Állítsd be Google keresőjét, hogy a találatok között biztos ott legyen az Economx!
A tavalyi nem volt a legjobb esztendő a nyílt végű alapok életében. Az év elején ugyan jelentősen emelkedett a konstrukciók össztőkéje, mintegy 440 milliárdról 550 milliárd forint közelébe, később azonban stagnált, és ma is alig haladja meg az 560 milliárd forintot. Bár a nemzetközi és hazai részvényalapok össztőkéje nőtt, ma is szinte elhanyagolható súlyuk a kötvény- és pénzpiaci alapok mellett. Egyes alapfajták egy-két milliárd forintos tőkéje - például nemzetközi vegyes alapok, ingatlanalapok - pedig ma is annyira csekély, hogy grafikonunkon fel sem tűnnek.
A tavalyi év a hozamok szempontjából vegyes képet mutatott. A kedvezőtlen hazai részvénypiaci klíma következtében a részvényalapok csak negatív hozamokat (veszteségeket) tudtak felmutatni. Ehhez képest eredmény, hogy legtöbbjük vesztesége kisebb volt, mint az összehasonlításhoz használható indexeké (BUX, RAX), igaz, ez főleg annak tudható be, hogy a legtöbb alap koránt sincs teljesen feltöltve részvényekkel. Emelkedő részvénypiac mellett ezek az alapok feltehetően szintén nem fogják utolérni az indexeket. A nemzetközi részvényalapok hozama egyébként igen széles skálán mozog, mínusz 8 és plusz 9 százalék között, ami valószínűleg annak függvénye, hogy az alapkezelők milyen régiókat, devizákat és iparágakat súlyoztak túl, avagy alul tavaly.
Az átlagosan legfeljebb 50 százalékban részvényt tartó vegyes alapoknál a kép szintén igen változó, pozitív és negatív hozamok egyaránt fellelhetők náluk. A pozitív hozamokat azonban több úgy érdemelte ki, hogy nem vagy alig vett részvényeket (a listavezető Concorde 2000 viszont nagy valószínűséggel nem tartozik ebbe a kategóriába). Egyes vegyes alapok például azért érdemelték ki ezt a megnevezést, mert határidős ügyletekkel kombinált részvényvásárlásokat is végezhetnek, ám ettől még nem érinti őket a részvénypiaci visszaesés.
A kötvényalapok között már csak egy olyan akadt, amely túl tudta szárnyalni a MAX indexek hozamát, bár néhány másik erősen közelített ahhoz. Ez egyrészt arra enged következtetni, hogy kevés alap sakkozott kiemelkedően jól a kamatesések-kamatemelkedések között, másrészt pedig az alapok 1-2 százalékos éves átlagos költségének szerepe itt már sokkal lényegesebb a hozam kialakulásában, mint mondjuk a részvényalapoknál.
A költségtényező lehet az oka annak is, hogy a pénzpiaci alapok hozama egységesen elmaradt az RMAX rövid lejáratú állampapírindexétől. Ebben a kategóriában már tized százalékpontokért folyik a harc, így igen fontos az is, mekkora költséget számol fel az alapkezelő vagy a letétkezelő az alapnak. Ebben a kategóriában is vannak egyébként kakukktojások, a Quaestor Kurázsi csak ősszel alakult át vegyes konstrukcióból pénzpiaci alappá, a Bonitas hozamát pedig eddig kártyahasználati költségek csökkentették erőteljesen.
Összességében az abszolút számokat tekintve - korábban sokáig tartó stagnálás után - a nemzetközi kötvényalapok hozama volt tavaly a legmagasabb, ami nyilván elsősorban a nemzetközi kamatcsökkentési trendeknek és várakozásoknak köszönhető (illetve természetesen a nemzetközi kötvényárak emiatt bekövetkező emelkedésének).
Ami a kockázatokat illeti, logikus módon a hazai és külföldi részvényalapok voltak a legkockázatosabbak, ezek napi hozamainak szórása volt a legmagasabb. Ugyanakkor megfigyelhető, hogy magukat részvényalapnak nevező konstrukciók között is igen nagy különbségek vannak. Ha feltételezzük, hogy kétszer akkora hozamszórás kétszer annyi részvényt jelent az alapban - ez az összefüggés azért nem ilyen egyértelmű -, akkor egyes alapokban közel kétszeres lehetett a részvények mennyisége, mint a legkevésbé kockázatkedvelőben volt.
A hazai részvényalapok kockázata ugyanakkor elmaradt a nemzetközi piacokon befektető társaikétól, feltehetően elsősorban azért, mert az utóbbiak - a befektetési lehetőségek sokkal szélesebb skálája miatt - jellemzően a maximális 85 százalék közelében tartották részvényeik arányát.
Megfigyelhető más alapfajtáknál is, hogy a hozamszórás által mutatott kockázat nem pontosan támasztja alá az alapok kategorizálását, vagyis egyes alapok „átlógnak" valamelyik másik csoportba. A vegyesnek nevezett alapok egy részének kockázata inkább a kötvényalapokhoz sorolja őket - ennek okait már említettük -, de egyes vegyes és részvényalapok sorrendje is felcserélődik ennek alapján. Végül akadnak kötvényalapok, amelyek a jelek szerint inkább pénzpiaci alapként viselkednek, vagyis befektetéseik átlagos futamideje inkább a kincstárjegyekéhez áll közelebb, mint a kötvényekéhez.
Eidenpenz József
