Állítsd be, hogy az Economx az elsők között legyen a Google-találatokban!
Noha a valódi struccpiac csak egy év múlva alakulhat ki Magyarországon és a szomszédos országokban, a majdani tömeges termelésnek már ma is vannak jelei. A pélyi vágóhíd októberi megnyílása óta van lehetőség a strucchús uniós előírásoknak is megfelelő feldolgozására Magyarországon, ami az exportorientált piac első feltétele volt. Egy 100–200 hízót számláló struccállomány már tisztes megélhetést biztosíthat, egy madár után ugyanis átlagosan 25 ezer forint nyereségre lehet számítani, ami egyedülálló a magyar agráriumban – mondta lapunknak Harmat Imre, az Eurostrucc Rt. vezérigazgatója. A tapasztalatok szerint a legtöbb gazda a hizlalás mellett dönt, kevesen vállalkoznak tenyésztésre, mivel a húsból és bőrből származó biztos bevételhez képest kiszámíthatatlan, hogy mikor tojnak a madarak, mikor lehet értékesíteni a csibéket.
Az idén mintegy száz termelő csatlakozhat a már meglévő strucctartókhoz, akik körülbelül négyszázan lehetnek – tájékoztatott Harmat Imre. A strucctartás kedvező piaci lehetőségeket kínál a tönkrement tejtermelők és szarvasmarhatartók számára, így közülük sokan választják most a futómadarakat, amelyeknek a szarvasmarha- vagy sertéstartáshoz használt infrastruktúra teljesen megfelel, tehát ilyen esetben annyi kezdőtőkére van csak szükség, amennyiből megvásárolhatók a csibék és a tápanyag. Egy struccfarm indításának finanszírozási szükséglete madaranként 33–35 ezer forint: a csibe 13–15 ezer forintba kerül és a vágósúly eléréséig nagyjából 20 ezer forintnyi takarmányt fogyaszt. Egy százpéldányos állománnyal induló farm esetében tehát 3,3–3,5 millió forinttal kell számolni, a takarmányra jutó 2 millió forint nagy részét ugyanakkor csak a hizlalás utolsó fázisában kell kiadni, mivel a madarak nem esznek sokat tíz hónapos korukig. Az Eurostrucc indította rendszer keretében – a kiadott csibéket hízósúlyban garantáltan visszaveszi a társaság és értékesíti is a feldolgozást követően – a takarmánynak csupán 60 százalékát kell előre fizetni, a fennmaradó 40 százalékot elég a hízóállat átadása után.
A fokozódó érdeklődés megmutatkozik a csibék árában is, ami most már megközelíti és a következő hónapokban eléri a reálisnak tartott, darabonkénti 14-15 ezer forintot. A vágás megindulása miatt ma tízszer annyi csibét keresnek, mint egy éve, az igényt eddig ráadásul importból voltak kénytelenek teljesíteni a tenyésztők, mivel a madarak az idén másfél hónappal a szokásosnál később, csak április közepén kezdtek el tojni. Összesen várhatóan 10 ezer csibét adnak el a tavaszi és a kora nyári időszakban, ennek fele Romániába és a délvidékre kerül. Ezekből jövő tavasszal lesznek vágósúlyban lévő madarak, így csak akkor indulhat majd be a piac. A szakember ugyanakkor hozzátette, hogy még így sem lesznek képesek minden keresletet teljesíteni, mivel már most is havi ezer példány értékesítésére szerződhetne az Eurostrucc, miközben 200–300-at tudnak teljesíteni.
A vágóállat kilogrammonként élősúlyban 500–550 forintért adható el, ez az ár valószínűleg nem emelkedik majd, mivel a hús és a bőr világpiaci ára több éve változatlan. A nyugat-európai és tengerentúli vevők a színhús kilogrammjáért átlagosan 6 eurót fizetnek, emellett egy egyéves példány ép bőréért 60 euró kapható. Vágóhíd híján sok kétéves hízó maradt a strucctartók nyakán, ezek kilogrammjáért legfeljebb 400 forintot adnak, mivel bőrük nem használható fel.
