A 80-as évek végét az először duplájára növekvő, a 90-es évek elejét az egészen 35 százalékig felszökő árindex tette a gazdaság és a családi büdzsék számára feledhetetlenné. Az ekkortájt magasabb betéti és hitelkamatok persze nagyobb léptékben romló vásárlóerőt és drágább hiteleket is feltételeztek. A betétekben elhelyezett pénzek is jelentősen veszítettek értékükből, mivel az infláció és a betétek hozama között akár tízszázalékos szakadék is tátonghatott. A harmadik köztársaság első kormánya mit sem tehetett a kezéből kicsúszó gazdasági folyamatok ellen, igaz, a ciklus végére képes volt valamelyest visszafogni a kedvezőtlen tendenciákat. A betéti és hitelkamatok (ez utóbbiak lassabban) persze a változó inflációhoz mindenkor jól igazodtak. A vizsgált időszak elején - 1993-ban - az árindex 25,3, az éven belüli betétek kamata 16,4, az éven belüli hitelek kamata pedig 27 százalék volt. Vagyis csak jelentős negatív reálkamat mellett lehetett ebben az időben rövid betétekbe fektetni, míg a hitelek a bankoknak igencsak magas pozitív reálkamatot hoztak. Kiváltképp igaz mindez, ha az éven túli - akkor 40 százalékos - hitelkamatokat is számításba vesszük. A kitermelhetetlen vagy kitermelni sem akart kamatköltség a bankkonszolidáció során sokba került az államnak, s így az adófizetőknek is.
Az irányíthatatlan átmenet után a második választás 1994-ben az új kormánypártokkal új gazdaságpolitikai felfogást is hozott, ezzel együtt gyorsan új erőre kapott az infláció. Igaz, a baloldali kormány zászlajára tűzte letörését, ám azt mégsem tudta megzabolázni, sőt éves szinten 28,2 százalékosra nőtt az árindex. Év közben - havi összehasonlításban - az árak növekedése nemegyszer megközelítette, sőt át is lépte a harmincszázalékos lélektani határt. Az újabb csúcsot aztán természetesen csökkenés követte. Az éven belüli banki betétek 1994-ben nagyjából együtt mozogtak az inflációval, de a következő év elejétől ismét jelentősen alulmúlták azt. A tárgyhónapban piaci feltételek mellett nyújtott éven belüli lejáratú hitelek és elfogadott betétek súlyozott átlagát tükröző számainkból kitűnik: a bankok által nyújtott kölcsönök hosszú távon is stabilan reálhozamot biztosítottak a hitelintézeteknek. A bankok reálhozama 1993 végétől növekedésnek indult, majd 1995 közepére visszaállt egy szűkebb sávba. A hitelportfóliókban nagyobb súllyal szereplő, éven túlra nyújtott hitelek azonban mindig rendkívül magas nyereséget biztosíthattak a bankoknak. 1995-től a két kamatszint nagyon közel került egymáshoz, s a későbbiekben így is maradt. (Igaz, a magas kamatmarzsokhoz a rossz kihelyezések miatt nagyobb kockázat is járult.)
A 98-as váltást követően az immár konszolidált helyzetben megmaradt az infláció folyamatos mérséklődése, s ez csak az utóbbi időszakban látszik megtorpanni. A tavalyi, éves szinten számított infláció egy számjegyű lett - 9,8 százalékos -, s erre 14 évvel ezelőtt volt legutóbb példa. Az infláció generálta változás azonban nem maradt hatás nélkül a bankok által kínált és kért kamatokra sem.
A betétek reálkamatairól már szó esett (Befektető, 2001. március 12.; március 19.), emlékeztetőül azonban kiemelendő, hogy a betétek reálértékvesztése jóval a kilencvenes évek elején és közepén tapasztalható szint alatt maradt. A hitelek talán a vállalati szféra számára is kitermelhetőbbé váltak, nem úgy, mint a mára lassan a feledés homályába vesző kilencvenes évek eleji óriáskamatok.
Vigh György Zsolt
Vigh Zsolt György