Állítsd be Google keresőjét, hogy a találatok között biztos ott legyen az Economx!
A világ GDP-jének körülbelül negyedét adó Egyesült Államokban az éves gazdasági növekedés - a korábbi évek „gazdasági csodáját” követően - az idei év második negyedévében 0,2 százalékra esett vissza. Ennek oka egyértelműen a belső fogyasztás drasztikus csökkenése volt. Az inflációs aggodalmak miatt a jegybank szerepét betöltő Fed ugyanis 1999-ben szinte azonnal a kamatemelés eszközéhez nyúlt. Ezzel ellentétesen a lassuló gazdasági növekedésre reagálva az idén már összesen 300 bázisponttal mérsékelte az irányadó kamatlábat.
Egyre inkább úgy tűnik, hogy az év elején a harmadik negyedévre várt gazdasági fellendülés a jövő évre húzódhat át, 2001 egészére 1,7, míg jövőre 3 százalék körüli GDP-növekedés valószínűsíthető. A problémákat kiváltó fogyasztói áremelkedés idén 3,2 százalék körül alakulhat, a következő évben pedig közel 1 százalékponttal mérséklődhet. Ehhez azonban a kamatcsökkentések reálgazdaságban is megjelenő hatásának (monetáris transzmisszió) már az idei év végén jelentkeznie kell.
Mivel a fő kérdés az, hogy ez mikor kezdődik el, a jövőre vonatkozó várakozásokat jól kifejező bizalmi indexek (NAPM, chicagói menedzser index, fogyasztói bizalmi index) egyre inkább a figyelem középpontjába kerültek. A legfrissebb adatok szinte kivétel nélkül kedvezőbbek a várakozásoknál, de az év hátralévő hónapjaiban a piac még további 25 bázispontos kamatcsökkentést vár.
Mivel Magyarország exportjának közel 70 százaléka az Európai Unióba irányul, a gazdasági növekedés szempontjából az amerikainál talán még fontosabbak az eurózóna gazdasági kilátásai. A tengerentúlhoz hasonlóan ebben a régióban is jelentős lassulás várható az idei év egészére.
Bár az Európai Központi Bank továbbra is 2 százalék körüli GDP-növekedést valószínűsít, hazai elemzői vélemények szerint egy ennél fél százalékponttal alacsonyabb növekedési értéknek nagyobb az esélye.
Az eltérés fő oka a belső fogyasztásra vonatkozó elképzelések különbözősége. A második negyedévről eddig csak az országonkénti adatokat hozták nyilvánosságra, ezek egyelőre recessziós időszak jeleit mutatják. A globális keresletnek a következő évre valószínűsíthető fellendülése azonban várhatóan az EU-t is kihúzza majd a gazdasági recesszióból. Ehhez azonban az ECB részéről a korábbinál jóval aktívabb kamatcsökkentési politikának is társulnia kellene, a piac jelenleg 50-75 bázispontos kamatcsökkentést árazott be az év hátralévő részére. Ekkora mértékű kamatcsökkentést egyébként az inflációs kilátások is lehetővé tesznek. A két gazdasági nagyhatalom teljesítményének összevetését jól kifejező euró-dollár keresztárfolyam az EU kedvezőtlen konjunktúraadataira reagálva ismét 90 cent alá esett, az amerikai gazdaság kedvezőbb helyzetét vetítve előre, egyúttal segítve viszont az európai vállalatok tengerentúli versenyképességét.
E folyamatok alapján viszonylag jó elképzeléseket lehet kialakítani az euró-, illetve a dollárhozamgörbék meredekségének, illetve helyzetének változására is. Megfelelően hosszú, 10-15 éves adatsorokat vizsgálva megállapítható ugyanis a várakozásokat jól tükröző hozamgörbék elmozdulása és az egyes gazdasági szektorok teljesítménye közötti erős korreláció. Amennyiben feltételezzük, hogy az emelkedő hozamgörbék rövidebb részét elsősorban a jegybankok kamatmódosításai és ezzel együtt a gazdasági növekedés kilátásai, míg a távolabbi részeket főként az inflációs várakozások befolyásolják, úgy jó elképzelést kaphatunk azok helyzetének megváltozásáról is.
Míg az amerikai gazdaság egy kamatcsökkentési perióduson van túl, addig az EU-ban még csak most kezdődhet el az erőteljes monetáris lazítás időszaka. Ezek alapján mind a dollár-, mind az euró-hozamgörbék meredekebbé válása valószínűsíthető. Ez azonban feltehetőleg eltérő módon valósul meg. Míg Európában a kamatcsökkentésekkel párhuzamosan inkább a rövidebb hozamok nagyobb mértékű mérséklődése várható, addig a tengerentúlon a hosszabb lejáratú papírok hozamainak kismértékű felfelé mozgása lehet meghatározó.
Historikus adatok alapján megállapítható, hogy az első lehetőség (az EU-ban) főként a média-, a csomagolástechnikai és a háztartási elektronikai gépgyártó szektorokat (amelyek jellemzően ciklikus növekedésűek) érintheti kedvezően, ezek növekedése hasonló időszakokban akár 4-5 százalékponttal is felülmúlta a piaci teljesítményt. Ezzel ellentétben gyengén szerepeltek a vegyipari, az élelmiszer-ipari, valamint a dohánygyártó társaságok részvényei.
A második lehetőség (a hosszabb hozamok felfelé történő korrekciója) elsősorban a hardvergyártók, a vegyipari cégek, valamint az irodaszergyártó és -forgalmazó vállalatok részvényeire lehet kedvező hatással. A legérdekesebb eredmény éppen a technológiai cégek e csoportba kerülése, azaz ezek már inkább ciklikus (de továbbra is értékközpontú) szektorba sorolódnak, szemben a korábbi egyértelműen értékközpontú besorolással.
Ha a vizsgálatot 2000. év végéig végezzük, akkor a telekommunikációs cégek is a kiemelkedően teljesítők közé kerülnek. Ha azonban az ezeket az utóbbi két évben övező „lufihatást” nem vesszük figyelembe, akkor ezek a társaságok már az egyik leggyengébben teljesítő ágazattá válnak. A hardvergyártók azonban még ezzel a rövidítéssel is a legjobb 10 cég közé tartoztak a hozamgörbe említett mozgásának periódusaiban. A dohány-, az olaj-, valamint az építőipari társaságok viszont jelentősen alulmúlták a piacot ezekben az időszakokban. Bár a hozamok emelkedése általában kedvezőtlenül érinti a bank- és biztosítószektor vállalatait, a fogyasztói bizalom visszatérése miatt ezek is a fellendülő piac nyertesei között lehetnek.
Azzal együtt, hogy a hazai tőzsdei folyamatok nem reprezentálják kellőképpen a makrogazdasági folyamatokat, az infláció mérséklődése miatt valószínűsített kamatcsökkentési időszak kedvező hatással van a hazai bankok eredményességére is. Ezt támasztja alá az OTP-részvények közelmúltbeli teljesítménye, ezek a világpiaci depresszió ellenére - a Richter mellett - a BUX legstabilabb papírjainak bizonyultak.
Tóth Gyula
