Idén mintegy harmadával zsugorodik a csemegekukorica-termelés Magyarországon: a konzervgyárak többnyire 30, a hűtőipari társaságok 30-40 százalékkal fogták vissza a felvásárlási mennyiségeket. Emellett a felvásárlási árak is alacsonyabbak a tavalyinál, a hűtőiparban 18–23 forintot adnak egy kilogramm csemegekukoricáért, a betakarítási és szállítási költségeket is beleszámolva – tudtuk meg Losó Józseftől, a Hűtőipari Szövetség csemegekukorica szekciójának elnökétől. Ábrahám Tibor, a Kecskeméti Konzerv Kft. ügyvezető igazgatója arról számolt be, hogy az általuk alkalmazott 22–22,5 forintos árak is a tavalyi árszint alatt maradnak. Az elmúlt évben ugyanis nagyon magas volt a nyersanyag ára, a hűtőiparban a termelési költségek fedezetét is veszélyeztette az árszint. Ábrahám szerint ez a korábbi minőségi támogatás elmaradásának tudható be, mivel a kilogrammonkénti 3–5 forintos szubvenciót a felvásárlási árakban igyekeztek pótolni a termelők.
A termelés visszafogásának köszönhetően idén az eddigi 500–550 ezer tonnás felvásárlás helyett 400 ezer tonna alá is süllyedhet az átadott csemegekukorica mennyisége. Ebből a hűtőiparban 100 ezer tonnát dolgoznak fel, ami késztermékben 40 ezer tonnának felel meg. Ez a szegmens leginkább a nyugat-európai országokban értékesíti portékáját, ahol egyre komolyabb nyomást gyakorol az árakra a távol-keleti országokból beáramló import (fél kilogrammos konzervből 180-200 millió darabot vásárol fel az EU évente). Míg az euró bevezetése előtt kilogrammonként 0,60–0,65 eurócentnyi pénzt lehetett elkérni a fagyasztott kukoricáért, ma 0,35 és 0,49 eurócent között mozog az exportár. A konzervipar hagyományos piaca az orosz, de több gyártó itt is a nyugat-európai vásárlók felé fordult, mivel a gyenge dollár és az erős forint jelentősen korlátozta a lehetőségeket a keleti piacon.
A jövőt ellentétesen látják a szakemberek. Losó szerint jövőre változnia kell a trendnek, mivel idén már nagyon alacsony szinten áll a termelés. A kukorica feldolgozásához használt berendezések ugyanis komoly beruházást igényelnek és jelentős amortizáció mellett tarthatók fenn, így ha nem használják ezeket, az tönkreteheti az ipart. Ábrahám viszont úgy véli, hogy a konzerviparban tovább nő a nyomás az árak és a termelés csökkentésének az irányában. Az európai gyártók számára így a minőség veszi át a fő szerepet. A minőségi fejlesztéshez szükséges berendezések (például szín szerinti válogatásra alkalmas gép) finanszírozására azonban nincs pénz a magyar társaságoknál. Ezen a piacon a magyar termék jobb ízminőségére sem lehet alapozni, mivel sok nyugat-európai területen a magyarnál kisebb, fehérebb és íztelenebb fajtákat kedvelik.
