Állítsd be, hogy az Economx az elsők között legyen a Google-találatokban!
- A magyar pénzügyi kultúrát az elemzők meglehetősen rossznak tartják, mert összehasonlítva az unióval még mindig magas a készpénzállomány és a látra szóló betétekben fekvő pénzek aránya. Osztja ezt a vélekedést?
- A magyar lakosság pénzügyi kultúrája többé-kevésbé megfelel az ország fejlettségének. Alig másfél évtizede az átlagpolgár még legfeljebb amerikai filmekben látott bankkártyát, ma pedig szinte mindenkinek a zsebében ott lapul. Akkor legfeljebb takarékbetétben tartották az emberek a pénzüket, ma több száz milliárd forint van befektetési alapokban, és akkor még nem szóltunk az egyéb befektetési formákról. Ezzel nem azt akarom mondani, hogy ne volna még lemaradásunk, csak azt, hogy tizenöt év alatt akkora utat jártunk be, amekkorát a "régi" EU-tagországok fél évszázad alatt. Indokolt tehát abban bíznunk, hogy megmarad ez a fejlődési ütem, és a pénzügyi kultúránk épp olyan gyorsan fejlődik majd az elkövetkező években, mint kilátásaink szerint az egész ország.
- Ön szerint elsősorban kinek a feladata a hosszú távú megtakarítások fontosságára felhívni a lakosság figyelmét? Milyen szerep hárulhat e téren a kormányzatra?
- Elsősorban a pénzügyi szektor feladata, hiszen az nyújtja a befektetési kínálatot. A kormányzat feladata a megfelelő gazdálkodási körülmények, a hosszú távú biztonság, a bizalom megteremtése. Az embereknek meg kell mutatnunk, hogy érdemes hosszú távra befektetni, mert megbízhatóan működik a gazdaság, biztonságban tudhatják a befektetett pénzüket, és évek múltán is megfelelő hozammal kapják vissza.
- Míg a befektetési alapok, az élet- és nyugdíjbiztosítások terén növekedés mutatható ki, addig a részvénypiac ma még csak szerény mértékben vonz lakossági befektetőket. A legnagyobb problémát ugyanakkor a kötvénypiac szinte teljes hiánya okozza. Álláspontja szerint miként lehetne ösztönözni ezt a területet?
- Világtendencia, hogy előtérbe kerülnek a kollektív befektetési formák, befektetési alapok, biztosítások, banki konstrukciók. A részvénypiacon közvetlenül a nagybefektetők jelennek meg. Ez érthető is, hiszen a kisbefektető, mondjuk a jogász a bíróságon, az orvos a kórházban, a műszerész az üzemben tölti a napját, se ideje, se energiája arra, hogy a tőzsdeindexeket, árfolyamokat lesse. Inkább szakemberekre bízza a pénzét. Az állam szerepe annak biztosításában van, hogy ezek a befektető szervezetek biztonságosan és tisztességesen működjenek. A kötvénypiacról szólva sem beszélnék teljes hiányról, hiszen aktív az állampapírok piaca. A vállalati kötvényeké is fejlődésnek indult. Ahhoz azonban, hogy ez igazán aktív legyen, stabilan működő, legalábbis közepes méretű vállalkozásokra van szükség, amelyek közvetlenül juthatnak forrásokhoz a tőkepiacon. Egyre több lesz ilyen is. Emellett számítani lehet az önkormányzati kötvények megjelenésére. Elképzelhető például, hogy némelyikük így szedi össze majd egyes EU-támogatások mellé a saját forrást. Közös célok érdekében egy-egy település lakói, vállalkozásai ily módon is mozgósíthatók lesznek.
- Elegendőnek ítéli-e meg azt az állami ösztönző rendszert - adókedvezmények stb. -, amely a hosszú távú megtakarításokat támogatja? Várható-e ebben további változás a közeljövőben?
- Bármilyen erős is egy ösztönző rendszer, mindig lehet még jobbat kitalálni... Maradva a legkézenfekvőbbnél, az adónál: minden kedvezmény azt jelenti, hogy valaki másra nagyobb teher hárul. Ha azonban a hosszú távú befektetések szaporodása biztosítja a gazdaság stabilitását, segít finanszírozni fejlődésének gyorsítását - közvetve ő is élvezi a hasznát. A készülő átfogó adóreform során áttekintjük a már létező ösztönzőket, és átgondoljuk, hogy milyen konstrukciókat érdemes preferálni és ennek melyek a leghatékonyabb formái.
- Az időről időre felmerülő esetleges változások (kamatadó, árfolyamnyereség-adó bevezetése) híre vajon nem veti-e vissza a lakosság befektetési bizalmát?
- Egy szociáldemokrata párt alelnökeként természetesen azt az elvet vallom, hogy minden jövedelem, így nem csak a munkából származó, hanem a tőkejövedelem is vegye ki a részét a közteherviselésből. Kérdés lehet a mérték, és hogy a magyar gazdaság fejlődésének jelenlegi szakaszában nem nyerünk-e összességében többet, ha egy jó darabig lemondunk erről az adóbevételről, hiszen valóban szükség van a befektetések szaporítására.
- Álláspontja szerint az univerzális bankrendszer segíti vagy inkább hátráltatja az egészséges befektetési klíma kialakulását? (Kellően ajánlják-e a bankok a befektetési alapjaikat az ügyfeleknek?) A kérdés másik oldala, hogy a banki előretörés miatt van-e még reménye a tőzsdének arra, hogy növelje a közvetlen részvénybefektetések arányát?
- Egészséges befektetési klíma univerzális bankrendszerben éppúgy kialakítható, mint specializált rendszerben. Az EU többi országában is az előbbi az uralkodó - ez a kérdés mára nálunk is lezárult. Az, hogy a bankok mely konstrukcióikat ajánlják jobban és melyeket kevésbé, az üzletpolitikájuktól függ, amibe senki sem szólhat bele. A tőzsde ettől függetlenül kiválóan működhet, sőt az erős banki háttér ebben előnyös is lehet. Megint csak külföldi példával élve: a német bankrendszer ereje egyáltalán nincs kárára a frankfurti tőzsdének.
- Ugyancsak elemzői vélekedések szerint a lakossági szektor jelentősen "túlfogyaszt", ami - amellett, hogy makrogazdaságilag sem kedvező - egyesek szerint egyre nagyobb kockázatokat hordoz. Elegendő-e az, hogy a megszorító intézkedések visszafogják a lakossági fogyasztást, vagy egyéb lépésekre is szükség lenne?
- Milyen megszorító intézkedésekre gondol? A költségvetési hiány csökkentését célzó lépéseink döntően az állami bürokráciát érintik. Emellett megszüntettük az ingatlanspekulációnak és a luxusfogyasztásnak az adófizetők pénzéből való finanszírozását. Hozzákezdünk az egészségügy reformjához, amelynek most orrán-száján dől ki a pénz, miközben az ellátás színvonala enyhén szólva is kívánnivalókat hagy maga után. Közben nőtt a családok támogatása, emelkedtek a szociálpolitikai kedvezmények, fokozatosan bevezetjük a tizenharmadik havi nyugdíjat, és még sorolhatnám. Ezt csúfolják néhányan megszorításnak, és persze folyamatosan újabbakkal riogatnak. Arra törekszünk, hogy megteremtsük azt a kiegyensúlyozott helyzetet, amelyben stabilan növekszik a gazdaság, mert sem az állam, sem a túlzott fogyasztás nem szívja el az erőforrásokat. Még nem álltak helyre a megfelelő arányok, de az elmúlt fél év adatai azt mutatják, hogy lényegesen javult a helyzet, és némi bizonytalankodás után visszaszereztük a tőkepiacok bizalmát is, amit meg fogunk őrizni.
- A társadalomban ma még mindig nem elég hangsúlyos az öngondoskodás. Véleménye szerint mennyi időre van szükség ahhoz, hogy az állampolgárok döntő része felismerje ennek szükségességét?
- A biztosítások, nyugdíjbiztosítások rohamos elterjedése mutatja, hogy ezen a téren is jelentős fejlődés ment végbe az elmúlt tizenöt évben. Nincs okunk a türelmetlenségre, minden nap egy kis előrelépést jelent. A társadalom lassan hozzászokik ahhoz, hogy nem csak az állam gondoskodik róla. Az állam esélyeket teremt mindenki számára, és csak a valóban hátrányos helyzetbe kerülteknek, támogatásra szorulóknak nyújt segítséget. Nekik viszont igazságosan és hatékonyan.
