Állítsd be, hogy az Economx az elsők között legyen a Google-találatokban!
Szakértők szerint az abrakfogyasztó ágazatok közül kis túlzással a sertéságazat az egyetlen, amely Magyarországon hosszabb távon is versenyképes lehet. Az állomány ugyanakkor tovább csökken: az Agrárgazdasági Kutató Intézet legfrissebb prognózisa szerint december elején 4,2 milliós volt. A múlt évhez képest csaknem 14 százalékkal, augusztushoz viszonyítva pedig 3 százalékkal kisebb, a házi vágások pedig még csak most kezdődtek. Az agrártárca adatai szerint már nincs is elegendő „kész” hízóállat. Az ágazatot mindemellett továbbra is alacsony felvásárlási ár, illetve a már-már állandósuló veszteség jellemzi, a versenyképesség helyreállításához milliárdos fejlesztésre lenne szükség.
A hazai nagyüzemi sertéstelepek többségének műszaki állapota még mindig elmarad a kívánalmaktól – mondta lapunknak Horváth Ernő, az ISV Rt. vezérigazgatója. A cégvezető emlékeztetett a társaság korábbi, 520 nagyüzemi sertéstelepre vonatkozó felmérésére, amely szerint a telepi technológiák kétharmada elavult. Ezek esetében feltétlenül szükség lenne a beruházások támogatására, mégpedig folyamatosan, éveken keresztül, mivel leginkább az elmaradt rekonstrukció az oka az ágazati veszteségnek – véli a vezérigazgató. Horváth Ernő szerint évente ötven sertéstelepen kellene elvégezni legalább egy tartási fázisban a fejlesztéseket, a lemaradás miatt ugyanis a hizlalás során egy kilogramm sertéshúsra vetítve 0,2-0,3 kilogrammal – esetenként fél kilogrammal is – több takarmány fogy, mint Nyugat-Európában, nem beszélve a körülbelül kétszer annyi munkaerőről. A számítógéppel vezérelt ISV-Weda technológiával ugyanakkor például 850-900 gramm hizlaldai súlygyarapodás érhető el naponta, s egy kilogramm súlygyarapodáshoz 2,6-2,7 kilogramm takarmány elegendő, szemben a jó hazai átlagnak számító 3,2-3,5 kilogrammal. A vezérigazgató szerint a szükséges fejlesztésekhez a támogatás mellett a jelenleginél magasabb felvásárlási árakra is szükség van. Utóbbinak azért kellene megközelítenie a kilogrammonkénti 300 forintot, hogy a sertéstartóknak legyen forrásuk saját erőre a beruházáshoz, illetve hitelképesek legyenek. Az idén alig volt példa telepi rekonstrukcióra, s a tartók a SAPARD-programból is kevés támogatáshoz jutottak – tette hozzá. Miután a sertéstelepi rekonstrukciós igény majdnem minden telepen érinti a fiaztatót, a malacnevelőt és a hizlaldát is, egyszerre általában nem tudják végrehajtani a teljes telepre vonatkozóan a modern technológia beépítését. Horváth Ernő azt javasolja a sertéstartóknak, hogy a rekonstrukciót a hizlaldával kezdjék a gyors megtérülés miatt.
Fenti számok alapján a gyors súlygyarapodás és alacsony takarmányfelhasználás érdekében elodázhatatlannak tűnnek a sertéstelepi beruházások. Nemcsak azért, mert tőlünk nyugatra a támogatást inkább a termelésnél kezdik, hanem azért is, mert Magyarországon a szakemberek ugyanannyira képzettek – ha nem képzettebbek –, és a genetikai háttérnek tekinthető tenyészsertések is ugyanazok a fajták, mint Nyugat-Európában. A technológia esetében a magyar sertéstartók nem tudják felvenni a versenyt nyugati versenytársaikkal.
Az állattartók – köztük a sertéságazat – gondjait a Mezőgazdasági Szövetkezők és Termelők Országos Szövetsége (MOSZ) a napokban jelezte a Földművelésügyi és Vidékfejlesztési Minisztériumnak – tájékoztatott Tóth István. A szervezet titkára is rávilágított arra, hogy az EU 15-ökhöz képest 25+30 százalékos támogatottság mellett a régi uniós tagországok termelőinél lényegesen alacsonyabb a hazai technológiai színvonal, miközben a szabályozás az EU 15-ök környezetvédelmi előírásainál szigorúbb, a tényleges gazdasági helyzethez, környezeti állapothoz képest pedig irreális fejlesztési határidőknek kellene megfelelni.
A MOSZ szerint az állattartó ágazatok versenyképességének javításához növelni kell a támogatási, kompenzációs összegeket, bővíteni a kedvezményes hitelfelvételi lehetőségeket,
s meg kell oldani a határidők meghosszabbítását. Emellett keresni kell azon lehetőségeket, amelyekkel – akár nem direkt támogatási formaként – az ágazatok fennmaradását egyéb módon is segíteni lehet. Egyebek mellett szükség lenne a kötelezettségek elvégzéséhez szükséges hatástanulmányok, vizsgálatok, minőségbiztosítási rendszerek költségeinek legalább 50 százalékos visszatérítésére is. Amennyiben a legszükségesebb feltételek rövid időn belül nem valósulnak meg, a magyar termelők nem tudnak megfelelni a fokozott gazdasági verseny növekvő követelményeinek – hívta fel a figyelmet a titkár. Hozzátette, hogy ezzel együtt az állattartó ágazatokat jelentős mértékben felszámolják, így szűkül, sőt megkérdőjeleződik az ágazathoz kapcsolódó vidéki lakosság „életlehetősége” is. Abban a szakemberek egyetértenek, hogy a csődbe nem jutó sertéstelepek tőkeerős külföldi – dán, holland – kézbe kerülhetnek.
Az agrártárca is tisztában van azzal, hogy a kevés felajánlás ellenére a sertésárak október végére jelentősen, kilogrammonként 15-30 forinttal csökkentek. A csökkenés novemberben 5-10 forinttal folytatódott, mivel a feldolgozók alapanyagigényük nagy részét ismét importból fedezték. Ennek ellenére sokan növelnék a hizlalási tevékenységet, de kevés a beállítani való malac is – tájékoztattak a tárcánál, hozzátéve: a malac 8-14 ezer forintos ára nem változott jelentősen, bár az utóbbi hetekben Dániából érkezett malacimport.
