Robert A. Lutz a kilencvenes évek elején azzal szerzett nevet magának az autóiparban, hogy nagy szerepe volt a Chrysler feltámasztásában. A DaimlerChrysler létrejöttekor, 1998-ban kilépett a cégtől, de a német–amerikai vállalkozás feje, Jürgen Schrempp – jelentősebb döntései előtt – azóta is kikéri a szakember véleményét, s a Business Week cikke szerint gyakran nevezi Lutzot a rabbijának.
A szakember a váltás után részben egy válságban lévő akkumulátorgyár, az Exide feltámasztásának szentelte idejét, részben egy korábbi híres versenyző fiával, Briggs S. Cunningham III.-mal létrehozta a Cunningham Motor Co.-t, amelynek célja egy extravagáns, csak a leggazdagabbaknak szánt – autónként akár 250 ezer dollárt is érő – sport-luxus kocsi kifejlesztése. Lutz tervei szerint az ezt létrehozó cég nem lenne a szó szoros értelmében vett autógyár, tevékenysége inkább e drága járművek megtervezéséből állna. A termelést az egyes kész egységeket készítő beszállítók végeznék úgy, hogy ezek egyike vállalkozna a végső összeszerelésre. Ezzel tehát megszületne a virtuális autógyár, amely létezik is, meg nem is. Lutz szerint egy ilyen vállalkozás létrehozása a nyolcvanas években lehetetlen lett volna, mert a nagy autógyárak akkor még a termelés nagyját maguk vállalták. Azóta azonban kialakult az erős, a munkából jelentős részt vállaló beszállítók láncolata, ami lehetővé teszi, hogy ezek adott esetben helyettesítsék a központi autógyárat.
A megoldás előnyei nyilvánvalóak: nincs szükség óriási kezdeti beruházásokra az összeszerelő üzem kialakítására, a kereskedelmi és szervizhálózat létrehozására. Így számítások szerint 80 millió dollárból ki lehetne fejleszteni az autót, amiből 20-at vinne el a motor. Lutz és partnere egy-egy milliót tett az üzletbe, a többit befektetőktől remélik összeszedni.
A kocsi maga – mint az az idén januári Detroiti Autókiállításon kiderült – egy olyan kupé lenne, amely egy Bentley kényelmét és eleganciáját ötvözi egy Ferrari sportteljesítményével. A termék célközönsége a gazdagoknak az a rétege, amely már minden típust kipróbált, amit az autóipar produkál, s ezért csak valami szuperkülönleges járgány megszerzésével tud olyan kocsira szert tenni, ami még irigységet kelthet a szomszédai, illetve barátai körében. A fejlesztők világszerte évi ezer darab Cunningham C7 (ez a típus neve) eladásával számolnak.
K. S.
(NAPI)
Komócsin Sándor