Állítsd be, hogy az Economx az elsők között legyen a Google-találatokban!
Az idei húsvét kapcsán zökkenőmentesen lezajlott a vágóbárányexport – tájékoztatott Békési Gyula, a Juh Terméktanács ügyvezetője. Emlékeztetett arra, hogy az elmúlt években egyre több akadállyal szembesültek az exportálók, például megnőtt a konkurens országok – főként Spanyolország és Románia – kínálata. Ezek elsősorban alacsonyabb költséggel előállított vágóállatok, melyeknek minősége sem rossz, nem beszélve arról, hogy az EU-ban már korábban támogatták ezt a tevékenységet. Az olasz vevők így bátrabban ajánlottak alacsonyabb árakat és nem riadtak vissza attól sem, hogy mondvacsinált akadályokkal nehezítsék az adott időszakban az értékesítést. Idén e korábban tapasztalt jelenségek az értékesítést nem zavarták meg – hangsúlyozta Békési Gyula.
Elfogadhatóak voltak az árak is: a 13-20 bruttó kilogrammos tejesbárányok nettó kilogrammonként – a vásárláskor 12 százalékot levonnak a teljes súlyból – 2,9–3,1 euróért keltek el, míg a választott és kis pecsenyebárányokért – amelyekből most viszonylag keveset adtak el – nettó kilogrammonként 2,4 eurót fizettek. A magyar pénzben kifejezett ár ugyanakkor az erős forintot figyelembe véve az összes leadott bárány átlagában nettó kilogrammonként csak 629 forint volt.
A hazai juhszaporulatnak a tenyészutánpótláson felüli jelentős része most az Európai Unió országaiba, elsősorban Olaszországba kerül, így jön össze a 10 milliárd forintos árbevételű ágazat forgalmának 95-96 százaléka. Az egy főre jutó hazai juhhúsfogyasztás mindössze 0,3 kilogramm évente. A juh legértékesebb része a húsa, az ágazat jövedelmi mutatóit leginkább az élő vágójuh ára befolyásolja. A liberalizált piaci viszonyok következtében ugyanakkor éles a verseny az EU-ban – hívta fel a figyelmet Jávor András, a terméktanács elnöke. Az árak lényegében nem mozdulnak évek óta, ennek oka az alacsony infláció és a konkurencia, de az említett erős forint is kerékkötő az uniós piacon.
Békési Gyula szerint Magyarország uniós taggá válása a magyar juhágazat piaci helyzetét annyiban változtatta meg, hogy megszűnt a vágójuh és a juhhús – az unió által évente meghatározott – kiviteli kvótája. Ez a konkurenciát növelte, a romániai élővágójuh-árualap például a magyarországit komoly mértékben meghaladja. Pedig az országban lévő 1,17 millió anyajuh több, mint amennyit az unió támogat: az egyszerűsített területalapú támogatás kapcsán egy anyajuh után több mint 1400 forintot ad évente, s ezt még megtoldja ezer forinttal kedvezőtlen adottságú térség esetén. Ez a támogatás azonban talán később érezteti majd a hatását, a juhászatokat ugyanis jelenleg a tőkehiány jellemzi, ami komoly akadálya a fejlesztésnek. Hátrányos továbbá a termelési szerkezet is: a magyar juhállomány több mint fele 300 anyalétszámú vagy ennél kisebb tenyészetekben található. A szétszórtság negatív hatással van az előállított termékek minőségére, s hátrányos az áralkukban is.
Jávor András szerint a magyar juhászatok többsége jelenleg veszteséges. Nagy az élőmunka-felhasználás és alacsony a szaporulat, nyereség csak ott van, ahol ez a mutató egy anyajuhra vetítve 1-3-1,4. Ilyen szaporulat esetén – 20 kilogrammos értékesítési súllyal számolva – ez 13 200-16 800 tonna élő állat előállítását tenné lehetővé a minőség javulása mellett. Fentiek miatt stratégia- és struktúraváltásra van szükség a juhászatban. A szaporulat növeléséhez elengedhetetlen a genetikai váltás, s erősíteni kellene a feldolgozott termékek exportját, szemben az élőállat-kivitellel. Utóbbit azonban hátráltatja, hogy a két fontosabb, juhvágással is foglalkozó vágóhíd olasz tulajdonban van, a magyar tulajdonú vágóhídhoz azonban nincs forrás.
A magyar juhászok képesek lesznek arra, hogy az új piaci követelményeknek megfeleljenek és azon a kvázi korlátlan piacon, amely rendelkezésükre áll, de új feltételrendszereket követel meg, megállják a helyüket – véli Gombos András, a környezetvédelmi tárca politikai államtitkára. Erre a megfelelésre azonban fel is kell készülni – hívta fel a figyelmet, hozzátéve: az EU jelentős támogatásban tudja részesíteni a juhászattal foglalkozó embereket is, egy új támogatási forma, az agrár-környezetgazdálkodás révén. Ez nem azonos az agrár-környezetvédelemmel – azt jelenti, hogy a tájjal, a környezettel úgy kell gazdálkodni, kezelni, hogy megmaradjon. Ez az egyetlen támogatási forma az agráriumban Magyarországon, amelynek kapcsán 80 százalékos uniós forráshoz juthatnak a szereplők, csak 20 százalék nemzeti forrást kell mellé tenni, ami „nagyon lényeges szempont”. Az államtitkár szerint a kormány egységes abban, hogy a természeti értékmegőrző gazdálkodási formákat – beleértve a juhászatot is – egyértelműen prioritásként kell kezelni. A kormányzati szereplőknek is tanulniuk kell azonban ezt az új támogatási formát, ki kell szűrni a hibákat és abba az irányba kell mepróbálni terelni, ami a táj megőrzése mellett az ebben szerepet vállaló gazdálkodóknak a jövőképét is biztosítja, megoldva a helyben maradást és a biztos megélhetést – tette hozzá.
