Állítsd be Google keresőjét, hogy a találatok között biztos ott legyen az Economx!
Az elmúlt napok történései a földkerekség minden zugában kiváltottak valamilyen reakciót. Távoli ismerősök, rokonok érdeklődnek egymás iránt, kérdések - miért?, hogyan tovább? - hangzanak el mindenfelé, s miközben a megdöbbentő képsorok ki tudja hányadszor futnak a képernyőkön, a történelem új korszakát emlegetik, melyben a terror a főszereplő.
És persze a piacok. Nyersanyagok árai szöknek a magasba, a lassan egy éve fenyegető gazdasági recesszió elmélyülését latolgatják, zuhannak a kötvényhozamok, összehangolt kamatcsökkentési hullámot emlegetnek, tőzsdeindexek, részvény- és devizaárfolyamok mozognak ritkán látott vehemenciával többhetes, hónapos vagy éppen történelmi mélypontokra.
A támadások célkeresztjében a gazdasági és politikai élet központjai álltak, nem csoda tehát, hogy az első órákban a különböző árfolyamok azonnal reagáltak. A devizapiacon a dollár kedd estére 1,4 százalékot veszített értékéből a fonttal (1,4560-1,4770), 2,1 százalékot az euróval (0,8970-0,9160), 2,7százalékot a jennel (121,85-118,60) és 3,1 százalékot a svájci frankkal (1,6885-1,6365) szemben. Szerda reggel a G-7 pénzügyi vezetőinek nyugalomra intő nyilatkozatai, a bőségesen pumpált likviditás (a Fed egyedül 38 milliárd dollárt nyomott a piacba) és a dollár elleni támadás esetén egységes devizapiaci intervencióval való jegybankelnöki fenyegetések hatására a dollár ugyan 40-50 százalékot visszanyert a korábbi veszteségekből, de a pénzpiac eddigi vesztese mégis az amerikai fizetőeszköz. Egyelőre. Azóta ugyanis csend van. A devizapiacon soha nem látott dolog történt.
Az érthető, hogy a baj miatt, szükségből szünetelnek az amerikai részvény- és határidős piacok: sok brókercég, befektetési és kereskedelmi bank most azon van, hogy rendezze sorait. Még nem lehet tudni, melyik intézménynél hányan estek áldozatul, mennyire sérültek az elektronikus nyilvántartások, megvannak-e az alapvető eszközök a normális üzletmenet visszaállításához. A világ más részein a tőkepiac ugyan kinyitott, de a mindig is fő barométernek tartott amerikai tőzsdék zárva tartása miatt csak fél gőzzel üzemel. Csakhogy a devizapiac nem tőzsde. A devizapiacot nem lehet bezárni. Nincs „piactere".
A devizaügyletek ugyanis a világ legfejlettebb OTC-piacán köttetnek. E piac tagja az a sok bank, amelyek ügyfeleik (vállalatok, lakosság, intézményi befektetők) megbízásait csakis egymás között, mindig kétoldalú ügyletekkel hajtják végre. Devizákat adnak-vesznek, leszállítva (átutalva) a teljes kicserélendő összegeket. Az „ellenbank" megtalálása, kiszolgálása, az ügyletek megkötése villámgyors, az egész világot behálózó üzletkötési és információs rendszeren (Reuters dealing és monitor, interdealer voice broker, elektronikus jegyzési rendszerek), erre specializálódott nyelvezeten, írásos és íratlan erkölcsi normák szerint, saját fizetési hálózaton és kölcsönös hitellimit-megállapodásokon alapul. Mindez lehetővé teszi, hogy az OTC-piac, mely a magyar köztudatban a tőzsdén kívüli részvények közötti „zavarosban halászás" szinonímája, nemzetközi viszonylatban elnyerje a világ legnagyobb és legtisztább piacának díját. Sok a szereplő (a bankok), sok és diverzifikált a devizaváltási igény kiváltója (külkereskedelem, portfólió- és működőtőke-áramlás, spekulációs pozíciók), sok a tranzakció. Ezek eredője a napi körülbelül 1800 milliárd dolláros forgalom, a bennfentes-mentes kereskedés, az egyes kétoldalú árjegyzések mélysége (50-150 millió dollár) és az árjegyzések minősége (a lépésköz a tőzsdei lépésközök harmada-negyede). Ezt a piacot képtelenség becsukni, a hétvégéken kívül a nap 24 órájában fluktuál, befolyásolni pedig szinte reménytelen (a jegybanki intervenciókban elhasznált jegybanki tartalékok is sokszor kárba vesztek).
De ez a piac most hétköznap hallgatott. Az euró/dollár árfolyam szerda reggeltől közel 30 órán keresztül 0,2 százalékos sávban mozgott. Egyes nagy horderejű események, mint például Fed- vagy ECB-ülés idején, GDP-adatok publikálása előtt vagy az USA nemzeti ünnepein szokott ugyan rövidke csend lenni, de ez most más. A devizapiaci üzletkötőket és a jegybankokat több ország szakmai szervezetei (ACI, Financial Market Association) kérték fel, hogy ha lehet, tartózkodjanak a dolláropciós, kamatcsere- és váltási ügyletektől, ne vegyenek fel spekulatív pozíciókat. Ne próbálják kihasználni a most kivételesen szűk piaci kondíciót az árfolyamok „berángatására", csak a minimálisan szükséges kötésekre kérjenek árat, kíméljék a szétzilált adminisztrációs csoportokat, ne nyerészkedjenek más baján. Sőt, mindezekre kérjék meg főbb ügyfeleiket is. A dolog működik. Az árjegyzések két oldala háromszorosára tágult, az árfolyamok ha azóta mozognak is, azt inkább bakugrásokkal teszik, utána pedig megint elcsitulnak. Mindennek szemmel láthatóan az az oka, hogy kevés az árjegyző, a pénzintézetek csak végrehajtják az ügyfelek megbízásait, majd leállnak. Az önfegyelmen végül is nincs mit csodálni. Ezen a piacon az erkölcsi tartás és az adott szó az úr: aki kilóg a rendszerből, az személye és bankja jó hírét kockáztatja. A háttérben persze ott van a jegybankok helytelenítésétől való félelem, de valóban inkább csak a háttérben.
A csend péntek délig tartott, a japán pénzügyi vezetés jelzésére, amely szerint felhagynak a jen gyengítését célzó verbális intervencióval, már felbolydult a piac. A beinduló jenvásárlások felborították az egyensúlyt, a dollár/jen árfolyam heves elmozdulására szükségszerűen az euró/dollár árfolyam is elmozdult, s péntek délutánra a dollár hét hónapja nem látott mélypontra süllyedt az euróval szemben.
Misur Gábor
