonosa is tett már utalást arra, hogy tartósan alacsony árak mellett elkezdheti a közkézhányad felvásárlását. Ebben az esetben viszont tovább csökkenhet a Budapesti Értéktőzsdén szereplő részvények száma.
Lovas András
