Állítsd be Google keresőjét, hogy a találatok között biztos ott legyen az Economx!
Az elmúlt években és évtizedekben nem volt mindegy a tengerentúlon, hogy milyen nagyságú céget választ a befektető. A 2000. márciusi Nasdaq-csúcsot megelőző öt évben az S&P 500-nak (Largecap), a nagyobb kapitalizációjú társaságok részvényindexének a teljesítménye lényegesen meghaladta a középkapitalizációjú index (S&P 400 Midcap Index), valamint a kis kapitalizációjú benchmark (S&P 600 Smallcap Index) által produkált emelkedést. Ebben az időszakban a blue chipek 10 százalékkal előzték meg a közepes nagyságú cégeket, a kicsik indexét pedig még látványosabban, 41 százalékkal. A tavaly március végi Nasdaq-esés után fordult a kocka. Azóta az S&P 500 teljesítménye 21 százalékkal alulmúlta a közepes és 26 százalékkal a kis kapitalizációjú cégek indexét. A vesszőfutás másfél éve alatt az S&P 500 éves átlagban 15 százalékos visszaesést, az S&P 600 Smallcap Index pedig 7 százalékos erősödést produkált.
A papírok árazásában P/E alapon jelenleg nincs sok különbség, a mellékelt táblázat jól mutatja, hogy a három index átlagos árfolyam/nyereség hányadosa nem tér el jelentősen, az indexekben szereplő részvényekért általában az éves nyereség 21-23-szorosát kell fizetni. Jelentős az eltérés viszont az ár/könyv szerinti értéknél, itt a kicsik cseppet sem tűnnek vonzónak, a P/BV mutató értéke 4,5, ez majdnem harmadával haladja meg az S&P 500 hasonló mutatóját. Az ár/árbevétel mutató alapján sem túl olcsóak a kisebb papírok. A konszenzusos adatok alapján egyetlen szempontból tűnhetnek jobb befektetésnek a kisebb részvények, a várt eredménynövekedési adatok szerint ugyanis az ezen cégektől várt növekedés messze meghaladja nagyobb társaikét.
A kisebb papíroknál ugyanakkor a várt növekedést ellensúlyozza a magasabb kockázat, ami egyrészt a részvények alacsonyabb likviditásából, másrészt a cégekről rendelkezésre álló kevesebb megbízható információból adódik. Ennek egyik oka, hogy az apróbb cégekkel lényegesen kevesebb elemző foglalkozik, s így az előrejelzési hibák is jóval magasabbak.
A mostani nem túl optimista piaci hangulatban megnőhet a részvények kiválasztásának jelentősége, a tapasztalatok szerint ugyanis ilyen időszakokban az aktív portfóliómenedzselés jóval kedvezőbb eredményeket tud felmutatni, mint egy általános hossz idején. A 70-es években például az egyes esztendők során az aktív portfóliómenedzserek 70-80 százaléka verte meg az S&P 500 indexet, ez az arány a kilencvenes évek második felére (amikor is a bull piac soha nem látott intenzitást mutatott) megdöbbentően alacsony szintre zuhant, mindössze 10-15 százalék volt. Így a múlt tanulságai szerint a következő időszakban valószínűleg ismét megnőhet az aktív portfóliókezelés jelentősége és sikeressége, a következő években könnyen lehet, hogy a gondosan kiválasztott, akár kisebb kapitalizációjú, ám magasabb növekedési potenciállal rendelkező papírok időnkénti vásárlása nagyobb hasznot hoz.
P. A.
