Állítsd be Google keresőjét, hogy a találatok között biztos ott legyen az Economx!
Bár négy biztosítótársaságnál is van lehetőség az elemi károk mellett baleset- és járványbiztosítást kötni az állatállományra, Magyarországon csupán 8 százalékos e szegmensben a kihasználtság (az állatállomány teljes körű biztosítása esetén befizetendő díj 8 százaléka folyik be). Leginkább a száj- és körömfájás esetére kötnek biztosítást, de az agrárüzletágon belül az elemikár-szerződések a leggyakoribbak. Egy neve elhallgatását kérő biztosítási szakértő szerint az üzleti alapú biztosítás az állami kártalanítást egészíti ki az esetek egy részében, a térítés alapja pedig a biztosítási összeg. Ez tenyészállatok esetében a gazdálkodónál nyilvántartott érték, növendék állatoknál pedig ennek 60-70 százaléka lehet. Létezik azonban olyan gyakorlat is, amely szerint az állami kártalanítás során megállapított forgalmi érték és a biztosítási összeg különbözetét fizetik meg, vagy legfeljebb a biztosítási összeg 20 százalékáig térít a biztosító, amennyiben az állami kártérítés nem éri el annak száz százalékát.
A szakértő úgy véli, már csak a szigorú állat-egészségügyi szabályozás és az állat-egészségügyi programok miatt is szűkös ez a piac, hiszen megfelelő gondozói magatartás és jó takarmány mellett pontosan kalkulálható az, hogy az adott állat mikor és milyen körülmények között pusztul el. A gazdák inkább a nagy értékű tenyészállatokra, illetve az elemi károkra kötnek biztosítást, a biztosító pedig nem igazán ad vissza a biztosítási díjnál többet. Az agrártermékeket kínáló négy társaság összes díjbevétele éves szinten 2 milliárd forintra rúg.
Az állam azon betegségek esetén fizeti meg az elhullott és leölt állatok, valamint a megsemmisített eszközök és takarmány értékének 70-90 százalékát, amelyeknél bejelentési kötelezettséget ír elő a jogszabály – mondta Németh Antal, a Baromfi Terméktanács állat-egészségügyi szakértője. Németh szerint így sem a gazdáknak, sem a biztosítóknak nem nagyon éri meg üzleti alapú járványbiztosításban gondolkozni. A hetvenes években a száj- és körömfájás, a nyolcvanas években a sertéspestis majd a baromfiinfluenza, később pedig az Aujeszky-kór okozott járványügyi problémákat Magyarországon. Ma egyetlen betegség rohamos terjedésére sem kell számítani, már csak a betegségfelszámolási programok miatt sem. Németh szerint így viszonylag alacsony a járványügyi keret kihasználtsága az agrárbüdzsén belül, bár volt olyan év is a kilencvenes évek második felében, amikor 2 milliárd forintot költött kártalanításra az állam.
