Állítsd be Google keresőjét, hogy a találatok között biztos ott legyen az Economx!
Noha az állampapír-piaci folyamatokat alapjában véve meghatározó inflációs mutatót (fogyasztói árindexet) csak e héten teszik közzé, a múlt héten komolyabbnak tekinthető elmozdulás következett be a hozamok terén. Míg a hét elején stagnáló árak mellett csekély forgalom jellemezte a piacot, a hét második felében mind az árak, mind a forgalom erőre kapott. Különösen a közepes futamidejű (2-5 éves) papíroknál volt megfigyelhető a kereslet élénkülése, amelyet elemzők a külföldiek számlájára írnak.
A hozamgörbe rövid oldalán érdemi változás nem történt, ennek oka kettős. Egyrészt a jegybank három hónapos kötvénye segítségével alapvető stabilizáló hatást gyakorol erre a piaci szegmensre, így a piaci erők nem veszik fel a bizonytalan kimenetelű harcot a jegybanki akarattal szemben. Már csak azért sem, mert - ha bejön a dolog - a hosszabb futamidőknél egyébként is profitábilisabb hozamesésre spekulálni. Másrészt a külföldiek diszkontkincstárjegyet nem vásárolhatnak. Az éven belüli hátralévő futamidejű államkötvényeknek a piacon elérhető mennyisége pedig csekély, ráadásul áruk magas (hozamuk alacsony) a diszkontkincstárjegyekkel összevetve. Mindezen folyamatok hatására a hozamgörbe inverzitása nőtt, azaz a korábbinál meredekebben fut lefelé a hozamszint a futamidő növekedésével.
Az elsődleges piacon a múlt héten diszkontkincstárjegy-aukciókat tartottak, amelyek - a jegybanki kamatok változatlansága miatt - jellegüknél fogva mentesek voltak a különösebb izgalmaktól. Az átlaghozamok eltérése a megelőzőekéhez képest egyik aukción sem haladta meg az egy bázispontot. Az MNB kötvényaukcióján is a megszokott hozamot regisztrálták. A két „műfaj" között legfeljebb annyi volt a különbség, hogy a kincstárjegy-aukción hozzávetőleg 50-300 százalékkal nagyobb mennyiségre lett volna igény (más kérdés, hogy milyen áron), a jegybanki aukción ez a mérték pár százalékra rúgott. E korántsem szokatlan jelenség fő oka, hogy a jegybanki kötvénymennyiség jóval nagyobb, de lehetséges az is, hogy az erre pályázók jobban tartózkodnak az irreális hozammagasságú ajánlatok megtételétől.
Igen szerény érdeklődés mutatkozott a december és január végén lejáró diszkontkincstárjegyeknek az ÁKK által rendezett visszavásárlási aukcióin. A piaci szereplők, mindössze névértéken, 2,78, illetve 2,39 milliárd forintnyi papírt ajánlottak fel. Az előbbinek majdnem a teljes mennyiségét, 98 százalékát, az utóbbinak pedig 86 százalékát vette vissza a kibocsátó. Ez a volumen mindkét papírnál hat ajánlat között oszlott meg, s egy, illetve két tételt utasítottak vissza. A visszavásárlás 11,51 százalékos átlaghozam mellett történt, a minimum egy bázisponttal volt alacsonyabb.
A mérsékelt érdeklődés annak tudható be, hogy a kialakult hozamszint nagyjából piacszerű, azaz korántsem annyira vonzó, hogy a forgalmazók tömegesen igyekeznének szabadulni a papíroktól. Az effajta rövid hátralévő futamidejű kincstárjegy ugyanis a hazai befektetők körében nagy népszerűségnek örvend, ráadásul nehezen szerezhető be jó áron, hiszen elsődleges forgalmazói árjegyzés csak a legalább három hónapos hátralévő futamidejű papírokra van. Így a megfelelő ügyfélkörrel rendelkező forgalmazók szükség esetén igen könnyen és jó áron (alacsony hozam mellett) értékesíthetik ezeket a papírokat.
A befektetőknek pedig sokkal egyszerűbb kivárniuk a lejáratot, mint idő előtti ügyintézéssel és esetleg a forgalmazónak fizetendő jutalékokkal bajlódva előrehozni az újrabefektetést.
Ádám Zsigmond
