Állítsd be Google keresőjét, hogy a találatok között biztos ott legyen az Economx!
A precedens értékű ügy kiindulópontja egy rosszul működő banki számítógépes rendszer, amelynek következtében a hitelintézet a piaci árnál magasabb vételárat fizetett ki ügyfelének, utóbb azonban bírósághoz fordult.
A felperes hitelintézet 1998-1999-ben több mint tíz esetben vásárolt államkötvényeket az alperestől. A kötvény változó kamatozású volt, a kamatfizetés félévenként történt. Az adásvételi szerződések a vételárat egy összegben tüntették fel és a felhalmozott kamat összegét külön nem jelölték meg.
A Legfelsőbb Bíróság jogerős ítéletével lényegében elfogadott felperesi érv szerint tévedésük „a kamatláb beállítás elmulasztásának, a program sajátosságainak .... együttes következménye”, és így a bank az adásvételi szerződések időpontjában - tévedés következtében - nem a felhalmozott kamatot, hanem az előző időszakra vonatkozó éves kamatot tette közzé a fiókban kifüggesztett árfolyamlistáin, ennek alapján számolta a vételárat is. A felperes bank szerint ily módon az államkötvényt felajánló ügyfelének a reálisnál 11,5 százalékkal magasabb vételárat fizetett. A téves számítás nem felelt meg a bank valóságos akaratának, a valós piaci értékhez képest álláspontja szerint feltűnő aránytalanságot mutató ügyleteket a polgári törvénykönyv alapján megtámadta. Az első fokon eljáró bíróság a tévedésre való hivatkozást nem találta megalapozottnak, mondván: a hitelintézet saját tévedésének - amelyet saját ügyintézői sem ismertek fel - következményét nem háríthatja át az ügyfelére. A hitelintézet által fizetett vételárat ugyanakkor aránytalanul magasnak találta, mondván: „a felperes által közzétett és a legalacsonyabb árfolyam-különbözet többszörösen felette van annak az árfolyamnak, amelyet a többi befektető cég ebben az időszakban közzétett”. Ezen okok miatt a bíróság érvénytelennek ítélte a szerződéseket, az alperest a teljes értékkülönbözet megfizetésére kötelezve. A fellebbezést követően azonban a LB már a tévedés jogcímén is megalapozottnak találta a hitelintézet kérelmét. A LB szerint az a körülmény, hogy a hitelintézet gondosabb eljárás mellett a tévedést nem követi el, nem fosztja meg a tévedés címén történő megtámadási jogától, ha bizonyítani tudja, hogy tévedését az alperes felismerhette.
Lapunk megkeresésére az alperes közölte: a hazai, már a II. világháború előtt is alkalmazott jogelvek szerint a tévedő nem hivatkozhat olyan tévedésre, amelynek maga az oka (ez ebben az esetben a nem megfelelő számítógépes program). A jogerős döntés következtében azonban az a furcsa helyzet állt elő, hogy amennyiben az értékpapír-kereskedő hitelintézet hibázik, nem tartja be a rá vonatkozó jogszabályi előírásokat (a vonatkozó kormányrendelet szerint megfelelően működő számítógépes rendszerrel kell rendelkeznie), s ebből kára keletkezik, a megkötött szerződéseket tévedésre hivatkozva bírói úton érvénytelenítheti és a hibájának következményeit ügyfelére háríthatja.
Az LB ítélete szakított azzal az általános bírói gyakorlattal, amely feltűnő értékaránytalanság megállapítását 30 százalékos értékkülönbség alatt nem tette lehetővé, olyannyira, hogy kimondta azt is: „a perbeli kötvények piacán az árfolyamok 2-4 százalékos szélességű sávban helyezkedtek el, így ehhez képest az alperes által is elismert 11,5 százalékos értékkülönbség feltűnően aránytalan”. Ám 2-4 százalékos eltérés aligha minősíthető „jelentősebb” értékkülönbségnek - mondta el lapunknak az alperes. Rámutatott arra is: az LB osztotta azt a felperesi álláspontot, hogy azok a szerződéses vételárak, amelyek kívül esnek más értékpapír-kereskedők vételi árainak sávján, feltűnő értékkülönbözetet tartalmaznak. Ugyanakkor a PK. 267. számú állásfoglalása szerint még az esetleges feltűnően aránytalan előny kiküszöbölése sem jelenti azt, hogy a felek által szabadon megállapított ellenszolgáltatás a szolgáltatás forgalmi értékével legyen azonos. Továbbá a felek nincsenek elzárva attól sem, hogy a forgalmi értéktől eltérjenek ott, ahol az árszabályozás ezt nem tiltja, márpedig ilyen kötvények esetében nincs korlát. Különös momentuma az ítéletnek, hogy a bíróság szerint „a szerződéses vételi árfolyamot a piaci vételi árfolyammal kell összevetni, mivel azt kell vizsgálni, hogy más értékpapír-kereskedők milyen vételáron kívántak vásárolni, tehát az eladási árfolyamot az értékaránytalanság megállapításánál figyelmen kívül kell hagyni”.
A teljes értékkülönbséget „kiküszöbölő” döntés lényegében fix árakat vezet be az értékpapírpiacon - mutatott rá a pervesztes, aki megerősítette: a jogerős ítélet ellen felülvizsgálati kérelmet nyújt be jogi képviselője útján.
Drávucz Péter
