Állítsd be Google keresőjét, hogy a találatok között biztos ott legyen az Economx!
Az amerikai események - állampapír-piaci szempontból - két fontos következménnyel jártak. AZ egyik, hogy a háborús fenyegetettség érzete sok helyütt az állampapírok felé terelte a befektetők érdeklődését, komoly hozamcsökkenést okozva. Ez elsősorban az Egyesült Államokban volt így, ahol a helyi tőkepiac befektetői - leegyszerűsítve - részvények és kötvények közül döntenek. Márpedig bizonytalan helyzetekben a pénz elsősorban a biztosabb forma, tehát a kötvénypiac felé fordul.
Az úgynevezett feltörekvő piacokon - amelyik kategóriába hazánkat is sorolni szokás - azonban más az alternatíva. Itt ugyanis a befektetők között a külföldiek vannak többségben, akik pedig elsősorban régiót, országot, s csak másodsorban instrumentumot választanak. Az első kérdés tehát számukra nem a kötvény vagy részvény közötti döntés, hanem a feltörekvő és a hagyományos piac közötti választás. S minthogy itt is érvényes, hogy bizonytalan helyzetben a biztonságosabb megoldás kerül előtérbe, a háború szele többeket eltántorított a feltörekvő piacoktól. A bátrabbak esetében persze a kötvény vagy részvény lett a következő kérdés.
A magyar kötvénypiacon tehát alapvetően ez a két ellentétes hatás érvényesült: a hazai piac egészével szemben tanúsított óvatosság és a kötvények preferálása. Mindezek következtében persze nem stabilitás következett, sokkal inkább már-már hektikusnak is nevezhető mozgások történtek a múlt héten állampapírpiacunkon. Míg a terrorcselekmény után közvetlenül a tőke menekülése, ezzel párhuzamosan az állampapírhozamok emelkedése és a forint gyengülése dominált, az elmúlt héten már ezzel ellentétes, korrekciós folyamatok is zajlottak, leginkább a rövid hátralevő futamidejű papírok piacán.
Hétfőn még minden lejáratnál határozott hozamemelkedés volt tapasztalható. A jegybanki kötvény aukcióján a maximális hozam csupán két bázisponttal maradt el a kéthetes betéti kamat 11 százalékos szintjétől. A másnapi diszkontkincstárjegy-aukción azonban fordult a kocka, a hozam ehhez képest 14 bázisponttal lett alacsonyabb. A hét elején a hosszabb futamidőknél is hasonlóképpen ingadoztak a másodpiaci hozamok. Ezt követően a rövid és a hosszú futamidők hozama ellentétesen alakult: előbbiekre a csökkenés, utóbbiakra az emelkedés lett a jellemző.
A rövid lejáratú papírok iránti komoly kereslet fő okát talán abban kereshetjük, hogy a világ vezető jegybankjai egyre-másra csökkentették kamataikat az amerikai események után. Ez egyrészt azzal járt, hogy ismét relatíve jövedelmezőbbé vált a forintbefektetés, másrészt megjelent egy olyan várakozás, hogy esetleg az MNB is csatlakozik a kamatcsökkentési hullámhoz. (A kéthetes betétért ennek ellenére nem volt nagy a tülekedés, a lejárt állománynak csupán a kétharmadát újították meg.) Ezt a várakozást fokozta, hogy többen egy újabb európai kamatcsökkentést sem tartanak elképzelhetetlennek. A hazai kamatvágás ellen ugyanakkor két nyomós érv is szól. Az egyik, hogy az MNB éppen az amerikai terrortámadás előtt nem sokkal csökkentett kamatot, a másik pedig, hogy a forint a „békeidők" állapotához képest gyengének tekinthető. Belföldi oldalról tehát tulajdonképpen semmi sem indokolna egy újabb kamatvágást.
A hosszabb lejáratú államkötvények piacán pesszimista a hangulat, erre a szegmensre a világpolitikában tapasztalható bizonytalanság nyomja rá a bélyegét. A csütörtöki aukciókon a korábbi másodpiaci helyzethez képest igen magas szinten alakultak ki a hozamok. A 2004/J papír maximális hozama (9,31 százalék) egy bázisponttal magasabb volt a délelőtti árjegyzéses vételi hozamnál, annak ellenére, hogy mennyiségileg a felkínált tétel több mint kétszeresére nyújtottak be ajánlatot. A tízéves papír sem remekelt, a 8,18 százalékos átlaghozam az előző napi referenciaértékhez mérve (ekkor több kereskedő még 8,1 százalékon is vevőként lépett piacra) 16 bázispontos emelkedést jelent. A piac változékony hangulatát azonban jól tükrözi, hogy a délutáni referenciahozamok az aukciós átlagoknál alacsonyabban álltak, a szélsőséges aukciós eredményt produkáló hároméves papíré például 9,19 százalék volt.
Ádám Zsigmond
