Állítsd be Google keresőjét, hogy a találatok között biztos ott legyen az Economx!
A bankközi piacon a forint múlt héten hétfőn volt a legerősebb, amikor az erős oldalon, a sávközéptől számított 6,03 százalékos szinten fogott padlót, akkor egy euróért 257,1 forintot adtak. Igaz, ez már a forint gyengülését jelentette a még május 11-én, az áprilisi inflációs adat közlését követően kialakult eddigi abszolút csúcsponthoz, a 6,19 százalékhoz képest - mondta Dén Edit, a Hanwha Bank üzletkötője. Piaci pletykák szerint kedden a Mol első negyedévi eredményének közlése repítette az eurót a 258,7 forintos magasságba. Ez a szint szerdán már kemény ellenállásként állta útját a további gyengülésnek, és csütörtökön hektikusan ingadozó kereskedésben már újra erősödött a forint. Pénteken a hazai fizetőeszköz minimális forgalom mellett az erős oldalon, a sávközéptől számítva 5,72 százalékon zárta a hetet. Külföldi profitkivétre utaló jelek eddig nem voltak, az egynapos hitelek 11-11,3 százalék között ingadozó piacának alakulása is erre utal.
A május 4-i sávszélesítéskor megfogalmazott, az 5 százalékos erősödést - azaz a sáv erős oldalán a 7 és 7,5 százalék közötti tartomány elérését - célul kitűző pénzügyminisztériumi kívánság mindenesetre egyelőre nem akar teljesülni. A múlt szerdai jegybankelnöki nyilatkozatból már azt lehetett kihallani, hogy a 3-3,5 százalékos izmosodás is elégedettségre ad okot. Persze szkeptikusabb szereplők felhívják a figyelmet, egy trend sosem tart örökké. Így a forint azonnali erősödését követő, két hete tartó békés kereskedés fennmaradására sincs garancia, annál is kevésbé, mert állítólag nincs belső intervenciós küszöb a sávközéptől se lefelé, se fölfelé. Arra pedig, hogy vajon mi a forint reális árfolyama, az elméleti közgazdászok tudnak biztosan kimerítő válasszal szolgálni a metafizika iránt is fogékony érdeklődőknek.
A piac még mindig az új körülményekhez való alkalmazkodás fázisában van. Ellenkező esetben már sokkal hektikusabb kereskedés alakult volna ki, amely valamiféle korrelációt mutathatna a nemzetközi trendekkel.
A nemzetközi devizapiacon a nagy esemény, a Fed keddi kamatdöntése előtt kivárás jellemezte az euró/dollár kereskedést. Az utolsó pillanatban egyes elemzők - próba szerencse alapon - bedobták a köztudatba, hogy csak 25 bázispontos enyhítés várható, mert az USA gazdasága nincs olyan rossz állapotban, mint a kamatcsökkentési hadjárat januári kezdetekor volt. Alan Greenspan Fed-elnök azonban szállította az idén már ötödik 50 bázispontos enyhítést, sőt továbbit helyezett kilátásba. A lépés ellenére a dollár az euróval szemben nem tudta áttörni az idei mélypontként ellenállást jelentő 0,8703 dolláros szintet, az erre irányuló próbálkozás 0,8725-nél megrekedt. Szerdán a kurzus nagy hirtelen 100 bázisponttal, 0,887-ig futott fel, emögött egyesek európai központi bankok kereskedelmi célú vásárlásait vélték felfedezni. A trend még aznap kifulladt, amire ráadásul még ésszerű magyarázat is adódott. Az eurózóna inflációja ugyanis visszatért a csúcsra, noha az ECB május 10-én részben az áremelkedési nyomás mérséklődésére hivatkozva csökkentett két év után először kamatot. A döntés az infláció alakulása alapján megkérdőjelezi az ECB-nek a pénzmennyiségi mutató módosítgatása miatt egyébként is egyre átláthatatlanabb monetáris politikáját. Persze nincs kizárva, hogy az ECB garanciát kapott a többi vezető jegybanktól, akármit is tesz, az euró ellen várható roham esetén bizton számíthat rájuk.
B. P. A.
