Állítsd be Google keresőjét, hogy a találatok között biztos ott legyen az Economx!
Annak ellenére, hogy az évezred utolsó évét számos hazai befektető kudarcként élte meg abszolút értékben vett veszteségei miatt, a tavalyi év Magyarországon sikeresnek tekinthető. Legfőképpen azért, mert a BUX index dollárban mérve csak 20 százalékot enyhén meghaladóan esett (az más kérdés, hogy a lengyel tőzsde a kulcsvalutában mérve pontosan stagnálni tudott), a feltörekvő piacok egészét reprezentáló MSCI dollárindex viszont 30 százalékos mélyrepülést könyvelt el. Ehhez képest itthon tehát közel 10 százalékos felértékelődés ment végbe, ráadásul a tavalyi esztendőben a fejlett országok tőzsdéi is 20 százalék körüli mértékben estek vissza, szintén dollárban számítva. Azt a véleményt persze ismét rögzíthetjük, hogy a BUX jobb teljesítményre lett volna képes a közismert állami beavatkozás(ok) nélkül.
Ismert hüvelykujjszabály, hogy a részvények hosszabb távon kevésbé kockázatosak, így ha a teljesítményt ötéves távlatban mérjük, sokkal kedvezőbb a kép. Eme periódus elején fedezték fel a külföldi intézmények a honi tőzsdét, de ebben az időszakban élte át az index például az ázsiai és orosz válságok okozta sokkokat is. Ezen öt év alatt ha valaki a BUX-ot megtestesítő részvényekben csücsült, éves átlagban nem kevesebb mint 20 százalékot zsebelhetett be dollárban. (A referenciának is tekinthető DAX index évente csak 15 százalékot hozott.)
A világ fontosnak tekinthető tőzsdéi közül ez a negyedik legjobb teljesítménynek számít. Panaszra tehát semmi ok, ugyanakkor felmerülhet a kérdés, hogy a tavalyi év az erőgyűjtés esztendeje volt-e, avagy az erodálódás idén is folytatódik.
A BUX indexen belül a vezető négy részvény teljesítménye (ezek adják sokszor a forgalom közel 90 százalékát) a tavalyi év során - a Matáv főként a nemzetközi tendenciák miatt bekövetkező vesszőfutását nem számítva - alapvetően hasonló volt. Dollárban az OTP 4,2, a Richter 10,2, a Mol 18,8 százalékos esést könyvelt el. A 2001-es esztendőben is a blue chip részvények erősebb együttmozgására lehet számítani, amelyek alapvetően meghatározzák a BUX mozgását. (Ezt a folyamatot elsősorban egy-egy adott iparág nemzetközi szintű átértékelődése lassíthatja.)
Tőkeközpontok nélkül emelkedni?
A magyar gazdaság meglehetősen nyitott, liberalizált, a régióban arányaiban a legjelentősebb multinacionális befektetésekkel és jelentős portfóliótőkével. A külföldi intézmények befektetési állománya és aktivitása viszont egyaránt csökkent. A globális intézmények csökkenő aktivitása miatt kismértékben gyengült a fontosabb fejlett és feltörekvő piacokkal történő együttmozgás. A változás érzékeltetése érdekében kétéves periódusra, a heti hozamok alapján végeztük el a számítást.
A BUX és az S&P 500 index közötti együttmozgás 34 százalék volt, egy évvel ezelőtt ez a mérték még meghaladta az 50 százalékot. A DAX indexszel mutatott együttmozgás pedig enyhén 55 százalék fölötti, itt az elmúlt egy évben csak elhanyagolható csökkenés volt megfigyelhető. Az amerikai indexszel történő együttmozgás várhatóan stabilizálódni fog, a DAX-szal történő pedig inkább enyhén tovább erősödik. Ez a hipotetikus faktor erősítheti a BUX növekedését, mivel egy globális alapkezelői felmérés szerint a megkérdezett „pénzforgatók" jóval nagyobb hányada (37 százalék) tartja az amerikai részvénypiacot túlértékeltnek, mint ahányan a fejlett európai piacokat (11 százalék). Alulértékeltség esetén a különbség még szembetűnőbb (3, illetve 20 százalék).
Nagy kérdés, hogy a periferiális tőzsdék tudnak-e pozitív teljesítményt nyújtani negatív tőkeközponti teljesítmény esetén is. Az elmúlt közel egy évtizedben erre jellemzően nem találtunk példát, így minden kedvező brazil vagy mexikói évnek feltétele volt az amerikai indexek gyarapodása (ilyenkor viszont a túlteljesítés cseppet sem ritka eset). Az állítás fordítva már nem állja meg a helyét, erre sajnálatos példát az 1998-as esztendő hozott, amikor is a fejlett tőzsdék még nagyban emelkedtek, de már a feltörekvő piacok rovására.
Az előbbi feltételezés logikusan magyarázható azzal, hogy az adott régiók centrumgazdaságai tőkeközpontoknak is tekinthetők (az USA-ra ez nemcsak regionális jelleggel igaz). Valószínű, hogy ezen centrumországok „önmaguknál kockázatosabb" befektetést akkor vállalnak fel, ha legalább saját háza tájukon jól megy. Ezért a már gyengébb együttmozgások ellenére erősödést a hazai piacon csak pozitív teljesítményű amerikai és fejlett európai piaci indexek (főleg a DAX) mellett várhatunk.
Profitfigyelmeztetések, monetáris enyhítés
A fejlett európai piacoknál a jó tőzsdeteljesítmény kiemelt gátló faktora a profit warningok (profitfigyelmeztetések) sorozata. Tavaly a negyedik negyedévben a vezető európai tőzsdéken 75 ilyennel találkozhattunk, ezek 50 százaléka a technológiai szektorhoz kapcsolódott. A figyelmezetés bejelentése napján az említett részvények átlagosan 17 százalékot estek, és a bejelentést követő négy héten belül további 13 százalékos árfolyamesést könyvelhettek el. További várható profitfigyelmeztetések miatt a vezető európai társaságok eredménye az első félévben stagnálni fog (nem éppen kedvező tőzsdei klímát generálva), javulás csak a második félévben várható.
Az erőteljesen lassuló fejlett gazdaságokat mindenképpen kamatcsökkentéssel kell megsegíteni. A múlt héten ez a folyamat az USA-ban már elindult (ugyanakkor profitfigyelmeztetésekben ott sem volt hiány). Érdekes és fontos eredményhez jutunk, ha megvizsgáljuk a Fed kamatdöntéseihez kapcsolódó részvénypiaci reakciót. Coker 2000-es tanulmánya szerint 1948 óta az első kezdeti kamatcsökkentést követő egy éven belül a tőzsde mindig képes volt emelkedést produkálni, induló monetáris szigorítás esetén pedig az esetek 75 százalékában volt megfigyelhető emelkedés. Az első esetben 26 százalékos átlagos növekedést lehet megfigyelni, a második esetben pedig mindössze 10 százalék volt az erősödés.
Ha figyelembe vesszük a múlt tapasztalatait, joggal várhatunk javulást a kamatcsökkentéstől a tengerentúlon. Kérdés, hogy a felszabaduló többletlikviditás képes lesz-e a gazdaság lassulásához kapcsolódó híreket ellensúlyozni. Ismert, hogy mindkét tényező minden tőzsde éltető elemének számít.
A Fed tőzsdei szempontból hatékony monetáris enyhítésére jó példa 1998, amikor a többszöri kamatcsökkentést kísérve a tőzsdeindexek erős emelkedésbe kezdtek. Összehasonlítási alapnak ez az időszak ugyanakkor nem tökéletes, mivel a Fed sorozatos kamatcsökkentésének oka akkor nem az amerikai gazdaság növekedési ütemének kifulladása volt. Egyébként a korábbi kamatdöntések okaitól eltérően (feltörekvő piacok megsegítése, infláció elleni küzdelem) a jelenlegi célja már egyértelműen a gazdaság motorjának a beolajozása.
Ha feltörekvő piacok, akkor...
Ha már feltörekvő piacok, akkor ezen belül melyek? A legvalószínűbb helyes válasz sajnos Ázsia, mivel a korábban már említett felmérés szerint az alapkezelők több mint 50 százalékának Ázsia a preferált régiója a következő 12 hónapra, ezt követi Latin-Amerika, majd a feltörekvő Európa. Becslések alapján a feltörekvő piacokon belül az MSCI indexek alapján Magyarország súlya 0,9 százalék, a teljes közép-kelet-európai régióé pedig 5,4 százalék (Csehországé 0,6, Lengyelországé 1,1, Oroszországé 2,8 százalék).
A feltörekvő Európának nevezett régióba egyébként az előzőeken felül Izrael, Jordánia, Görögország és Törökország is beletartozik. A Salomon Smith Barney interneten is elérhető portfóliója a három fontosabb feltörekvő piaci régión belül a feltörekvő Európába mindössze 11,7 százalékos súlyt javasol, mialatt ennek a csoportnak az MSCI-n belüli súlya becsülten 18,6 százalék.
Konvergencia ide, konvergencia oda, a feltörekvő piacokon belül a közép-kelet-európai régió csillaga még nincs emelkedőben. A konvergencia piaci elismerése végbemehet például egy országok közötti reverzió révén is. Az viszont igen valószínű, hogy sokat segíthetne a honi részvénypiacnak régiónk feljebb súlyozása. Mivel a növelésnek van némi tere (a csökkentésnek a pozitív kilátások miatt aligha), ez a helyzet adhatna a BUX-nak egy kis segítséget.
Két valószínű konklúzió
Keveseknek kell felvázolnunk a nagyjából kedvező hazai gazdasági folyamatokat. Óvatosabb befektetőknek viszont javasolni lehet, hogy várják meg a decemberi profitrepatriálási adatokat (hiszen korábban már láttuk ezen adatok árfolyamvarázsló képességeit). Éberen figyelnünk kell, mi lesz, mi lehet a 2002-es gázárakkal. Kérdés ugyanis, hogy a főként globális külföldi befektetőket egy esetlegesen kedvező befektetési klíma mellett mennyire tarthatja távol a kormányzat ambiciózus gazdasági szerepvállalása.
Összességében két forgatókönyv tűnik reálisnak. Az első a fejlett piacok tőzsdéinek további esésével számol (10-20 százalék dollárban), ekkor a tavalyi esztendőhöz hasonló év várható itthon is, alacsony forgalommal karöltve. A másik szerint a meghatározó tőzsdék talpra állnak (erre lehet esély, mivel például a Bloomberg körkérdése szerint 14, igencsak meghatározó stratéga a Wall Streeten 2001 végére az S&P 500 index 1593 pontos értékével számol). Ebben a verzióban a magyar piacnak is jutna emelkedés, a feltörekvő piacokon belül pedig a jobb teljesítményű országok közé tartozna (akárcsak tavaly), dollárban számolva 5-15 százalékos erősödés is elképzelhető. Jól menedzselt „globális" monetáris politika, a beruházási tevékenység ismételt élénkülése és a befektetői hangulat kedvező változása esetén a második forgatókönyvnek adhatunk nagyobb esélyt.
Prelovszky Attila
