BUX 139790.13 0,12 %
OTP 45810 -0,35 %
Promo app

Töltse le az Economx appot!

Letöltés

Mélyponton a magyarországi sertéságazat

Már csak az önellátáshoz elegendő sertés van Magyarországon, a nyereségnövelő ágazati fejlesztésekre azonban jó esetben is csak hitelből lehet majd forrásokat teremteni.

2005. április 3. vasárnap, 23:59

Google Állítsd be, hogy az Economx az elsők között legyen a Google-találatokban!

A világ sertéshústermelése az előrejelzések szerint idén tovább bővül, a sertéshús iránti kereslet pedig a magas árak ellenére világszerte nő. A magas árszint és az alacsony takarmányköltségek nyomán tavaly a világon 100,9 millió tonnányi sertéshúst termeltek, s bár a kiskereskedelmi árak stagnáltak, a nagykereskedelmi árak már a múlt év első felében több mint 15 százalékkal emelkedtek az Egyesült Államokban, Európában és Japánban az amerikai mezőgazdasági minisztérium, az USDA előzetes adatai szerint. A FAO számai alapján a világ sertéshústermelésének négyötödét Kína, az EU, Kanada, az Egyesült Államok és Brazília adja, tavaly együttesen több mint 80 millió tonna sertéshúst termelve, s az amerikai kutatók várakozásai szerint ez az arány az idén 1 százalékkal tovább emelkedik.

Ellentétes tendenciák

A magyar sertéspiacot a világpiaccal ellentétes tendenciák jellemzik, mivel a folyamatosan csökkenő állomány miatt csökken a sertéshústermelés – hívja fel a figyelmet az Agrárgazdasági Kutató Intézet (AKI) piaci információs osztálya. A KSH adatai szerint 2003 végén 5 millió körüli sertés volt, s mivel a felvásárlási árak tovább estek, a takarmányárak viszont eleinte emelkedtek, folytatódott az ágazat jövedelmezőségének romlása, ráadásul tavaly megszűnt az ágazat termelési támogatása, s ezt csak kismértékben kompenzálta a pályázati úton elnyerhető állatjóléti támogatások igénybevételi lehetősége. A sertéslétszám 2004 végére már 4,1 millióra csökkent, bár a termelői árak már 15 százalékkal magasabbak voltak az egy évvel korábbinál. A bő gabonatermés hatására ráadásul az év második felében csökkentek a takarmányárak s javult a hizlalás jövedelmezősége, fejleszteni azonban támogatás híján csak néhány üzem tudott. Tragédia, hogy a múlt év kiesett a sertéstartóknál a beruházások szempontjából, hiszen a fejleszteni nem tudó termelők tönkre fognak menni, ahogy eddig is, ennyire nem volna szabad elengedni ezt az ágazatot – hívja fel a figyelmet Horváth Ernő, az ISV Hústermelést Szervező Rt. vezérigazgatója. Hozzáteszi: a kocák száma már csak 280 ezer, szemben a 15 évvel ezelőtti 786 ezerrel.
Pedig az előrejelzések szerint a kibővült EU-ban van helye a magyar sertésszektornak. Az EU–10 részesedése az előállított sertéshúsból az unió egyötöde körül alakul majd 2010-ben: az EU–10 termelése az évi 3,2-ről 3,9 millió tonnára nő, míg az EU-15 termelése 18-ról 19 millió tonnára. Az EU–25-ben 2010-ben tehát 23 millió tonna sertéshúst állítanak majd elő, ami 10 százalékos növekedést jelent a 2003. évi 21,5 millió tonnás termeléshez képest. A sertéshús fogyasztása valószínűleg csak az új tagországokban nő, várhatóan 20–25 százalékkal.

Továbbra is sertéshiány

A vágóállatok felvásárlásakor a közelmúltban változatlanul jellemző volt a kínálatot meghaladó kereslet, de ez sehol nem eredményezett áremelkedést, a vágósertésárak az uniós árak függvényében változtak – tájékoztatnak a Földművelésügyi és Vidékfejlesztési Minisztériumban (FVM). A jövedelmezőség pedig szakértők szerint nincs azon a szinten, hogy meglódítsa a termelői kedvet. A piac keresleti voltát jól szemlélteti a már általánossá vált gyakorlat, hogy egy-egy szállítmányt egy hónap alatt sem tudnak összeszedni a felvásárlók – legalábbis az FVM információja szerint. A hiány már akkora, hogy felajánlás esetén a szállítás és a fizetés azonnal megtörténik, s a szabadpiacon kis súlyú sertést kilogrammonként 260–350 forintért lehet venni. Eközben már nemcsak az alacsonyabb ár, hanem a hiány miatt is jön be továbbra is az import (NAPI Gazdaság, 2005. február 25., 15. oldal).
Ezt az önellátási szintet Horváth Ernő már egy éve előrevetítette (NAPI Gazdaság, 2004., február 18., 15. oldal). A sertéslétszám az év végére 4,5 millióra nőhet – prognosztizálja ugyanakkor a GKI Gazdaságkutató Rt., hozzátéve, hogy a jövő fejlődésének záloga az ágazat versenyképességének növekedése és a hazai alapanyagra alapozott kínálat lehet. Ehhez azonban fajtaváltásra, illetve a termelési hatékonyság növelésére lenne szükség – hívják fel a figyelmet a GKI Rt. kutatói.

Ki kell termelni a nyereséget

Magyarországon a sertéságazatban a szakemberek világszínvonalat képviselnek, s a tenyésztés terén sincs gond, ugyanazokkal a fajtákkal dolgozunk – ezek a Nagyfehér, a Lapáj, a Durok, a Pietrain és a Hampshire –, mint mások, szerte a világon, s megvan a takarmány háttér is – mondja Horváth Ernő. A vezérigazgató ugyanakkor felhívja a figyelmet arra, hogy a nagy probléma éppen a nyereséget eldöntő tartástechnológia terén jelentkezik, ebben le vagyunk maradva az uniós versenytársaktól. Az ISV négy éve felmérte csaknem az összes (520) sertéstelepet. Tapasztalataik szerint az épületek 80 százalékát fel kellene újítani, de a technológia is csak körülbelül 22-23 százalékban világszínvonalú, ami azt jelenti, hogy 100–120 sertéstelepen van olyan technológia, amely felveszi a versenyt a nyugatiakkal. A telepek közül tehát 380–400 esetében rekonstrukciót kellene végrehajtani, rendbe tenni az épületeket és lecserélni a technológiát. Ez a változtatás egy kilogramm súlygyarapodásnál fél kilogramm takarmány megtakarítását eredményezné ugyanis, ami már eldönti a jövedelmezőséget – hangsúlyozza Horváth Ernő, aki szerint ezeket a beruházásokat támogatni kell, önerőből ugyanis a termelők nem tudják megvalósítani. Ezt egy ötéves program meghirdetésével lehetne megoldani – a szükséges, telepenként 200 millió forintos, összesen 80–100 milliárd forintos nagyságrendű forrást ugyanis egy év alatt nem lehet előteremteni –, s a fejlesztéseket a hizlaldával kellene kezdeni – javasolja a szakember.

Tóth Levente László
Tóth Levente László

Ez is érdekelhet