Állítsd be Google keresőjét, hogy a találatok között biztos ott legyen az Economx!
A forint árfolyamsávjának kiszélesítése óta az általunk megkeresett bankok tapasztalatai szerint jelentősen megnőtt az igény a vállalati ügyfelek részéről az árfolyamkockázat valamilyen típusú kezelésére. Az új helyzetet természetesen a pénzintézetek is igyekeznek kihasználni, a nyár folyamán szinte minden nagyobb bank road-show-kat szervezett az országban, amelyek fő témája az árfolyamkockázat kezelése volt. Az eddigi tapasztalatok szerint az ügyfelek egy jelentős része kezdi elfogadni a tételt, amely szerint fedezetlen pozíciót vállalni a devizapiacon - amit minden külkereskedelemmel foglalkozó cég tesz - spekuláció, s a fedezeti ügyletek szükségesek a készpénzáramlás kiszámíthatóvá tételéhez. A bankok a szokásos eszközöket kínálják az ügyfelek részére a fedezésre: határidős üzleteket és opciók kiírását. A bankok határidős ügyleteiket jórészt a bankközi piacon kötik meg, önálló opció kiírására viszont csak elenyésző hányaduk vállalkozik. Az opció és a határidős üzlet ellenlábát ugyanakkor a bankok jó része nem itthon, hanem külföldön köti. Így nem csoda, hogy a várakozások ellenére a sávszélesítést követő néhány hét pezsgésétől eltekintve nem igazán lendült fel a forgalom a Budapesti Árutőzsde határidős devizapiacán.
A közepes és kisebb vállalatok számára problémát jelentenek a fedezeti ügyletek költségei. A forward ügyletekhez ugyanis a bankok - a határidős kereskedéssel foglalkozó brókercégekhez hasonlóan - alapletétet kérnek, a pozíción időközben keletkező veszteség fedezésére pedig - természetesen - változó letétet. Ennek az általában kevés likvid eszközzel rendelkező kisebb vállalatok nehezen tudnak eleget tenni. Ráadásul a bankközi piacon megkötött forward ügyletek értéke sokszor túl nagy a kisebb vállalatok számára, a bankok általában minimum 50-100 ezer eurós üzletekkel hajlandók csak foglalkozni.
A nagyobb - multinacionális - cégek ugyanakkor nem jelennek meg a piacon ilyen irányú igényeikkel, hiszen az árfolyamkockázat kezelését rendszerint anyacégük önállóan oldja meg.
Persze a kisebb cégek számára kedvezőbb lehet opciós üzletekben fedezni az exportárbevételt vagy költséget. Az opciók díjai azonban szintén problémát jelenthetnek. Kedvező az opció esetében, hogy a biztosításhoz hasonlóan az ügyfélnek mindössze egyszer, egy előre elhatárolt összeget kell kifizetnie, s nem jelentkezik a későbbiekben folyamatos letéti követelmény. Ugyanakkor a bankok szemérmesen hallgatnak az opciós díjakról. A forint/dollár és forint/euró opciók áráról - mivel kereskedésük nem szabványosított piacon történik - a vállalatok gyakorlatilag csak a bankjuk tájékoztatása alapján kapnak információt, így meglehetősen nehéz eldönteniük, hogy a kért ár kedvező-e vagy sem. Gyors körkérdésünk alapján egy jövő augusztusban lejáró, 245 forintos árfolyamú euró eladási opciót (európai típusút) a megkeresett bankok közül a legolcsóbb 5,5, a legdrágább 6,5 forintért kínált. Így ha egy közepes vagy kisebb vállalat az árbevételét opcióval szeretné lefedezni, a legbölcsebb, amit tehet, hogy egyszerre több bankot is felkeres, s csak több ajánlat meghallgatása után dönt az üzlet megkötéséről.
L. A.-M. J.
